Máté Piroska

23/11/2025

Szabadság, szorongás és önteremtés a modern világban

„A pluralista társadalmak kettős természetűek: felszabadítanak a hagyományos keretek alól, ugyanakkor felelősséggel és bizonytalansággal terhelnek meg. A szabadság nem csupán lehetőségek sokaságát jelenti, hanem annak a terhét is, hogy minden választásunkkal önmagunkat formáljuk. A pszichológia és filozófia közös felismerése, hogy a modern ember nem akkor válik autonómmá, ha menekül a szorongás elől, hanem akkor, ha megtanulja elviselni, és jelentést találni benne.”

„Az egzisztenciális terápiák — Yalom és May pszichoterápiás megközelítése, Frankl logoterápiája — és Sartre filozófiája abban segítenek, hogy a szabadság ne bénító teher, hanem önteremtő lehetőség legyen. A modern ember feladata nem a bizonytalanság eltörlése, hanem a bizonytalanságban való hiteles jelenlét: annak felismerése, hogy a normák nem kényszerből, hanem választásból születnek, és a szabadság csak akkor valódi, ha felelősséggel és jelentéssel is párosul.”

https://pszichologuskereso.hu/pszichologia-blog/szabads%C3%A1g-szorong%C3%A1s-%C3%A9s-%C3%B6nteremt%C3%A9s-a-modern-vil%C3%A1gban

Le Your (Day)

17/11/2025

Átmeneti állapotok

„....vannak időszakok, amikor az identitás, a kapcsolati mintázatok és a világhoz való viszony átalakuláson megy keresztül. Ilyenkor gyakori élmény, hogy az egyén mintha egyszerre lenne a múltban, a jelenben és a jövőben. A régi tapasztalatok élénken felidéződnek, a jelen intenzív és nyitott, a jövő pedig már „érződik”, mielőtt konkrét formát öltene.”

„Ez az állapot sokszor érzelmileg megterhelő, ugyanakkor a gyógyulás, a poszttraumás növekedés és a narratív identitás újraszervezésének kiemelten termékeny időszaka.”

https://pszichologuskereso.hu/pszichologia-blog/amikor-az-id%C5%91-%C3%B6ssze%C3%A9r-az-id%C5%91%C3%A9lm%C3%A9ny-%C3%A1trendez%C5%91d%C3%A9se-az-%C3%A1tmeneti-%C3%A9letszakaszokban

09/11/2025

„A modern férfi pszichológiai nehézségei nem pusztán egyéni történetek, hanem kollektív mintázatok következményei. Egy olyan világban élünk, ahol a férfiasság fogalma az erő, a teljesítmény és a kontroll köré szerveződik — miközben elhanyagolja a belső világot, a test üzeneteit és az érzelmi kapcsolódás szükségletét. A „férfias világ” így nemcsak társadalmi struktúra, hanem pszichés valóság is: egy olyan tudattalan archetípus, amely torzítja mind a férfi, mind a női psziché fejlődését.”

„Hogyan őrizheti meg a férfi önazonosságát egy olyan rendszerben, amely a hatalmat, a racionalitást és a kontrollt tekinti a legfőbb erénynek?" –⟩

–⟩ –⟩

https://pszichologuskereso.hu/pszichologia-blog/f%C3%A9rfinak-maradni-egy-f%C3%A9rfias-vil%C3%A1gban

02/11/2025

„Sok kislány nőtt fel olyan családban, ahol a férfiak ereje és dominanciája kimondatlanul is meghatározó volt, és legyenek ma bármennyire is felnőtt nők, mégis kislányként kezelik őket. Az "örök kislány" érzése, a láthatatlanság és az állandó bizonyítás vágyának keveréke végigkísérheti felnőtt életüket.”

Nővé válni a „férfiak világában”

https://pszichologuskereso.hu/pszichologia-blog/n%C5%91v%C3%A9-v%C3%A1lni-a-%E2%80%9Ef%C3%A9rfiak-vil%C3%A1g%C3%A1ban

04/06/2025

A Telex 2025.05.30-án megjelent interjújában több szempontból érintett a tanácsadó szakpszichológusok szakmai közössége, erre szeretnénk véleményünkkel reagálni, az esetleges félreértéseket tisztázva megosztani a következőket:

25/10/2024

„A szorongás ontológiai értelmezése rávilágít a szorongás és a félelem közötti különbségre. A megkülönböztetés alapja nem az élmény mértéke vagy intenzitása. Az a szorongás, amit az ember például olyankor érez, ha egy számára fontos személy szó nélkül elmegy mellette az utcán, nem olyan intenzív, mint a félelem, amit akkor érez, amikor a fogorvosa megragadja a fúrót, hogy kezelésbe vegye egy érzékeny fogát. Az utcán átélt méltatlan megaláztatás azonban az egész napját végigkíséri, éjjel álmában gyötri, míg a fogorvosnál átélt félelem, jóllehet sokkal intenzívebb volt, abban a pillanatban, ahogy kiszállt a kezelőszékből, elmúlt. A különbség az, hogy a szorongás az önérzet központi magjára és az egyén önértéktudatára mér csapást, ami az egyénnek önmaga mint létező megtapasztalásának a legfontosabb aspektusa. A félelem ezzel szemben a létezés perifériáját érinti, tárgyiasítható, elkerülhető, az egyén kiléphet belőle, és képes arra, hogy kívülről szemlélje. A szorongás többé vagy kevésbé, de áthatja a létezés felfedezését, elfedi az idő érzékelését, eltompítja a múlt emlékeit és eltörli a jövő távlatait – ami talán a legkényszerítőbb bizonyítéka annak, hogy a szorongás a létező középpontját támadja. Amennyire alávetettjei vagyunk a szorongásnak, annyira vagyunk képtelenek elképzelni a létezést a szorongáson »kívül«. Ezért olyan nehéz elviselni a szorongást, és az emberek, amennyiben módjukban áll, ezért választják a külső szemlélő számára sokkalta rosszabbnak tűnő súlyos fizikai fájdalmat. A szorongás ontológiai jellegű, a félelem nem. A félelem tanulmányozható érzelemként a többi érzelem mellett, reakcióként egyéb reakciók mellett. De a szorongás csak úgy fogható fel, mint ami magát a létet fenyegeti.” (Rollo May, 2015/2024)

