ReNew Club

23/01/2026

Az tartalom is jön hamarosan a témához.
&

17/01/2026

Sziasztok!

Az utóbbi időben sokan kérdeztétek, mitől vagyok energikusabb és kiegyensúlyozottabb.
Nos, évek óta a HLBS termékeket használom – egyszerű, tiszta összetevőkkel és szelíd támogatással.

Kineziológusként mindig keresem azokat a természetes megoldásokat, amik valóban támogatják a test öngyógyító folyamatait.
A HLBS termékekkel pontosan ezt találtam meg: megbízható, tiszta és hatékony támogatást a mindennapokban.

Miért szeretem őket?
Mert mindegyik termékben természetes összetevők vannak, a mindennapi egészség támogatására és jobb közérzetre — így én is bátrabban ajánlom a közösségemnek! 😉

Rendelek most egy nagyobbat.
Ha kíváncsi vagy, mire jók és én hogyan építettem be a mindennapokba, írj bátran, vagy kutakodj a honlapon:
https://webshop.hlbs.eu/product?id=5421

Ha szeretnétek rendelni, keressetek!

Réki

HLBS Network

16/01/2026

12/01/2026

“Amikor megértem, honnan jön a fájdalmam, nem harcolok többé magammal.
Amikor látom a másikban ugyanazt az emberit, ami bennem van, nem harcolok vele sem.
És ahol nincs harc – ott megjelenik a boldogság.”

1) Megértés önmagunkkal szemben

Amíg nem értjük meg saját működésünket, reakcióinkat, félelmeinket, addig a boldogság legtöbbször pillanatnyi, feltételekhez kötött állapot marad.

Megértés önmagunk felé azt jelenti:
• felismerem, miért reagálok úgy, ahogy,
• tudom, milyen mintákból és múltból jön a fájdalmam,
• ne azonosuljak a fájdalommal újra és újra.

Nem az a cél, hogy jóváhagyjak mindent, ami bennem felbukkan, hanem hogy tisztán lássam, honnan jön.
Hova való. Mi a forrása. Mi a Seb.

2) Együttérzés önmagunkkal

Az önkritika, önostorozás, szégyen gyakran óriási akadálya a tartós örömnek.

Az együttérzés magunk felé:
• a tévedéseinket az emberi tapasztalat részének látja,
• gyengéd és jelen van ott, ahol fáj,
• teret ad a hibázásnak, tanulásnak, lassú gyógyulásnak.
• de felelősséget vállal azért, amit gondol, mond és tesz.
• törekedve arra, h ne ártson sem önmagának sem másnak.

Ha magunkkal könyörtelenek vagyunk, nem tud a boldogság gyökeret ereszteni.

3) Megértés mások felé

Ha megértjük, hogy mindenki hordoz sérüléseket, félelmeket és korlátokat,
akkor kevésbé vesszük személyesnek:
• mások dühét
• hidegségét
• hibáit
• bizonytalanságát

A megértés eltávolítja a „jó-rossz” címkéket és helyükre azt a felismerést teszi:
Mindenki a saját történetéből cselekszik.

4) Együttérzés mások felé

Az együttérzés nem azt jelenti, hogy mindent elfogadunk vagy eltűrünk! Vagy, h mindennek helye van! Nem!
Sokkal inkább:
• látjuk a másik emberben az embert,
• nem a viselkedésére reagálunk automatikusan,
• képesek vagyunk határt húzni, ha kell.
• Ha ez a csendben kivonulás, akkor az. Mert nem mondasz olyat, amivel bántanád a másikat, vagy önmagadat.

Mert a szenvedésünk nagy része abból fakad, hogy:
• haragszunk magunkra,
• haragszunk másokra,
• nem értjük, mi miért történik,
• ellenállásban vagyunk a valósággal.

A megértés feloldja az ellenállást.
Az együttérzés feloldja a haragot.
És így megnyílik a tér:
• a kapcsolódásnak,
• a jelenlétnek,
• a békének, vagy elengedésnek,
• és valódi, mély boldogságnak.

Nem a külső körülmények változnak,
hanem a belső viszonyulásunk mindenhez, ami van.

12/01/2026

…amikor már semmi nem tud kibillenteni…

Van egy állapot, amelyet a buddhizmusban upekkhának vagy „felülemelkedett egykedvűségnek” neveznek.
Ez Nem közöny. Nem hidegség.
Nem az érzések elfojtása.

Hanem annak felismerése, hogy minden változik, és semmihez nem érdemes görcsösen ragaszkodni.

Mert ami születik, az elmúlik.
Egy érzés, egy gondolat, egy kapcsolat, egy sérelem, egy öröm — az összes jelenség állandó mozgásban van.

Sem a fájdalom nem örök, sem a szenvedés,
de ugyanígy nem örök sem az öröm, sem barátság, sem a szerelem, sem a biztonság, amit gyakran kívül próbálunk megtalálni.

Ebben a felismerésben elmúlik az állandóság utáni sóvárgás.
És lassan feloldódik az az „én”, amely ragaszkodik, haragszik, fél, küzd, tiltakozik, harcol vagy kapaszkodik — mert rájön, hogy mindez csak egy történet, egy illúzió, amelyet a bizonytalanság elől épít.

Az egykedvűség állapotában:
• nem sodornak el a hullámzó érzések,
• nem határozzák meg külső események,
• nem mások miatt történik,
• nincs kitől elvenni vagy mitől félteni a békét.

Ez nem tompa semlegesség,
hanem kimozdíthatatlanság.
Egy belső stabilitás, amelyből lehet látni, dönteni, cselekedni — túl a ragaszkodáson és túl az elutasításon.

Az élet ugyanúgy történik tovább: örömök, veszteségek, találkozások, búcsúk.
Csak már nem sodornak magukkal egyik irányban sem…
A szív nyitva marad, az elme tisztán lát, és megjelenik egy csendes tudás:
1, Semmi sem állandó — és ez nem tragédia, hanem szabadság.
2, Ebben a szabadságban születik meg a belső béke.
Elfogadni a dolgokat úgy ahogy vannak…
Bennünk is…
Mert a holnap már más lesz.

Ez most a folyamat…
Lehet eltart egy darabig…
R