Mi a nyitvatartási idő?

Hétfő 09:00 - 17:00 Kedd 09:00 - 17:00 Szerda 09:00 - 17:00 Csütörtök 09:00 - 17:00 Péntek 09:00 - 17:00

https://www.facebook.com/603213246199291/

Koós Ágnes - Lélekhangoló

Kezdőlap
Magyarország
Dunaújváros
Koós Ágnes - Lélekhangoló

Koós Ágnes - Lélekhangoló, Alternatív és holisztikus gyógyászati szolgáltatás, Nowa-Huta tér 2, Dunaújváros elérhetőségei, térképes helyadatai és útbaigazítási információi, kapcsolatfelvételi űrlapja, nyitvatartási ideje, szolgáltatásai, értékelései, fényképei, videói és közleményei.
(1)

10/02/2026

Mondják, hogy az Élet egyszer fent, egyszer lent… 🤷 tegnap én is mentem, kértem egy "kis" segítséget, ahol rögtön azzal fogadtak, hogy Ő már látja az alagút végén a fényt! Ráadásul nem a vonat lámpáját 🤣 Ma már ezt én is tudom mondani, na meg érezni is 🙏
Az utóbbi időben úgy éreztem lett egy pince–félemelet bérletem, ráadásul a lift is gyakran (állandóan) elromlott. 😂 Nem mondom, hogy most jó -ellenben jobb!-, de már én is látom a fényt 😄

Amikor végre fent lennék, már csúszok is vissza, amikor lent vagyok, mindenki azt mondja: ‘nyugi, innen már csak felfelé vezet az út’. Ahha. Ráadásul meg se szólaljak, hisz én mindig olyan pozitív vagyok... 😒 Fun fact: én is tudom borúsan látni a dolgokat, semmivel nem vagyok más, mint mások 🤷

Hogy mi ennek a lényege? Ahogy eső nélkül nem tudnánk értékelni a napsütést, vagy a nyári (nagyon) meleget a téli (nagyon) hideg nélkül... Úgy a fentet sem a lent nélkül.
Lent tanul meg az ember alkalmazkodni, kitartani, és újra felállni. Fent meg végre értékelni azt, amiért megdolgozott. - azt hiszem qrvára fogok tudni mindent is értékelni 😅

Szóval ha most épp lent vagyok, az csak annyit jelent: gyűjtöm az erőt a következő kapaszkodáshoz. Szerintem már félúton járhat felém a lift szerelő is 😁
Mert előbb-utóbb úgyis jön az a fent. 😉

Koós Ágnes

26/01/2026

A tehetetlenség érzése…

Még évekkel ezelőtt épp egy vizsgára készültem. Teljesen kész voltam. Annyira rástresszeltem, hogy használhatatlan voltam bármire is - pedig lett volna mit csinálnom. Ráírtam az akkori tanítómra, hogy extra gyors s.o.s. segítség kéne, mert ez így nem állapot.
- Mit érzel? - jött a kérdés.
Bakker, ha én azt tudnám… - Feszülést. Remegést. Idegességet.
- Szuper! Mit érzel még?
Továbbra sem tudom… - Fáradságot. Koncentráció hiányt.
- Jól haladunk! Írj még 5 érzelmet.
Itt már megnyitottam a Google-t 😅 és rákerestem milyen érzelmek vannak. Ahol tanultunk ott kint volt a falon az érzelmi létra, de természetesen nem tudtam felidézni.
Írtam még 5 érzelmet. Aztán még ötöt. Addig “játszottuk” ezt, míg végül leírtam a ➡️tehetetlenség ⬅️ szót. Amit erre kaptam, nem épp arra számítottam.
- Szuper! MOST vagy a legjobb helyen!
- Hogy mivan?!?!
- A legalján vagy az érzelmi létrának, a tehetetlenség a legrosszabb érzés… Viszont ilyenkor kell feladni a jó Istennek. Hisz, amit tehettél, megtettél. A többi az Uni dolga.

Ez a sztori már többéves, mégis a mai napig sokszor meghatároz. Vendégeknek, klienseknek is szoktam mesélni. Azóta, ha a tehetetlenségről van szó, eszükbe jutok – és valahogy meg is nyugszanak.

Nem csak a jó érzéseket „kell” megélni. A rosszakat is. A bűntudatot, a szorongást, a haragot, a dühöt, az irigységet, vagy épp a tehetetlenséget. Ne érts félre: nem belespirálozni Magad, nem benne ragadni. Hanem megélni, megdolgozni, majd útjára engedni.

