29/01/2026
Amikor nem te vagy gyenge – hanem az idegrendszered fáradt
Van egy belső mondat, ami ilyenkor szinte automatikusan megjelenik:
„Szétestem.”
„Nem bírom.”
„Valami baj van velem.”
És ezzel együtt megérkezik az ítélet is.
Pedig sok esetben nem kudarc történt.
Hanem túlélés.
Az idegrendszer nem erkölcsi kategória.
Nem „jó” vagy „rossz”.
Nem „elég erős” vagy „gyenge”.
Az idegrendszer válaszol.
Terhelésre, túl sok ingerre, hosszú ideje fennálló készenlétre,
feldolgozatlan veszteségekre, kimondatlan félelmekre.
Amikor elfárad,
amikor összeomlik,
amikor „szétesik”,
az nem jellemhiba.
Az egy biológiai és lelki vészfék.
Egy pont, ahol a rendszer azt mondja:
eddig lehetett így.
A lelki igazságszolgáltatás itt kezdődik.
Ott, ahol levesszük az ítéletet arról, ami történt.
Nem te vagy gyenge.
Nem elromlottál.
Nem alkalmatlan vagy.
A tested és az idegrendszered túl sokáig vitte el azt, amit nem lehetett volna egyedül.
És amikor ezt kimondjuk,
valami megváltozik.
A szégyen teherből jelzéssé válik.
A bűntudat helyére megértés kerül.
Az önvád helyére igazság.
Ez nem felmentés.
Ez helyreállítás.
Mert abból, ami igazságosan van elnevezve,
el lehet indulni.
