03/10/2025
Gyorsan változik a világunk, hiszen az emberek már nemcsak a falu határában lévő szántóföldig mennek el dolgozni, már nemcsak, sőt főként nem a gyermekkori falubeli barátjukkal házasodnak össze.
A világ felgyorsult, a technika fejlődött, ami sokkal gyorsabbá teszi az életünket. Ez azt is jelenti, hogy manapság a gyerekek is másként növekednek, mint régen.
Ma már nem a pálmafás tengerpart az egzotikus, hanem a falu határában csordogáló patak az ebihalakkal és a békasereggel, netán a kövek, mohák, fadarabok, madarak.
A szülők is túlterheltek, emellett a párkapcsolatok is. Hiszen kiváló fizikum, jólöltözötség, menő autók és pazar lakhely jelenti azt, hogy ki is vagyok én (persze léteznek olyanok is, akik az értékesség érzetüket, a pozitv öndefiníciójukat nem az anyagiaktól tezsik függővé).
A világ változása magával hozza, hogy a kultúránk és ezzel együtt szülők nevelésmódja is változik.
Victotia Prooday Torontóban élő nevelési szakértő jól összeszedte, hogy mire kell ügyelni a gyerekekkel kapcsolatban a nevelés során. Ugyanis a felgyorsult életnek, az instant levesporokhoz hasonlítható azonnali szükségletkielégítésnek számos következménye van.
Éppen ezért szülőként érdemes tudatosan nevelni a gyermekeket.
"Gyermekeink szörnyű mentális állapotban vannak!
A legutóbbi 15 év statisztikájából egyértelműen kiviláglik, hogy a gyermekek pszichológiai rendellenességei egészen elképesztő mértéket öltenek:
- minden ötödik gyerek mentális rendellenességben szenved,
- a figyelemhiányos rendellenességek száma 43%-kal nőtt,
- a serdülőkori depressziós betegségek száma 37%-kal nőtt,
- a 10-14 évesek gyermekek körében az öngyilkossági arány 200%-kal nőtt.
Mit tehetünk, hogy szembenézzünk az igazsággal?
- Rossz válasz, hogy javítsuk a diagnosztikai lehetőségeket.
- Rossz válasz, hogy hát, így születtek.
- Szintén rossz válasz, hogy az iskolarendszer a hibás.
Igen, az a valóság, hogy - bár fáj ezt saját magunknak is bevallani - mi, egyedül MI szülők vagyunk a felelősek, nekünk kell segíteni a gyermekünknek.
Ha azt szeretnénk, hogy gyermekünknek valóban egészséges és önfeledt gyermekkora legyen, akkor vissza kell térnünk egészen az alapokig. Még nem késő!
Íme, ezeket kell a szülőknek megtenni:
1) Állítsunk fel korlátokat, közben ne feledjük: mi a gyermekeink szülei és nem barátai vagyunk.
2) Azt biztosítsuk a gyermekünknek, amire szüksége van, és ne azt, amit szeretne. Nem kell félni nemet mondani az igényeire, ha azok ellentétben állnak a szükségessel.
3) Biztosítsunk számára egészséges ételeket és korlátozzuk a nassolást.
4) Naponta legalább egy órát töltsünk a természetben.
5) A családi, közös vacsora alatt felejtsük el az elektronikai eszközök nyomogatását.
6) Rendes, asztali játékokkal játsszon a gyerek.
7) Minden napra kapjon a gyerkőc valamilyen feladatot, például: beágyazás, a játékok összeszedése játék után, kiteregetés, táskák elrendezése, megterítés stb.
Minden nap ugyanabban az időben feküdjön le a gyermek, és tiltsuk meg neki, hogy az ágyba vigye a különböző eszközöket, tárgyakat.
9) Tanítsuk meg a gyermekünknek a felelősségtudatot és az önállóságot. A kis sikertelenségektől ne védjük meg őket. Ezzel megtanítjuk megbirkózni a nehézségekkel, leküzdeni az akadályokat.
10) Ne csomagoljuk össze, illetve hozzuk a gyermek helyett az iskolatáskát. Ne vigyük neki az iskolába az otthon hagyott ételt, házi feladatot stb. Ha elmúlt 5 éves, ne tisztítsuk meg neki a banánt se. Tanítsuk önállóságra. Tanulja meg, mi az a türelem, és adjunk neki esélyt, hogy a szabad idejét valóban szabadon töltse el. Ezalatt kissé unatkozhat, mely arra sarkallja majd, hogy alkotó tevékenységet végezzen.
11) Az élet ne csak szórakozásból álljon.
12) Ne vegyük körül gyermekünket állandóan technikával, hogy addig se unatkozzon.
13) Semmilyen oda nem való tárgy se legyen az asztalon, amikor étkezésről van szó. Akkor sem, ha autóban vagy étteremben ül, vagy akár az üzletben vagyunk vele. Ezzel arra ösztönözzük a gyermek agyát, hogy gondolkozzon és kitaláljon valami unaloműzőt.
14) Legyünk elérhetőek gyermekünk számára, ne csak fizikálisan, de emocionálisan is. Tanítsuk meg gyermekünknek, mik is azok a szociális készségek.
15) Ne a telefonon lógjunk, gyermekünkkel beszélgessünk.
16) Tanítsuk meg gyermekünknek, hogyan birkózzon meg a haraggal és az ingerültséggel.
17) Tanítsuk meg gyermekünket kezet fogni, helyet átadni, megosztani valamit, együtt érezni, illetve megfelelően viselkedni az asztalnál, vagy beszélgetés közben
18) Tartsuk vele az érzelmi kapcsolatot: nevessünk rá, pusziljuk meg, csiklandozzuk meg, olvassunk neki, táncoljunk vele, ugráljunk vele, kússzunk-másszunk együtt.
Változtatni kell eddigi szemléletünkön, különben az egész utánunk következő generáció pirulákon fog élni. Még nem késő, de az idő egyre csak fogy és fogy. "
(Forrás: FB, Csaba Ildikó.)
(Kép forrása: Parents)