02/02/2026
🐻 Ismét eljött Phil Connors napja. És itt van a mormota. A medve. Gyertyaszentelő Tűzszentelő Boldogasszony. Február - Böjtelő hava - Télutó - Jégbontó hava - Szarvastor hava, milyen szép név mind! Február a rómaiaknál a legősibb időkben az utolsó hónap volt, záró napja pedig Terminus, tehát a végzés, a befejezés ünnepe. Ez magyarázza, hogy részben a halállal, részben a termékenységgel kapcsolatos kultuszok fűződnek ehhez az időszakhoz, és általában az engesztelés hónapjaként tartották számon az ókorban. Ovidius nyomán tudjuk, hogy februa néven neveztek minden olyan anyagot, amellyel a tisztító szertartásokat végezték. A hónap latin neve, Februarius a klasszikus szerzők szerint a szabin februm, "tisztulás" szóból ered. Való igaz, a február már az antik Rómában is a decemberi, januári vígságra következő testi-lelki purgálás idejének számított.
🌿 Habár még nem látványos, de ébred a föld, ébrednek a fák, újra elindulnak a télen leállt energiaáramlások. A felébredés napja ez. A tűz az életerő és a tisztaság jelképe. Őseink a Nap fiainak, a Tűz gyermekeinek tartották magukat. Tüzes népekként a tűz szentségként volt jelen az életükben. A tűz az Égi Tűz, a Nap földi megnyilvánulásaként a Teremtő jelenlétét, az áldást, a jóságot, a szeretetet jelentette számukra.
🔥 Jégbontó havának 2. napja jeles nap volt őseink életében, hiszen ez az egy nap volt az évben, amikor kialudhatott a tűzhelyben a tűz. Ilyenkor kitisztították a tűzhelyet és a házat s ezt követően szertartásokra mentek az emberek, ahol táltosok megszentelték a tüzet. Ehhez hívták a Tűzszentelő Boldogasszonyt. S az elhamvadó szertűzből zsarátnokot vittek haza az emberek, hogy azt tegyék az első új tűz alapjául, hogy kihűlt házuk újra meleg otthon legyen kerek esztendőben. A Tűzszentelő alkalmával megáldott gyertyákat szükségkor elővették. …
✝️ Ennek a tavaszkezdő napnak fontos szerepe van a keresztény mitológiában is, hiszen jelképesen a megújuló és újrakezdhető világ szimbólumait találjuk bennük. A katolikus templomokban a nagymise előtt ezen a napon gyertyát szentelnek, amely jelképezi az asszonyi termékenységet és a megújuló élet ki nem oltható lángjait. A szentelt gyertya egyike a legrégebbi hazai szentelményeknek. A magyar középkorban ezen a napon először a tüzet áldották meg, majd ennél a tűznél szentelték meg a gyertyát, amit aztán a későbbi századokban is gondosan őriztek a sublótban és a ládafiában, vagy a szentképek rámái mögé erősítetve. Régen minden katolikus falusi házban volt szentelt gyertya, aminek nagy szerepet tulajdonítottak az emberi élet során, a bölcsőtől a koporsóig. Gyakran vihar idején gyújtották meg, védelmező céllal. De égett, ha beteg volt a családban, befalazták az új ház falába, a haldokló kezébe is ezt adták. A gyerekágyas anya szobájában is ez égett éjjel-nappal, egészen a keresztelőig.
☀️ Időjósló, tavaszváró hagyományok is fűződnek ehhez a naphoz. Az amerikaiaknál a mormota, míg nálunk a székely néphagyomány révén a medve jósol. Nos, ma nem igen látta meg az árnyékát, bízvást mondhatjuk, hamarosan itt a tavasz! 😃
📖 Szerény véleményem szerint ezen a napon érdemes Márait olvasni, aki szerint "...ez a hónap, mely telítve van zenekari hangversennyel és tüdőgyulladással... E hetekben, tél vége felé, tanácsos különösebb erőpazarlás nélkül élni: rövideket írni – legföljebb négy-öt sort egyszerre -, mint a medvék... Az ablak előtt a fákat nyöggetik a böjti szelek. Lehet, gondoljuk dideregve, hogy valami féktelen és túláradó is volt az életben, valamilyen eszelős öröm, vad és visító boldogság, amely fütyölt az értelem méltóságára – s talán erről volt szó; csak mi nem tudtuk." És érdemes egy jó tea mellett bekuckózni, gyertyát gyújtani, a kedvesed ölében feküdni, és századjára is megnézni Phil Connors kalandjait az Idétlen időkigben.
(forrás: szövegek: szoboszlokepeskonyve.hu; Brigi-Rezsóanyu ládikája; saját. Kép: Dávid Júlia: Anahita)
