Arany Gabriella pszichológus

29/12/2025

❗️Termékajánló❗️

Van, amikor nem tudjuk pontosan megfogalmazni, mit érzünk.
Csak azt, hogy feszül valami a mellkasban.
Hogy nehéz a gyomor.
Hogy a vállak már régóta tartanak valamit.

Az érzelmek nem csak gondolatok.
A testben élnek.

A Színtérkép – Érzelmek a testben egy gyengéd önismereti gyakorlat,
amely segít ránézni arra,
hol és hogyan vannak jelen benned most az érzéseid.

Nem kell hozzá rajztehetség.
Nem kell tudni „jól csinálni”.
Nem kell elemezni.

Csak megállni egy pillanatra,
és hagyni, hogy a színek megmutassák azt,
amit szavakkal sokszor nehéz lenne elmondani.

Ez nem diagnózis.
Nem terápia helyett.
Hanem találkozás önmagaddal — ítélkezés nélkül.

Ha mostanában azt érzed,
hogy túl sok minden van benned,
vagy épp nehéz megfogni, mi zajlik belül,
ez a kiadvány lehet egy csendes belépő önmagadhoz.

👉 A Színtérkép – Érzelmek a testben már elérhető a webshopban.
https://lelkifitnessclub.hu/termek/szinterkep-erzelmek-a-testben/
Ha megszólít, szeretettel vár.

29/12/2025

SZEREPEINK – AMIKKEL ELTAKARJUK A VALÓDI ÉNÜNKET

Az életünk szinte észrevétlenül telik meg szerepekkel.
Gyermek vagyunk valaki mellett, társ valaki oldalán,
szülő, munkatárs, barát, segítő.
Ott van az „erős”, a „megbízható”, az, aki mindig összetart,
és az is, aki inkább csendben marad,
csak hogy elkerülje a feszültséget, a konfliktust, az elutasítást.

A szerepek önmagukban nem rosszak.
Sőt — sokáig védenek, megtartanak, kapaszkodót adnak.
Keretet adnak a kapcsolatainknak,
segítenek eligazodni abban, hogy ki hogyan kapcsolódik hozzánk.

A probléma nem a szereppel kezdődik.
Hanem ott, amikor már nem eszköz, hanem kényszer lesz.
Amikor nem választjuk, hanem „visszük tovább”,
megszokásból, elvárásból, félelemből.
Amikor belül már változtunk,
de kívül még ugyanazt a formát próbáljuk tartani.

A lélek ilyenkor nem hallgat.
Fáradtsággal szól.
Irritációval, belső feszültséggel.
Egy halk, de makacs érzéssel:
„valami már nem én vagyok ebben.”

Sokszor nem tudjuk pontosan megfogalmazni, mi a baj —
csak azt érezzük, hogy elfáradtunk önmagunk eljátszásában.
Abban, hogy funkciók szerint működjünk,
miközben a valódi kapcsolat, az élő jelenlét, a lélegzés hiányzik.

Pedig a szerepek mögött mindig ott van a valódi énünk.
Az, aki nem címkékben létezik,
hanem érzésekben, vágyakban, határokban.
Az, aki nem csak „hasznos” akar lenni,
hanem őszinte.
Nem csak megfelelni,
hanem kapcsolódni.

Az önismeret egyik legfontosabb kérdése ezért nem az,
hogy milyen szerepeim vannak,
hanem az, hogy:

„Melyik szerepet játszom még mindig megszokásból,
és melyik az, amelyik valóban engem fejez ki?”

A szerepből való kilépés nem árulás.
Nem cserbenhagyás.
Nem önzés.

Épp ellenkezőleg:
tiszteletadás annak, aki közben lettél.
Annak az érettebb, őszintébb, élőbb önmagadnak,
aki már nem elbújni szeretne —
hanem jelen lenni.

Arany Gabriella

29/12/2025

28/12/2025

‼️Termékajánló‼️

Van, amikor nem új célokra van szükségünk,
hanem arra, hogy megértsük, hol tartunk most.

Az év eleje sokszor nem lendületet hoz,
hanem kérdéseket.
Fáradtságot.
Egy halk bizonytalanságot:
„Valami nem ott van bennem, ahol lennie kellene.”

A Belső térkép nem motivációs program,
nem fogadalomlista,
és nem mondja meg, mit kellene tenned.

Ez egy önismereti iránytű.
Segít ránézni arra,
– mire tudsz most támaszkodni,
– mi viszi el az energiád,
– hol van valódi mozgástér,
– és mire érdemes jobban vigyáznod magadban.

Nem ítél.
Nem címkéz.
Nem sürget.