20/06/2024

„...szenvedve felnövünk önmagunkhoz, s közben „az igazság irányába növekszünk”, ugyanis „a szenvedés tisztánlátóvá teszi az embert, a világot pedig átláthatóvá”. A szenvedő ember a szakadék mélyén meglátja „a létezés tragikus struktúráját”, melyen mindannyian osztozunk.

https://pszichologuskereso.hu/pszichologia-blog/engedni-hogy-f%C3%A1jjon-hogy-j%C3%B6n-a-szenved%C3%A9s-k%C3%A9pess%C3%A9ge-a-lelki-eg%C3%A9szs%C3%A9ghez #

Pszichológus Blog írta: Máté a PszichológusKereső™-n.

16/05/2024

Az értelmes élet nem mentes a szorongástól. ,,Ha valaki nem éli át a szorongást, a szabadságot sem fogja", ráadásul ,,a szorongás megmutatja hogy az értékek, ha elhomályosulva is, de ott élnek az egyénben."

https://pszichologuskereso.hu/pszichologia-blog/%C3%A9rezni-hogy-l%C3%A9tezem

21/04/2024

,,... Az egész élet oktatássá, vallássá, tudománnyá, esztétikává, filozófiává válhat, ha az örök értékek szellemében és nem a szakértelem szellemében gondolkodunk, ha nem esünk bele a technika csapdájába, vagy ha nem vakít el bennünket a szakértelmünk. Ugyanez igaz a terápiás élményre és a terápia személyes növekedést elősegítő oldalára. Ez megtöltheti az egész életet. Az egész élet vagy az élet bármely része megszenteltté lehet."
Abraham H. Maslow

25/02/2024

,,.....Ha figyelmünket a saját világunk megteremtésére fordítjuk, időt és teret engedünk az önmagunkhoz való visszakapcsolódásra és újra felfedezésre, ha hallgatunk testünk természetes bölcsességére, olyan erőforrásra találunk, ami a káoszban is megbízható útmutatóul szolgál. Fokozatosan visszatérünk az élet természetes ritmusához...."

Pszichológus Blog írta: Máté a PszichológusKereső™-n.

14/02/2024

,,A megterhelő időszakokban lényeges mozzanat a bizonytalanságunk elfogadása, s az önmagunkkal való bánásmód, hogy kellő időt és teret adjunk magunknak az elengedésre, az esetleges gyászra, az átállásra. Ha képesek vagyunk felszámolni a korábbi állapotokhoz való ragaszkodást, új távlatok nyílnak számunkra."

Pszichológus Blog írta: Máté a PszichológusKereső™-n.

06/12/2023

,,De mit is jelent egyáltalán valakit »analizálni«? Freud még a kémiai bomlási folyamathoz hasonlította az analízist, később a lelki motivációk és a ,»tudattalan« viselkedésstruktúrák átláthatóvá tételének tekintették, ma pedig mindenekelőtt úgy tekintünk rá, mint ama fáradságos és időigényes érlelési folyamatra, amelynek célja az egzisztenciális szabadság lehetséges legszélesebbre tágítása. A görög analüein ige nem csak a 'feldarabolás' értelmét foglalta magában, hanem a 'felszabadítás' értelmét is. (...)Az analízis célja és értelme csak is ebben állhat: az önfelszabadításban, minden ember saját lényegének, és ezzel a vele közösségben élők lényegének felszabadításában; ez magáról a tisztességről és az igazságról szól; és az ezekkel szemben álló világról (....) Éppen ez az, amitől az ember leginkább szorong. Az analízistől való félelem a saját magunk felfedezésétől való félelem, a legintimebb és szívesen titokban tartott gondolatok és érzések nevetségessé válásától való félelem. Valaminek a rejtegetése annak el nem fogadását jelenti, ez pedig a tisztességtelenség egy formája. A tisztességtelenlét nem tulajdonképpeni létet jelent. Aki nem önmaga, aki elvéti önmagát, az valamiképpen bűnös marad. Képmutató és valótlan (un-wahr) marad. Az analitikus pszichoterápia azonban az igazság és a tisztesség, a nyitottság és a szabadság keresése. (...) Heincz Kohut írta(...), hogy a pszichoanalitikus szituációban az ember azt keresi és arra törekszik, »hogy saját magával becsületes legyen, hogy a saját maga előtt letagadottakat egyre tisztábban értse meg és fogadja el, és hogy –amennyiben szükséges– a kiszorított és letagadott [tudattartalmak] által befolyásolt magatartásformáit, az életvezetését a kellő mértékben megváltoztassa«. De pusztán a belátás ehhez nem elegendő. Sokkal inkább azon múlik a siker, hogy a páciens hasznosítani tudja-e belátásait magatartásában is, hogy azokat cselekvésbe ültesse át."
(Gion Condrau)