24/01/2026
Hogy a tanulás és tudás érték, az az egyik legfontosabb örökség, amit a szüleimtől kaptam.
Második generációs értelmiségi lettem a családban - az első megboldogult nagypapám volt, aki Gödöllőn végezte a gépészmérnök szakot, ugyanazt, amit nagyjából 40 évvel később a bátyám is.
Ez a szellemiség, hogy tanuljál kislányom, mert akkor jobb lesz az életed, az egész életemet végigkísérte, nem hiába van 3 diplomám, 2 nyelvvizsgám, számtalan egyéb papírom, városi, területi, országos kitüntetéseim és állandó késztetésem arra, hogy még többet és mélyebben értsek vagy érteni véljek a körülöttem lévő világból.
A szüleimnek alavetően igaza volt, jobb körülmények között élek mint ők, valószínűleg ennek a szemléletnek köszönhetően. Nem csak anyagi megbecsültségben és időbeosztásban, de úgy gondolom, szellemiségben, alkalmazkodóképességben is rugalmasabban, mint az elődeim. Én is csak ennyit szeretnék legalább továbbadni, mutatni Ábelnek, hogy nőjjön túl engem, amiben csak lehet, és ahogy csak képes rá.
Van, hogy sokáig, évekig motoszkál bennem egy irány, hogy erre dolgom van. Ilyen volt a jógaoktató képzés, aminek cirka 3 év kellett mire megérett bennem, hogy tényleg beiratkozzam. És most ilyen a mentálhigiéné, amit évek óta forgatok magamban. Végül tegnap, nem tudom milyen bolygóállás során, de megszületett a döntés, hogy márpedig én megpróbálom és felvételizem újra. Hiszek abban, hogy követni kell a szívünk döntését bármerre is szólít. De abban még jobban, hogy nem elég ezt hangzatosan kiírni valahova meg önismereti körökben puffogtatni, de gyakorlatban is működtetni kell, konkrét lépéseket téve a vágyott cél irányában. Ezért február elsején benevezek erre az útra, és ha Isten, vagy a felvételiztetők is úgy akarják, jobban elmélyülhessek benne, első körben önző módon magam miatt. Utána pedig azért, hogy ebből később mások is, a tanítványaim, a hozzám közel álló emberek, a közelebbi és távolabbi kapcsolataim is profitálhassanak.
SOTE, here I come!
