06/02/2023
Ez a cikk most jött velem szembe.
Odafigyelés mindenkire! Nagyon fontos üzenet! A post írója jelesre vizsgázott ebben.
Az idősek ugyanolyan fontos emberek, és igenis tiszteljük őket azért, mert kimozdulnak, mozognak, sportolnak. Ne toljuk őket félre, segítsünk nekik.
És a párhuzam az én bemutatkozásom és a történet között: A néni is az unokával szeretett volna még sokat játszani, ezért kezdett el sportolni :) ;)
Szóval, ki mire vár? :) Legyen ez a mai inspiráció. 🙏
Már végeztem a reggeli tanítványokkal, én edzettem. A combfeszítőn feszültem, amikor arra lettem figyelmes, hogy a szomszédos gép felé közelít egy idősödő, törékeny néni. Ugyan a gép üresen állt, de az edzőkollégám azt mondta, hogy egyszerre hárman dolgoznak rajta, most nincs hely. A néni elkullogott, látszott rajta, hogy nem először jár így. Képtelen voltam megállni, hogy ne pattanjak fel a combfeszítőből - utánaeredtem. Megkérdeztem, hogy esetleg más gép nem jó-e neki, ha úgy gondolja, átadom a helyem, de azt mondta, hogy már mindegyik gépen végzett, az az egy hiányzik a napi edzésadagjából. Kértem, hogy jöjjön oda mellém, amíg edzek, beszélgessünk, és hátha felszabadul addig a lábtoló, amire annyira várt.
- Talán már nem is élnék, ha nem edzenék - mondta. - Hároméves volt az unokám, amikor már annyi erőm sem volt, hogy felemeljem, akkor határoztam el, hogy elkezdek edzeni. Most hetven vagyok. Amúgy három unokám van, rengeteget segítek a lányomnak, hozzuk-visszük a gyerekeket a férjemmel, főzök rájuk. A másik lányom sajnos skizofrén, vele is sok tennivalónk van...
Kérdezte, hogy én mivel foglalkozom, elmondtam, hogy edző vagyok és újságíró, rögtön volt egy ötlete:
- Ha edző, intézze el, hogy hozzanak még egy ilyen gépet - viccelődött, ekkor vettem észre, hogy a bal kézfejéről hiányzik néhány ujj, amit egy suta kesztyűvel próbált palástolni.
Mire megbeszéltük, hogy miért felesleges egy új gép érkezésében reménykedni, felszabadult a lábtoló, mondtam neki, hogy gyorsan szaladjon oda és tudja le a penzumát.
Szemmel tartottam még egy darabig, aztán amikor felment a futópadra, hosszasan elnéztem...
Aki észrevétlen, még nem biztos, hogy jelentéktelen. Aki hangos, még nem biztos, hogy erős. Aki törékeny, még nem biztos, hogy eltaposható. Aki elkullog, még nem biztos, hogy soha nem jön vissza, és aki pici, még nem biztos, hogy odabent is az... ezt sose, de tényleg sose felejtsétek el!
(Ezt a posztot évekkel ezelőtt írtam. Az az edzőt már elküldték a teremből. Én már nem dolgozom edzőként, de az üzenet érvényesebb, mint valaha...)