A napokban… Dehogy. Az utóbbi hónapokban én is csak mentem. Csináltam. Munka, karácsony – nem pihenéssel, hanem betegséggel –, blablabla. Sok minden, folyamatosan. Most hétvégén viszont hosszú idő után volt három napunk, amikor nem volt olyan, hogy „kell”. Pihenés volt. Regenerálódás.

Lehetett volna mit csinálni – hisz az mindig van. Ellenben tehetetlenek voltunk. És ez most jó volt. Amit „kell”, az megvár. Meg is várt. Amíg újratöltődünk, kipihenjük magunkat – ÉS most mehet minden tovább.

Van, amikor Te sem tudsz semmit csinálni. Tenni. Csak vagy. És… nincs semmi. Igenis fektess magadba annyit, ha már eljutottál erre a szintre, hogy leteszed a segged. Legközelebb talán már előbb kapcsolsz, és nem jutsz el idáig.

📌A tehetetlenség nem kudarc. Jelzés. Ha figyelsz rá, nem elvesz, hanem visszaad. Időt, energiát, tisztánlátást. Néha az a legnagyobb előrelépés, hogy megállsz. Leteszed. És hagyod, hogy utolérd Magad. 🤍

Koós Ágnes

17/01/2026

Ez az az érzés, amikor már semmi nem jó.
Amikor minden apróság irritál. Túl sok a zaj, az elvárás, az emberek, a kellene.
Amikor nem egy konkrét dolog fáj — hanem minden együtt. Ez az a pont, amikor a rendszer túlterhelt. Amikor hiába próbálsz pozitív lenni, összeszorítani a fogad, továbblépni — belül már rég elfogyott az erő. És igen: ilyenkor jön a gondolat, az érzés, a minden: a f*szom.

A düh nem ellenség. A kiégés nem kudarc.

Ez annak a jele, hogy túl régóta lépsz át Magadon. Hogy túl sokszor voltál erős.
Hogy túl keveset voltál meghallva — még saját Magad által is. Ez nem végállomás. Hanem egy határ. (- Az egyik...!)
Egy pont, ahol már nem lehet tovább ugyanazzal a tempóval, ugyanazzal a hallgatással, ugyanazzal a mindennel. Itt a jel vagy nevezzük akárhogy, hogy ideje változtatni. 😮‍💨😉

Koós Ágnes

15/01/2026

2026: a lehetőségek éve… ja nem, várj, előbb soroljuk fel, miért nem…

Amikor azt halljuk, hogy „huuu, 2026 rendkívüli év lesz, tele lehetőségekkel”, az ember nem lelkes lesz, hanem azonnal üzemmódot vált. Nem előre, hanem vissza. Mint egy rosszul bekötött sebességváltó. És már jön is a belső monológ:
„Jó, jó… de nekem nincs időm.”
„Nekem nincs pénzem.”
„Nekem nincs kapcsolatom.”
„Nekem eleve rossz a csillagjegyem.”

És mire kimondják, hogy „lehetőség”, mi már felsoroltunk nyolc akadályt, kettő gyerekkori traumát és egy gerincsérvet. A magyar ember nem úgy áll a lehetőséghez, hogy „na, nézzük meg”. Hanem úgy, hogy „na, miért nem fog működni”. Ez nem pesszimizmus, ez sport. Védekező reflex. Mentális airbag. Ha előre lebeszélem magam, akkor legalább nem csalódok. Okos, nem?

És ha valami rossz az életünkben, na ott jön a másik nemzeti bajnokság: a bűnbakkeresés. Mert az biztos nem lehet, hogy én. Az kizárt. Az maximum egy kicsit. Inkább az időjárás. A gazdaság. A főnök. Az ex. Az aktuális kormány. Az előző. A következő. A Merkúr. Mindig a Merkúr. Valahogy sosem úgy hangzik el, hogy:
„Hát igen, ezt most elrontottam.”
Nem. Úgy hangzik: „Ha nem így alakulnak a körülmények…” Mintha az élet egy összeesküvés lenne ellenünk, ami reggelente összeül, és azt mondja: „Na, Zoli ma se haladjon semerre.”

