27/03/2024
Private –kúra beszámoló
Sziasztok. Nem nagyon szoktam -vagyis konkrétan egyáltalán nem- privát bejegyzést írni, de a tisztító kúra napomon úgy éreztem, ez most hadd menjen. Kedvcsinálónak. Ez amúgy is egy természetgyógyász oldal, olvassátok el ha gondoljátok. Szóval a cím: Olíva és grapefruit.
Ezt a májtisztító kúrát jelöltem ki magamnak a nagyböjti időre kivitelezni, az Andreas Moritz: Csodálatos máj-és epehólyag tisztítás módszere alapján.
Van egy pár hetes előkészület, léivás és társai, tehermentesítés, ami nálam most 3 napra redukálódott, mert elcsináltam az időt, -meg is volt ennek a slendriánságnak böjtje az ominózus tisztulásos estén,- de lényeg, hogy a fogyó hold ege alatt voltam, támogatott nagyban a tavaszi máj -és epetisztító kúrában, a keskeny holdsarló fénye alatt a tuti.
Lényeg h meg kell inni összesen a végére 1 liter 10%-os keserűsó oldatot apránként adott időzítéssel és adagolással, lefekvés előtt meg az itinernek megfelelően 3 deci fele-fele olivaolaj-grapefruit koktélt. Olvassátok el a neten vagy a könyben a menetet.
Ennek eredményeként a kis epe- és májkövek kioldódnak és eltávoznak a relaxált epevezetéken keresztül a tápcsatornán át kis sárga-zöld-kinek milyen bigyókként a testedből. Ez a kúra végeredménye.
Nnna. A patikában a délutános műszakot pont megfelelőnek ítéltem az első két adag keserűsó beidőzítésére, úgyis van cuki szívószálas üvegem abból elszopogattam elég hősiesen a 2x2dl-t, 16:00kor és 18:00-kor. Számoltam a kortyokat, levegővétel nélkül leküldtem, aztán egy kis szenvedés következett némi felocsúdással, pár korty sima víz, aminek édes az íze ezután a lötty után, aztán számoltam a kortyokat meginthhh fogyjon máááár eel. Ez így a patikai légkörhöz pont passzoló volt ízben, ott úgyis mindegy nekem.
Otthon már a 20:00 órási 2dl-es epsonsós oldat adag vmi bárgyú film előtt ért, és tök érdekes, hogy akkor már éhen kellett volna halnom a normál napirendem szerint, de így fejben lekottáztam magamnak, h most kúra van, és isszuk időre a Mg-szulfátot, és tökre el lehet ezektől az éhes vagyok és hasonló napi rutinoktól szakadni így agyban áthangolódva a feladatra. Úgy is, ha mindeközben a melletted ülő filmnéző partnered ecetes csipszet zabál és Edelweisst kortyolgat… köszi amúgy… :D télleg.
Namindegy, jött az olajos káktél beküldése, a 22:00 óra. Azzal sose volt bajom, imádom az olajat, nem kell nagyon nézegetni, h másfél decit töltök ki a mérőpohárba és máris jobb. Mint egy finom gyümis turmix, olyan kellemes a grapefriut facsart lével összerázva, főleg, h hetek óta nem is láttam cukrot, (így a nagyböjt meg a biorezonanciás dokim jóvoltából), sztem kifejezetten kellemes ízű emulzió. Előtte bedobtam két kék macskagyökér bogyót, h jóéjszakát, és lehet menni aludni, háton fekve. Azt oldódhatnak a máj meg epekövecskék. Kb le kellett szigszalagoznom magam h háton legyek, sose alszom úgy, de a baloldalt is engedélyezi az apró betű, szal néha elhemperedtem azért oldalra. Gondoltam, a magam motilitásai alapján majd vmikor reggel a nőnapi madárcsicsergésre ébredek és békés lassú léptekkel közelítek majd ahova a király is gyalog megy helyiség felé, kiadni az összes tartalmamat. Ja. Gondoltam. Szépen lelki síkon is elbocsátottam magamtól minden őrizgetett haragomat, hogy a mérgeket onnan is kiszabadítsam, „szabad vagy-szabad vagyok”- ahogy L.Hay-től tanultam. Zzzzzz.
