29/10/2025
Időnként elgondolkodom azon, hogy hova tűnnek azok, akik lelkesedéssel kezdtek bele? Akik egyszer azt mondták: „Ez most más lesz.”
Mi történik útközben?
A hétköznapok beszippantanak? A prioritások eltolódnak? A test jelez, de a fej elnémítja. És valahogy a gyakorlás, ami épp segítene az az első, ami lekerül a listáról.
Pedig a jóga (vagy bármilyen tudatos mozgás) nem egyszeri döntés, hanem újra és újra meghozott választás. Nem látványos, nem mindig könnyű, de minden egyes alkalommal ott van benne a lehetőség: visszatérni önmagadhoz.
Nem az a kérdés, hogy hány napot hagytál ki.
Hanem az, hogy mikor döntesz újra úgy, hogy visszatérsz.
Mert a gyakorlás nem akkor válik életmóddá, amikor tökéletesen csinálod. Hanem amikor nem adod fel, akkor sem, ha újra kell kezdeni.
És talán ez a legfontosabb: nem a pózok, nem az erő, nem a hajlékonyság tart meg, hanem az elköteleződés önmagad mellett. ☝🏻
💭 Mi az, ami valójában visszatart attól, hogy újra megérkezz a szőnyegre, magadhoz? Mi lenne, ha most nem kifogást keresnél, hanem okot a visszatérésre?
Köszönöm, ha időt adtál ennek a pár sornak🙏🏻