Ez a hárító, tagadó magatartás amúgy zseniális. Megvéd. Csak épp mindentől. A változástól, a fejlődéstől, a lehetőségtől is. Olyan ez, mint amikor esik az eső, és nem azért nem mész ki, mert nem akarsz elázni, hanem mert már eleve vizes vagy… belül. Pedig 2026 tényleg lehetne más. Csak ahhoz néha nem kifogásokat kellene gyűjteni, hanem bátorságot. Tudom, veszélyes. Még a végén kiderülne, hogy nem a világ akadályozott, hanem te magad álltál keresztbe.

Na és azt már nehéz lenne kire fogni.
Maximum a Merkúrra. Az mindig jó.

Mi lenne, ha most az egyszer nem magyaráznánk meg előre, miért nem fog sikerülni, hanem hagynánk, hogy egyáltalán esélye legyen? Mi lenne, ha nem azonnal bűnbakot keresnénk, hanem gyanút fognánk… saját magunkra, hogy talán több van bennünk, mint amit eddig bevallottunk? A legnagyobb pánik nem az lenne, hogy elbukunk, hanem hogy kiderül: működik…

Forrás: jegyzet,

06/01/2026

Na hello új év, új én .... 🤦
Még mindenki benne van, vagy már alább hagyott a lendület, és lassan, de biztosan beindulnak a dolgos, szorgos hétköznapok? 🫣

Az év eleje sokaknál a nagy elhatározások ideje: most tényleg más lesz 💪, most jobban figyelek Magamra, most nem sodródom tovább... Aztán jön a valóság, a teendők, a határidők – és észrevétlenül visszacsúszunk a megszokott mintákba.

👉 Ha most azt érzed, hogy már most fárasztó a „változnom kellene” gondolat, az teljesen rendben van. 😉
👉 Ha viszont ott motoszkál Benned, hogy jó lenne máshogy, csak nem tudod, hogyan kezdj hozzá, azzal sem vagy egyedül.

A változás nem hangos és nem látványos. Csak idővel. Később. Az elején, közepén inkább apró felismerésekből, megállásokból és következetes, kicsi lépésekből áll. Ebben tudlak segíteni: nem új ént gyártani, hanem közelebb kerülni ahhoz, aki már most is ott van Benned. 😊

Ha szeretnéd idén nem csak túlélni a hétköznapokat, hanem jobban érteni Önmagad, várlak szeretettel. 🤍

Te most inkább lendületben vagy, vagy már a realitásnál tartasz? 🤔

Koós Ágnes

31/12/2025

December 31.
Jövőre más ember leszek. 😎

Január 2.
Na jó, de ... Nem erre a jövőre gondoltam. Majd jövőre. 😮‍💨

Ismerős? 😆
Az év utolsó napján hirtelen mind pszichológusok, dietetikusok és határhúzó mesterek leszünk. Megfogadjuk, hogy lefogyunk, kilépünk, nemet mondunk, nem tűrünk tovább, másként gondolkodunk, végre magunkat választjuk... blablabla.

Ezer apró, csendes fogadalom.
Ezer „most már tényleg”.

Aztán jön a hétköznap. A megszokás. A régi minták. Funfact: a változás nem január 1-jén történik – hanem akkor, amikor elkezdjük észrevenni, miért csináljuk ugyanazt újra és újra, és elkezdünk változtatni.

A jó hír? - Nem késtél le semmiről. 😉
Nem kell új év, új élet, új személyiség.
Elég egy apró felismerés. Egy valódi lépés.
És ha január 2-án még ugyanott tartasz, ahol december 30-án… az nem kudarc.
Az az indulópont.

Boldog, emberi, tökéletlen új évet! 🥂

Koós Ágnes

30/12/2025

Az év vége mindig a lezárásról szól, idén pedig különösen nagy hangsúlyt kap ez a folyamat: egy teljes 9 éves szakasz ér véget, és már itt liheg a nyakunkon a következő 9 éves ciklus, amely egy 1-es évvel indul – új kezdetekkel, új irányokkal, új identitással és új döntési helyzetekkel. (Persze általánosságban, hiszen az is befolyásoló, hogy Te éppen melyik személyes évedben vagy.)