Hajnali 4-kor keltem, baromi sz@rul. Mint aki túlette magát tömény hurkazsírral kenyér nélkül, vagy nemtom, mindenhol olajat éreztem magamban, az összes sejtem túl volt telítődve olajérzéssel. A számban a gyümis-olívás shake íze üzente, hogy jó lenne hányni egy jót, vagy be kéne venni 4 Dipankrint-ha most normál esetben lennénk, de ugye most nincs ilyen ürgeút amin el lehet kerülni a végkifejletet büntetlenül... Egy kicsit fetrengtem még helyben, hajoltam jobbra- balra felidézve az epe meridián támogató gyakszikat, hát biztos jó volt vmire, csak nem nekem … aztán elszántam magam h kifáradok a fürdőszobába,onnan mégiscsak könnyebben fel lehet takarítani az esetleges hányást… kitántorogtam, a mosdókagyló fölé roskadtam, aztán inkább átíveltem magam a budira, egész testemben oszcilláltam, mint egy … nemtom… te**es harangvirág egy alpesi jégviharban. Na ezen a ponton tettem fel a kérdést, hogy normális vagyok-e? Most komolyan. Ahelyett, h az apától frissen kapott nőnapi sütimet falatozgattam volna délután, meg holnap reggelire habos kávéval, itt kínlódok a keserűvizekkel, meg az olajjal meg a tisztítással, küzdök az életemért, kínozom magam, remeg lábam és végem van. Levettem egy guriga puha Zewa 5rétegű wc-papírt párnának, előrehajtottam a fejem rá, hátha vmi jobb lesz, bár mi lenne jobb… never again ezt az egész tortúrát!!
Aztán elkezdett jönni belőlem a víz… és télleg… tele kis sárgászöld szemcsékkel…
Ja. És nem mint egy szörnyű bacis hasmenés, csak szelíd víz. Az epekövecskék özönével. Hányinger elmúlt.
Kb… olyan, fél órán át ücsörögtem ezen a programon. Aztán visszamerészkedtem az ágyba. Óriáspárnákból raktam egy rakást, rároskadtam , körbefontam a karommal, kitártam az ablakot, mert a friss hideg jó volt amúgy, betakaróztam és mint egy jegesmedve halom így elvegetálgattam.
És nagyon kipihentnek és tisztának éreztem magam hamarosan. Mindezt fél 5-kor.
Elkezdtem terveket szőni. Tiszta hajnali fejjel és lélekkel. Hajnalban hulla szoktam lenni és visszafekszem normál esetben. Most meg tiszta sugallatokat kapok és friss vagyok és tiszta. Ismeretlen a fogalom. Eddig ismeretlen volt. Ez a napkeltével összehangoltan ébredő célok, tervek, elképzelések, motivációk belőlem a felszínre érkezően. Itt most már fizikailag teljesen oké voltam. Ezért a reggeli megtisztultság érzésért nagyon-nagyon érdemes volt az egész. Még hátra volt pár deci keserűsó, hajnalban képtelennek éreztem magam h még azt is elfogyasszam ebben az életben, de így reggelre, ismét emberként, még beeresztettem a leszámlált kortyokat a rendszerbe.
Annyira boldog voltam. Eegy csomó méreganyag, lerakódás, haragmaradvány, esetleges betelepült kórokozók, most mind elhagyják a testemet. Csodálatos. Egész hétvégén ment ez a vízözönös-epekő-özönös megtisztulás. Még hétfőn melóba is tartott. De full kontrollálható volt a dolog, szal semmi para nem volt benne, hogy egész nap a budihoz lettem volna kötve, vagy ilyesmi.
A mentális állapotomban varázsütésszerűen egy szuper enyhülés állt be- haragok esetén nem voltak akkora kiugró csúcsok a görbén, általánosságban pedig egy ilyen kellemes paraszimpatikus „semmi-nem-érdekel” mentalitás kísért, mint egy kiadós edzés utáni pihenőidőben. Legjobb. Varázsütésszerűen.
Mellékesen észleltem a tükörben, hogy lágyultak a szemöldököm feletti mély ráncaim, az epe-máj vonalaim másnap reggelre. Hmm :) A testem üzenetei még mindig jelzik azonban, hogy folytatni kell a májtisztítást, és a májbarát kajálást és epebarát lelki beállítódást, a vízszintes köröm barázdák, a 4. lábujjaim (epe meridián) anatómiai elrendeződése, és pufisága, és a fennmaradt szemöldökbarázdák, illetve az elmúlt két évben kialakult májfolt pigmentek a bőrömön mind azt jelzik, hogy a májamnak tele van a töke. Ja, a kisliba zöld a kedvenc színem mindig is. Első osztály óta. Szia, epe.
Hát ja…már természetesen bejelöltem a májusi naptárban a következő alkalmas fogyó holdat…. h elkísérje a következő májkő tisztító kúrát. .. Csak most nem utána, hanem mondjuk előre olvasom el a könyvet a normális előkészületekhez, hogy a szenvedéses epizódot lehetőleg átugorjuk :)… akár… :)
Szal kell vmi tisztítás. Nagyon sok alternatíva van rá. Adni a méregtelenítő szerveinknek egy kis szusszanásnyi pihenőt meg regenerációs lehetőséget. Kinek-milyen kell. Tegyük meg. Vállaljunk felelősséget értük. Jobb lesz utána. Egy mini újjászületés.
Eszti
