24/01/2026
📖𝐌𝐞𝐬𝐞́𝐥 𝐚 𝐋𝐞́𝐥𝐞𝐤Csepp🩵 – 𝐀 𝐜𝐬𝐞𝐧𝐝, 𝐚𝐡𝐨𝐥 𝐚 𝐯𝐚́𝐥𝐚𝐬𝐳 𝐨̈𝐫𝐨̈𝐤𝐫𝐞 𝐞𝐥𝐦𝐚𝐫𝐚𝐝𝐭
Volt valami, ami soha nem történt meg.
Nem egy esemény, inkább egy lehetőség, amit az idő lassan, észrevétlenül vitt magával.
Nem volt nagy dráma. Nem voltak hangos búcsúk.
Csak napok, amelyek egymás után jöttek, és egyre kevesebb lett bennük a jelenlét.
Az ember gyakran azt hiszi, hogy a fájdalom mindig zajos.
Pedig a legmélyebb veszteségek hangtalanok.
A lélek sokáig vár.
Nem követel. Nem sürget.
Csak remél – csendesen, makacsul.
A remény különös dolog: nem akar győzni, csak túlélni.
Voltak mondatok, amelyek soha nem hangzottak el.
Nem azért, mert nem voltak igazak, hanem mert túl késő lett volna kimondani őket.
Az idő nem mindig zár le dolgokat – néha csak elfárad bennük.
És amikor már senki sem kérdez, a lélek még mindig emlékezik arra, ami lehetett volna.
Nem képek formájában, hanem feszültségként a mellkasban.
Egy apró megállásként minden fontos pillanat előtt.
Ez az a fájdalom, amit nem lehet megosztani.
Mert hogyan magyarázod el azt, ami soha nem történt meg?
Hogyan gyászolsz egy történetet, amelynek nem volt se kezdete se vége?
Egy este, amikor minden különösen halk volt, megértette:
nem csak a másik hiányzik.
Hanem az a bátorság, ami akkor nem érkezett meg.
Az a pillanat, amikor még lehetett volna másképp.
A lélek nem haragszik ezért.
Csak hordozza.
És néha, a legcsendesebb órákban hagyja, hogy ez a súly emlékeztessen valamire, valami fontosra.
𝐀𝐫𝐫𝐚, 𝐡𝐨𝐠𝐲 𝐚 𝐥𝐞𝐠𝐦𝐞́𝐥𝐲𝐞𝐛𝐛 𝐟𝐚́𝐣𝐝𝐚𝐥𝐦𝐚𝐤 𝐧𝐞𝐦 𝐚𝐛𝐛𝐨́𝐥 𝐬𝐳𝐮̈𝐥𝐞𝐭𝐧𝐞𝐤, 𝐚𝐦𝐢𝐭 𝐞𝐥𝐯𝐞𝐬𝐳𝐢́𝐭𝐞𝐭𝐭𝐮̈𝐧𝐤 – 𝐡𝐚𝐧𝐞𝐦 𝐚𝐛𝐛𝐨́𝐥, 𝐚𝐦𝐢𝐭 𝐬𝐨𝐡𝐚 𝐧𝐞𝐦 𝐦𝐞𝐫𝐭𝐮̈𝐧𝐤 𝐢𝐠𝐚𝐳𝐚́𝐧 𝐦𝐞𝐠𝐞́𝐥𝐧𝐢.💖
🌐lelekcsepp.com
