05/12/2025
BEFELÉ FIGYELÉS – A LÉLEK CSENDES IRÁNYTŰJE
A befelé figyelés nem önzés.
Nem elfordulás, nem falépítés, nem menekülés.
A befelé figyelés önvédelem – annak a védelme, aki vagy, és aki lenni szeretnél.
A külvilág egyre hangosabb.
Feladatok, elvárások, határidők, üzenetek, figyelmeztetések.
Mások véleményei, mások szükségletei, mások sürgetései.
Ebben a zajban lassan elsikkad a legfontosabb hang: a sajátod.
És amikor hosszú ideig nem hallod önmagad, akkor elbizonytalanodsz:
mit érzel valójában,
mire lenne szükséged,
mi az, ami már terhel, és mi az, ami hiányzik.
A lélek ilyenkor jelez: feszültséggel, kimerüléssel, elkapkodott döntésekkel, vagy éppen bénító bizonytalansággal.
A befelé figyelés nem azt jelenti, hogy kizárod a világot.
Azt jelenti, hogy megtanulsz különbséget tenni a külső zaj és a belső igazság között.
Hogy meghallod, hol szorul össze benned valami,
hol fogy el a levegőd,
hol lenne szükséged több térre, pihenésre, kedvességre, határra.
Ez a fajta figyelem lassú.
Csendes.
Gyógyító.
Minél gyakrabban fordulsz befelé, annál tisztábban látod:
hol mondasz igent úgy, hogy közben nemet érzel,
hol vállalsz többet a kelleténél,
hol hagyod, hogy mások ritmusa diktáljon a te szívdobbanásod helyett.
A befelé figyelés megerősít, mert visszaadja azt, amit a világ elvenni próbál:
a belső iránytűdet.
Amikor tudod, mi zajlik benned,
már nem sodor el minden külső hullám.
Megtanulsz megállni, lélegezni, érezni, választani.
A csend nem elszigetel.
A csend hazavezet.
A befelé figyelés az a hely, ahol újra megtalálod magad.
És ha te megvagy, akkor minden más is helyére kerül.
Arany Gabriella