03/12/2025
Nagyon izgalmas volt olvasni a gondolataitokat, tapasztalataitokat a szülési fájdalommal kapcsolatban. Hihetetlenül érdekes látni, hogy amit a szülést kísérő szakemberek látnak kívülről és megélnek valahogyan, azt mennyire sokféleképpen élitek meg ti, édesanyák. Voltak azonban közös pontok is a válaszaitokban. Szinte mindannyian megfogalmaztátok, hogy mennyire fontos a fájdalom megélése, elhordozása szempontjából a támogató, biztonságos környezet. Többen megfogalmaztátok azt is, hogy egy semmi máshoz sem hasonlítható lelki- érzelmi- és testi állapotba kerültetek, amiben a fájások bár fájtak, mégsem klasszikus fájdalomként éltétek meg azokat.
Ez az úgynevezett módosult tudatállapot.
Ez a téma szinte sehol nem kapja meg azt a figyelmet, amit megérdemelne, pedig a harmonikus, jó szülés alapfeltétele, hogy kialakuljon a szülő nőben a módosult tudatállapot. Erre a speciális lelki, testi állapotra a szülőnőnek, és a szülésnél jelenlévő laikusoknak is fel kell készülni, hogy megjelenése ne meglepetést, értetlenséget szüljön, hanem kialakulását, és elmélyülését a jelenlévők támogassák.
A szülési fájdalom egy rendkívül érdekes, és nagyon ismeretlen terület. Ez a fájdalom jó mederbe terelve a szülő nő szolgálatába állítható. Meggyőződésem, hogy a szülési fájdalmat nem csillapítani kell, hanem kihasználni áldásos tevékenységét.
Az ember számtalan módon megtapasztalja az életében, hogy ami fáj az beteg, azzal valamit tenni kell, ott a fájdalmat csillapítani kell. A fájdalom, a rosszullét azonban nem egyenlő minden esetben betegséggel. A kismamának időnként fájdalmai lehetnek, időnként rosszul, kellemetlenül érezheti magát, mégsem beteg. Nagyon fontos minden kismama számára, hogy úgy gondoljon saját várandósságára, hogy az egy valóban MÁS állapot, de nem betegség! Minden kismamának tudni kell, hogy a szülés járhat nagyon intenzív, erős fájdalmakkal, azonban a szülés folyamata mégsem betegség!
A jó szülés egyik legfontosabb alapfeltétele, hogy a szülőnő biztonságban érezze magát. A biztonság, és bizalom megteremtésében egyikünknek az otthon melege, másikunknak a kórházi háttér a döntő. Minden házaspárnak egyénileg kell eldönteni, hogy számukra mi ad biztonságot.
Általánosságban elmondható, hogy a nők csendes, zajmentes, meleg, kellemes látványt nyújtó környezetben, kevés fénnyel megvilágított helyen érzik magukat készen a szülésre. Megfigyelték, hogy extrém körülmények között, ahol az adrenalinszint nagymértékben megemelkedik (például háború esetén), a szülés folyamata leáll, sőt, akár még vissza is fordulhat. A szülés lassulását, leállását kórházi körülmények között is észlelhetjük, ha a szülőnőt valami nagymértékben megijeszti, megzavarja.
Az oldott hangulatban a szülőnő könnyebben ellazul, könnyebben tud befelé, önmagára és a születendő babára koncentrálni. Ebben a laza természetes állapotban a szülőnő a fájások hatására fokozatosan egy mámoros, ködös, a világtól kissé elszakadt állapotba kerül, ahol a tér, és az idő elvész. Ilyenkor sokkal érzékenyebb a szagokra, hangokra, igényei hirtelen változók, hangulata hullámzó lehet. Ebben az állapotban a szervezet lényegesen több endogén ópiátot tud termelni, melynek hatására a fájdalomérzet csökken, a módosult tudatállapot pedig fokozódik. Ez az állapot a vajúdás alatt a már rendszeres, erősebb fájások jelentkezésénél kezdődik, elmélyül, majd a kitolási szak végén a baba megszületésével hirtelen, mintegy álomból ébredve megszűnik, ilyenkor az anya egy másik, nagyon éber, az újszülött minden rezdülésére érzékeny állapotba lendül át.
A módosult tudatállapotban a szülőnő sokkal könnyebben tud szülni, a fájdalmat nem elviselhetetlen, kínzó gyötrelemként éli meg, hanem segítőként, amely a babáját a világra hozza. Erre az álapotra jellemző, hogy a szülőnő ösztönösen viselkedik, befelé fordul, a külvilág távolba vész, légzése jellegzetessé válik, hangokat ad ki, amik nem feltétlen kiáltások, sikítások, hanem általában mélyről feltörő torokhangok. Ezek a kezdeti jelek a szülés folyamán észlelhetők, ilyenkor kell támogatni a kismamát. Legtöbbször ilyenkor a csend, kevés mozgás, esetleg a masszázs, egy támaszt nyújtó kéz többet ér minden biztató szónál. A szülőnő ilyenkor képes ellazulni az összehúzódások ellenére is, és képes átengedni testét, lelkét a szülés/születés elementáris erejének. Ez az önátadás azt eredményezi, hogy a szülés ilyenkor egy jó ütemben zajlik, beavatkozásra éppen ezért legtöbbször nincs is szükség. Az anya ebben az állapotban sokkal toleránsabb az események, az idő múlása, a fájdalom iránt.
A módosult tudatállapot hangsúlyozása talán túlzónak tűnhet, különösen azoknak, akik már szültek, és nem élték át ezt az állapotot. De azok az édesanyák, akiknek mind a kétféle szülésélményük volt már, tisztán érzékelik a különbséget. A módosult tudatállapot a szülésre is kedvezően hat, de az utána lévő időszakot is nagyon pozitívan befolyásolja. Az anyának, és meglepő módon az apának is általában könnyebben alakul ki harmonikus kapcsolata a gyermekével, elfogadóbb, odaadóbb lesz, valamint a gyermekágyi depresszió kialakulásának valószínűsége is csökken.
Úgy gondolom a számtalan előny érthetővé teszi, hogy miért tartom ezt olyan fontosnak, hiszen ez a "csodaszer" mindenki számára elérhető, mindenki ki tudja használni a szervezete által nyújtott leghatásosabb "fájdalomcsillapítót", ha tisztázza önmaga előtt, és megtalálja a várandóssága alatt, hogy számára mik azok az ideális körülmények, kik azok az ideális személyek, akik ennek elérésében segítik.
