25/11/2024
A kisbabád sírni kezd. A szíved azonnal gyorsabban ver. Ahogy felkelsz, megszédülsz, mert megszámlálhatatlanul sokszor ébredtél az este, és nem ettél még ma semmit. Ez megy már hónapok óta. Az alapvető szükségletek, mint evés, alvás, tisztálkodás vagy nálad vannak meg, vagy a babánál, a kettő együtt nem megy, és persze őt választod. A szempillájának a legapróbb rezdülése is hihetetlen boldogság- és melegséghullámokat küld a testeden keresztül, közben meg azt sem tudod lassan, ebben a hónapban mostál-e már hajat. Aztán olvasod, hogy a legjobb bejelzője egy gyermek majdani felnőttkori mentális állapotának az édesanya mentális állapota, különösen a gyermek életének első pár évében. Köszi.
Szülőnek lenni sokkalta megterhelőbb, mint azt a cukormázas közösségi hiedelmek láttatni engedik, és az anyák közel sincsenek olyan mértékben támogatva, ahogy szükségük lenne rá. A fogantatás, a várandósság, a szülés, a gyermekágyas időszak telis-tele lehet nehézségekkel, buktatókkal. Amiknek a többségéről a társadalom szerint nem illik beszélni, merthogy örüljön az ember gyereke, hogy várandós, és később azért, hogy babája van. Örül. Csak mellette teste-lelke megviselődik egy olyan igénybevétel és állandó készenlét miatt, amire semmi sem készítheti fel az embert. A szülés utáni depresszió, a szinte elviselhetetlen szorongás, az alvási nehézségek, a szülés okozta traumák és testi komplikációk az anyák több, mint 75%-át érinti. De attól, hogy nem beszélnek erről, még mindennek a mentális terhe az édesanyán valós, amely hosszú távon a kisbaba érzelmi világára is kihat.
Képzeljünk el egy világot, ahol az anyák tudják, hogy nem kell tökéletesnek lenniük ahhoz, hogy elég jók legyenek. Mert ha az anyák megkapják azt a támogatást, amelyre igazán szükségük van, akkor képesek lesznek nemcsak túlélni, hanem virágozni is. És ha az anyák virágoznak, a gyermekeik is virágozni fognak – és velük együtt a jövő is. Adj egy anyának egy percet, amikor nem kell erősnek lennie. Néha ennyi is elég ahhoz, hogy könnyebb legyen a nap.