Csak megmutatja:
„Itt állsz most.”

És néha ez pont elég ahhoz,
hogy ne vakon menj tovább.

Ha most nem nagy változásra vágysz,
csak egy tisztább belső képre –
ez az anyag neked szól.

A kiadványt már megtalálod a webshopban: https://lelkifitnessclub.hu/termek/belso-terkep-onismereti-iranytu-az-ujrakezdeshez/

28/12/2025

Ne tökéletes légy, hanem elég jó

– A túlteljesítés lélektana

A „tökéletesnek lenni” sokszor nem cél, hanem védekezés.
Egy csendes belső stratégia arra, hogy elkerüljük a fájdalmat.

A tökéletesség mögött gyakran ott húzódik egy mélyebb félelem:
– a hibázástól,
– a szégyentől,
– a kritikától,
– vagy attól, hogy nem leszünk szerethetők, ha „csak” önmagunkat adjuk.

Pszichológiai értelemben a perfekcionizmus nem erőforrás,
hanem egykor szükséges túlélési mód.
A lélek így tanult meg biztonságban maradni:

„Ha mindent jól csinálok, nem bántanak.”
„Ha tökéletes vagyok, elfogadnak.”
„Ha nem hibázom, szerethető maradok.”

Csakhogy ennek nagy az ára.
Állandó belső feszültség, szorongás, kíméletlen önkritika,
és az az érzés, hogy soha nem vagyunk elég jók –
még akkor sem, amikor valójában már rég azok vagyunk.

Az „elég jó” nem megalkuvás.
Nem lemondás, és nem a kevesebbel való beérés.

Épp ellenkezőleg.
Az „elég jó” kapcsolódás a valósághoz.
Annak felismerése, hogy emberként hibázunk, tévedünk, tanulunk, változunk –
és ettől nem csökken az értékünk.

Az „elég jó” teret ad:
a fejlődésnek,
az örömnek,
a játékosságnak,
és annak, hogy végre letegyük a belső elvárások súlyát.

Az „elég jó” a lélek nyugalmi állapota.
A tökéletesség pedig egy végtelen futópad,
amin egyre gyorsabban kell futni –
és ahol soha nincs megérkezés.

Arany Gabriella

27/12/2025

Miért agyal az ember?
Mikor tervezel, és mikor gondolod túl? – A túlgondolás pszichológiája

Az emberi elme természeténél fogva aktív.
Gondolkodik, elemez, értelmez, összefüggéseket keres, és terveket sző. Ez önmagában nem probléma — sőt, a túlélésünk és fejlődésünk alapja.

A nehézség ott kezdődik, amikor a gondolkodás már nem előre visz,
hanem körbe-körbe jár.
Amikor nem tisztáz, hanem összezavar.
Amikor nem segít dönteni, hanem egyre jobban kimerít.

A tervezés és a túlgondolás között lényegi különbség van.

A tervezés kapcsolódik a valósághoz.
Megoldásfókuszú, időben behatárolható, és konkrét lépésekre bontható.
A végén mozgás történik: döntés, cselekvés, irányváltás.
A tervezés ezért — még ha energiát is igényel — végső soron felszabadító.

A túlgondolás ezzel szemben ismétel.
Ugyanazokat a forgatókönyveket pörgeti újra és újra,
legtöbbször jövőbeli félelmekre építve.
Olyan kontrollt próbál szerezni, amely valójában nem létezik,
és közben érzelmileg teljesen leszív.

Fontos felismerés:
a túlgondolás nem valódi gondolkodás.
Inkább a szorongás egyik csendes, kifinomult formája.

Az elme ilyenkor azért pörög túl, mert azt hiszi,
ha mindent előre átlát, kiszámol és végiggondol,
akkor meg tudja előzni a fájdalmat, a csalódást, a veszteséget.
Csakhogy ennek ára van:
a jelen pillanat elvesztése, a test kifáradása, a belső biztonság gyengülése.

A gyógyulás kulcsa itt is az öntudatosság.
Annak felismerése, mikor vagyok valóban gyakorlati, megoldáskereső állapotban —
és mikor ragadtam bele egy belső érzelmi spirálba.

A túlgondolás nem old meg semmit.
Csak elszívja az energiát.

A tervezés viszont cselekvéshez köt,
és ezért erőt ad.

A kettő közti határ ott húzódik,
amikor már nem a valóságot elemzed,
hanem az érzéseidet próbálod gondolkodással kontrollálni.

És ott érdemes megállni egy pillanatra.
Nem tovább gondolkodni —
hanem megérkezni.

Arany Gabriella