Sokszor beszélünk arról, hogy a lezárás nem egy szép, rendezett folyamat, hanem gyakran szétesős, fárasztó és testileg-lelkileg is (nem kicsit) megterhelő. Nem ünnepi csomagolásban érkezik, hanem jelek formájában: kimerültség, lelassulás, ellenállás, betegségek, technikai leállások...stb. Én idén ezt a lezárást tankönyvi pontossággal hoztam 😅🤣 (tudjuk, nem is én lennék 🤦🤣 )a kocsiban lemerült az akksi, ügyeleten voltam, az ágyból alig tudok kikelni olyan fáradt vagyok, és ha van napi másfél órám láztalanul, már tényleg hálás vagyok. 🙏😅

Összegzés, elengedés, lezárás, az energiatartalékok kiürülése. Ilyenkor a rendszer már nem akar (és nem is tud) tovább ugyanúgy működni, és a test – sokszor sokkal őszintébben, mint az elme – jelzi, hogy ideje megállni. Fontos látni, hogy ebből az állapotból nem lehet „csak úgy” tiszta 1-es évet indítani. Az 1-es év új kezdetet kér, de nem a régi struktúrák újrafestését, hanem valódi nullázást. Ehhez viszont előbb el kell engedni mindazt, amit már nem bírunk tovább cipelni. -Tudom, ez sz@r. De csak amíg az átállás van, utána szuper lesz 🥳

Ha most Te is úgy érzed, hogy lemerültél, mint az autómban az akksi, akkor jó hírem van: valószínűleg teljesen időben vagy. Még nem tervezzük az "új év-új én" blabla dolgokat. Azokkal MÉG ráérünk. 😁

Koós Ágnes

26/12/2025

Akkor így lecsengőben 🎄... Kinek hogy telt? 🤣 Borult a fa? Repedt a bejgli? Volt veszekedés - kibékülés, meg a minden, ami ilyenkor kell? Tiszta még a függöny? 😆

23/12/2025

Eltűntem...
Nem azért, mert ne tudtam mit posztolni, mondani – bármi. Akármennyire nem akartam, Engem is elkapott a karácsonyi gépszíj. Ma még munka, bevásárlás, utolsó simítások, holnap beesünk a nyugodt, békés karácsonyba. 😮‍💨

Ahogy ellenálltam, úgy pörögtem bele Én is a nincs idő, ez kell, az kell, ide kell menni, oda kell menni körforgásba. Éreztem, hogy nem jó, hogy nem akarom.
Hétvégén volt egy szusszanásunk. Délutánig pizsamában voltunk. Szerintem az elmúlt pár hónap legjobb dolga volt végre csak lenni, és kicsukni a külvilágot. 🥹

Pedig a megállás nem jutalom. 😬 Nem akkor jár, ha már mindent kipipáltunk. Hanem alapvető szükséglet (khm... lenne). A testünk és az idegrendszerünk nem tud mit kezdeni a „majd egyszer megnyugszom” ígéretével. - az enyém sem 🤷
Most van. Most jelez. Most fáradt.
És néha a legnagyobb öngondoskodás az, ha nem csinálunk semmit „hasznosan”.

Nem mellékesen, csak úgy megjegyezvén:
Valaki meg tudja mondani, mikor és miért gyorsultunk fel ennyire? Kinek jó ez a folyamatos rohanás, a mindig-készenlét, az állandó „még ezt is meg kell csinálni”?
És ha igazából nem jó senkinek…
akkor miért csinálja mégis mindenki? 🤔

17/12/2025

-„Téged mindenki nagyon szeret!”
– Ez erős túlzás. Nem szeret mindenki. De abban igazad van, hogy sokan kedvelnek. De mire gondolsz?
– Hát most a boltban is! Tök máshogy nézett Rád, máshogy beszélt Veled az eladó, mint az előttünk álló vásárlóval.
– Igen, igazad van. De nem azért, mert „mindenki szeret”. Hanem azért, mert figyeltem. Mielőtt kérdezett volna, már mondtam: nincs törzsvásárlói kártyám, és kártyával fizetek. Két kérdés, amit Neki minden egyes embernél fel kell tennie.
Én csak levettem ezt a terhet egy pillanatra. Egy apró figyelmességet adtam felé. És ez jól esett neki. Ennyi történt.

Nem került semmibe.
Nem volt benne extra kedvesség, sem báj, sem „jófejség”. Csak jelenlét. Egy fél lépéssel kevesebb a Saját fejemben, és egy fél lépéssel több a másik felé.

És közben azon gondolkodom: mennyire elkorcsosult valami bennünk, ha már ez is elég ahhoz, hogy valaki hálás legyen. Hogy egy ember, aki naponta több száz arccal találkozik, ennyire megérzi azt, ha valaki tényleg Ránéz. Nem rajta keresztül. Rá. Persze, mindenkinek a saját világa körül forog az élete. És ez valahol így van rendjén.

