13/06/2025
TI SZOKTÁTOK A HATÁRAITOKAT FESZEGETNI?
Én elég gyakran. Régi álmom vált valóra a hétvégén, Ausztriában a Salza folyón végre kipróbálhattam a vadvízi evezést. Fantasztikus élmény volt. Nem mondom, hogy nem féltem az elején....meg néha a közepén, de így is azt mondom ki kellett próbálnom.
Már megérkezésünk estéjén jöttek a nem éppen megnyugtató story- k, hogy kit hogyan mentettek ki a vízből, meg, hogy borultak a hajók és bár úgy gondoltam nem vagyok egy túlzottan félős ember, de kezdett tele lenni az a bizonyos gatyám...
Másnap reggel gyorsan jött is az első meglepetés, amikor a túravezetők azt mondták, hogy mielőtt hajóba szállunk mindenki megmártózik a kb. 8 fokos vízben.
Gondoltam, mit nekem, rajtam van a neoprém ruha nem fogok fázni. Aztán jött a hidegzuhany, mert azt is elmondták, hogy akkor csináltuk jól a feladatot ha a ruhába befolyik a 8 fokos víz!
Na köszi, a kezem is majdnem lefagyott mikor beledugtam, de nem volt választásunk, menni kellett.
A mártózás egy jó kis sokkal is felért, mert tényleg annyira hideg volt a víz, hogy elsőre levegőt is alig kaptam, de majd úgy kb 5 perc múlva éreztem, hogy végre nem fázom és a ruha betölti valódi funkcióját.
Sok raftingos volt a vízen, de rajtunk kívül senkit sem mártóztattak meg, csak a mi kis csapatunk "úszkált" a jéghideg vízben.
Gondoltuk is, hogy biztos csak szórakoznak velünk.
Aztán rájöttünk menet közben miért is volt ez fontos. Így mindenki már az elején megtapasztalhatta, hogy milyen hideg a víz és egy esetleges borulásnál senki sem esett emiatt pánikba. Később pedig a nagyobb zúgóknál, amikor a hajókba is becsapott a hullám már nem ijedtünk meg.
Az élmény felejthetetlen, a csapat szuper, a vezetők zseniálisak voltak. A lecsodásbb élmény azonban az volt, hogy természet tiszteletre tanítottak minket.
Itt mindegy, hogy a civil életben ki a főnök, ki a beosztott, akik a hajóban ülnek, egyformán fontosak, ugyanis sem a kormányos, sem az evezős nélkül nem megy a hajó.
Közös a felelősség, ha borulunk, mindegy ki hibázott, egy a fontos, meg kell oldani a helyzetet, aki beesett azt ki kell menteni, a hajót és a lapátot össze kell szedni és igyekezni kell nem pánikba esni.
Megtanultuk, hogy itt a folyó az úr és rajta mi csak vendégek vagyunk. A sziklák pedig a barátaink, amikhez, ha közel megy a hajó akkor " meg kell öleljük" vagyis nem elfelé dőlünk tőle, hanem pont az ösztöneinkkel ellentétesen feléjük hajolunk és akkor nem borulunk, hanem szépen továbbviszi a víz a hajót.
Megtapasztaltuk, hogy a természet ellen nem kell küzdeni, ha csak felvesszük a folyó ritmusát megérezzük milyen csodálatos áramlani, eggyé válni vele.
Aki képes volt a félelmét leküzdeni és élvezni a pillanatot, a fejünkön átcsapó hullámokat, annak a rafting fantasztikus flow élménnyé vált.
Ebben a 2 órában hátrahagyhattuk a mindennapok problémáit, a megoldandó feladatainkat, itt nem volt más, mint jelen lenni a pillanatban.
Mindenképp javaslom ezt a csodálatos sportot kipróbálni annak, aki szeretné a határait feszegetni.
És, hogy miért is érdemes a határainkat feszegetni?
Mert a mindennapok rutinjainjában elveszítjük a rugalmasságunkat, a kreativitásunkat, beszűkül a problémamegoldó képességünk. Robotpilóta üzemmódban, nem tudunk új megoldásokat kitalálni.
Ha azonban új helyzetekben próbáljuk ki magunkat, megtapasztalhatjuk mennyi mindenre vagyunk képesek, hogy mennyivel bátrabbak, kreatívabbak, ügyesebbek vagyunk mint, ahogy azt gondoltuk.
Nő az önbizalmunk és a magunkba vetett hitünk, nem utolsó sorban pedig olyan élményekkel gazdgodhatunk, amire még évek múlva is szívesen fogunk emlékezni.
Mi biztos visszamegyünk még raftingozni!
Te mikor és hogyan feszegetted a határaidat utoljára?
Kérlek írd ide kommentben, hogy ezzel is ötleteket adjunk egymásnak és inspirálódjunk.
