12/11/2025
:: Nézőpont-fonoda ::
(Kötelékünk-e a nézőpontunk, amitől szenvedünk… vagy megtart!?)
Van a nő, aki a világot át-szövi,
S e külön-lévő szálakat összeköti
Még ha távol is, s nem is érnek össze
Ő akkor is összefűzi, eggyé elegyíti.
Van a férfi aki a boglyában a tűt keresi,
Kutatja hol a kapocs, az összefüggés,
Egyszercsak kibogozza a jelenlét lényegét
S megtalálja a Nagy-Összefüggést
A világkorszakok is így alakultak,
A nézőpontok egy csomóvá duzzadtak
S mivel már elegendő volt a mérete
Az emberi lét megteremtette
Az új kornak viszont más a feladata
Nem kell hogy megnőjön nézőpontja
Hanem csak nyitottnak kell lennie,
Hogy szívét a láthatatlan átszője.
S ha a tudat megszabadul
Az egyéni és egyetlen nézőponttól
Akkor a világ is felszabadul
Az ártó gondolatoktól
még a szintézis is bekövetkezhet
A nézőpontok fonallá elegyedhetnek
S ha így erősödik az emberi lét
Saját véleményünktől nem szenvedés többé
Hanem az egyénnek lényegtelen része
De az egésznek kötél lesz a vége
Amelyet ha úgy szövünk felakaszt
S ha meg amúgy: megtartó kötelék, szent akarat.
2025.11.11.
Pető Róbert Ribizly
https://www.facebook.com/share/p/19yjQ8Dtza/?mibextid=wwXIfr