De mi történik akkor, ha néha kicsit kitekintünk? Ha észrevesszük azt is, aki mellettünk áll. Aki előttünk van a sorban.
Aki csak végzi a dolgát, miközben mi a sajátunkat. Nem a nagy traumák hiánya fáj a legjobban az embereknek. Hanem az, hogy láthatatlannak érzik Magukat.
Hogy senki nem veszi észre Őket igazán.
És néha egy ilyen „semmiség” – egy mondat, egy pillantás, egy előre kimondott válasz – emlékezteti őket arra, hogy léteznek. Hogy számítanak. Nem kell mindenkinek szeretnie. Elég, ha néha valaki valóban jelen van. És néha… ez Te is lehetsz. 🤍

Koós Ágnes

14/12/2025

Advent 3. 🕯️– Amikor már „illene jól lenned” 😒

Mostanra már ég három gyertya. És ilyenkor jön az elvárás is: „Na, most már hangolódj.” 🫩 Legyél hálás. Békés. Meghitt. Összeszedett. (-Jah...nem.)

De mi van, ha nem vagy az? Mi van, ha fáradt vagy? Ha eleged van a „csodavárásból”. Ha a csend nem megnyugtat, hanem hangosítja mindazt, amit egész évben toltál Magad előtt? Erről ritkán beszélünk. Pedig sokan nem a fénytől félnek adventben, hanem attól, amit a fény megvilágít.

Ez most nem a boldogságpróba.
Hanem egy kérdés:
👉 Mit nem lehet már tovább elkenni?
👉 Mit cipelsz, amiről mindenki azt hiszi, hogy „már túl vagy rajta”?
👉 Kinek akarsz megfelelni a békés felszínnel?

A gyógyulás nem ünnepi. Nem szép. Nem instagram-kompatibilis. De őszinte. Ha idén adventben csak ennyire futja:
nem hazudni Magadnak – az már elég.
Ez is készülődés. Csak nem kirakatba való.

Koós Ágnes

11/12/2025

A minap egy elég feszes beszélgetésben voltam benne. Ahogy hullámoztak bennem az érzelmek, azt vettem észre, hogy ugyanilyen ütemben hullámzott a vágy is: most azonnal kiszaladnék rágyújtani… vagy majd csak a beszélgetés után?

Ismerős ez az impulzus? Amikor a cigi, az alkohol, az evés, a telefon görgetése vagy bármilyen „kicsi menekülőút” hirtelen nagyon csábítóvá válik. Én ilyenkor pontosan érzem: ez egy menekülés az adott szituációból. Kell néhány pillanat, amikor egyedül lehetek, átpörgethetem magamban a történéseket, kicsit eltávolodhatok az egótól, és visszatalálhatok a simulékonyabb, kapcsolódni képes énemhez.

Gyakran nem maga a cigi vagy az ital a „probléma”, hanem az a funkció, amit betölt: feszültséget szabályoz, szünetet ad, távolságot teremt. Ezért is olyan nehéz letenni. Nem csak egy szokást engednénk el, hanem egy eszközt, amivel eddig megvédtük magunkat a túl soktól.

A kérdés sokszor nem az, hogy „Miért menekülök?”, hanem hogy 👉 „Mit próbálok elviselhetőbbé tenni ezzel a kis meneküléssel?” És hogy van-e más, kíméletesebb módja annak, hogy időt, teret és levegőt adjak Magamnak.

Te milyen menekülőutakat szoktál választani, amikor túl nagy a nyomás?
És mit tanulnak belőle a saját határaid?

Koós Ágnes

Cím

Nowa-Huta Tér 2
Dunaújváros
2400

Nyitvatartási idő

Hétfő	09:00 - 17:00
Kedd	09:00 - 17:00
Szerda	09:00 - 17:00
Csütörtök	09:00 - 17:00
Péntek	09:00 - 17:00

Weboldal

facebook.com

Értesítések

Ha szeretnél elsőként tudomást szerezni Koós Ágnes - Lélekhangoló új bejegyzéseiről és akcióiról, kérjük, engedélyezd, hogy e-mailen keresztül értesítsünk. E-mail címed máshol nem kerül felhasználásra, valamint bármikor leiratkozhatsz levelezési listánkról.

Parancsikonok

Szeretnéd, hogy a(z) rendelőod elsőként szerepeljen az Klinika tematikájú vállalkozások között Dunaújváros városában?

Megosztás

Kategória

Alternatív és holisztikus gyógyászati szolgáltatás