04/12/2025
Az iskolaérettség jóval több annál, mint amit egy vizsgálat lát.
Lassan a szülőknek dönteniük kell; kérvényezik gyermekük +1 év iskolában maradását vagy sem... azonban miket vegyen figyelembe egy szülő?
Az iskolaérettségi szűrések gyakran a kognitív készségeket veszik górcső alá: számolás, figyelem, emlékezet, feladattartás. Ezek fontosak — de önmagukban még nem adják ki a valódi iskolaérettséget.
Az iskola ugyanis nem csak gondolkodási feladat. Ott van a gyerek pszichés érettsége (hogyan viseli a kudarcot? mennyire áll stabilan érzelmileg?), a szociális érettsége (képes együttműködni? érti-e a helyzeteket?), a szabályozási képessége (fel tudja venni a tempót? tud váltani? megnyugodni?).
És ott van még a gyakran félreértett, de nagyon erős tényező: a megfelelési vágy. Egy túl erős megfelelési kényszer sokszor „szépen teljesít” a felszínen — miközben belül rengeteg feszültséget cipel a gyerek.
De mindezek mögött dolgozik az, amit sosem látunk egy gyors vizsgálaton:
👉 az idegrendszer, mint háttérstruktúra.
Ha az idegrendszeri alapok nem működnek harmonikusan — ha a szenzoros integráció billeg, ha a túlterhelődés túl gyakori, ha a szabályozás még éretlen — akkor mindegy, milyen okos, ügyes vagy tehetséges a gyerek: nem tudja stabilan használni azt, ami amúgy benne van.
Ilyenkor a teljesítmény mögött nagy erőfeszítés dolgozik, ami hosszú távon:
• frusztrációt,
• önértékelési problémákat,
• túlzott szorongást a megfelelés körül,
• és akár tanulási nehézségeket is hozhat.
Nem azért, mert a gyerek „nem elég jó”, hanem mert a háttérrendszer nincs még elég stabilan felépítve ahhoz, hogy az erősségei akadálytalanul kibontakozzanak.
Az iskolaérettség tehát nem egy pillanatnyi teszteredmény. Hanem egy komplex idegrendszeri–pszichés–szociális érettségi szerkezet.
És ha ezt a szerkezetet értjük, sokkal kevésbé lesz rejtély, hogy egy gyerek miért működik úgy, ahogy.