12/01/2026
“Amikor megértem, honnan jön a fájdalmam, nem harcolok többé magammal.
Amikor látom a másikban ugyanazt az emberit, ami bennem van, nem harcolok vele sem.
És ahol nincs harc – ott megjelenik a boldogság.”
1) Megértés önmagunkkal szemben
Amíg nem értjük meg saját működésünket, reakcióinkat, félelmeinket, addig a boldogság legtöbbször pillanatnyi, feltételekhez kötött állapot marad.
Megértés önmagunk felé azt jelenti:
• felismerem, miért reagálok úgy, ahogy,
• tudom, milyen mintákból és múltból jön a fájdalmam,
• ne azonosuljak a fájdalommal újra és újra.
Nem az a cél, hogy jóváhagyjak mindent, ami bennem felbukkan, hanem hogy tisztán lássam, honnan jön.
Hova való. Mi a forrása. Mi a Seb.
2) Együttérzés önmagunkkal
Az önkritika, önostorozás, szégyen gyakran óriási akadálya a tartós örömnek.
Az együttérzés magunk felé:
• a tévedéseinket az emberi tapasztalat részének látja,
• gyengéd és jelen van ott, ahol fáj,
• teret ad a hibázásnak, tanulásnak, lassú gyógyulásnak.
• de felelősséget vállal azért, amit gondol, mond és tesz.
• törekedve arra, h ne ártson sem önmagának sem másnak.
Ha magunkkal könyörtelenek vagyunk, nem tud a boldogság gyökeret ereszteni.
3) Megértés mások felé
Ha megértjük, hogy mindenki hordoz sérüléseket, félelmeket és korlátokat,
akkor kevésbé vesszük személyesnek:
• mások dühét
• hidegségét
• hibáit
• bizonytalanságát
A megértés eltávolítja a „jó-rossz” címkéket és helyükre azt a felismerést teszi:
Mindenki a saját történetéből cselekszik.
4) Együttérzés mások felé
Az együttérzés nem azt jelenti, hogy mindent elfogadunk vagy eltűrünk! Vagy, h mindennek helye van! Nem!
Sokkal inkább:
• látjuk a másik emberben az embert,
• nem a viselkedésére reagálunk automatikusan,
• képesek vagyunk határt húzni, ha kell.
• Ha ez a csendben kivonulás, akkor az. Mert nem mondasz olyat, amivel bántanád a másikat, vagy önmagadat.
Mert a szenvedésünk nagy része abból fakad, hogy:
• haragszunk magunkra,
• haragszunk másokra,
• nem értjük, mi miért történik,
• ellenállásban vagyunk a valósággal.
A megértés feloldja az ellenállást.
Az együttérzés feloldja a haragot.
És így megnyílik a tér:
• a kapcsolódásnak,
• a jelenlétnek,
• a békének, vagy elengedésnek,
• és valódi, mély boldogságnak.
Nem a külső körülmények változnak,
hanem a belső viszonyulásunk mindenhez, ami van.