01/02/2026
👉 mit ér önmagában egy „meggyógyított” váll, ha a teljes rendszerhez nem nyúlunk hozzá?
👉 nevezhetjük-e ezt valódi gyógyulásnak, vagy csak tüneteltüntetésnek?
Van egy furcsa ellentmondás, amit szerintem érdemes lenne végre észrevenni.
Miközben a tudomány (bio-pszicho-szociális modell, evolúciós medicina, stresszélettan, rendszerszemlélet) egyre inkább integratív irányba halad, addig a mozgás- és manuálterápia világa gőzerővel szétesik specializációkra.
Térd. Boka. Medencefenék. SI ízület. Vállprotokoll. ACL-rehab. Neuro ez, neuro az.
Pedig ma már elég jól tudjuk, hogy a krónikus fájdalmak és betegségek nagy része közös gyökérokokból indul.
Tipikusan életmódból fakadó, szervezetszintű, alacsony intenzitású gyulladásról beszélünk, ami ott jelenik meg, ahol a rendszer épp a leggyengébb.
Ma a derék fáj, holnap a váll, holnapután a térd.
És itt jön a kényelmetlen kérdés:
👉 mit ér önmagában egy „meggyógyított” váll, ha a teljes rendszerhez nem nyúlunk hozzá?
👉 nevezhetjük-e ezt valódi gyógyulásnak, vagy csak tüneteltüntetésnek?
Szükség van specialistákra? Abszolút.
Vannak kórképek, ahol célzott, specifikus beavatkozás kell.
Csak épp nem ez a jellemző eset.
Sokkal nagyobb szükség lenne olyan szakemberekre – edzőkre, gyógytornászokra, sportrehabosokra (és igen: orvosokra, táplálkozási szakemberekre is) –, akik nem egy testrészt kezelnek, hanem a teljes rendszert értik.
Összefüggésekben. Terhelésben. Adaptációban.
A tudomány integrál.
A gyakorlat közben szegmentál.
Kb. 20 év lemaradásban.
Talán időnként nem ártana megállni, és feltenni a kérdést:
👉 honnan ered valójában a probléma,
👉 és milyen szinten próbáljuk megoldani?
