Skribek Melinda terápiák

04/11/2025

Néha az emberek nem azért maradnak veled, mert igazán szeretnek, hanem azért, mert jól érzik magukat. Élvezik az általad nyújtott előnyöket.... a stabilitás, a támogatás, az ismeretség... és nem hajlandó elmenni, amíg nem talál valaki mást, aki ugyanezt vagy jobbat ajánlja. Nem az a lényeg, hogy mennyit érsz, vagy mit viszel a kapcsolatba, hanem a változástól való félelmükről és a könnyedségükről, ami már megvan.
Néha kimaradnak az önzésből, nem hagyják, hogy más is megtapasztalja a szeretetet, kedvességet és nagyszerűséget, amit kínálsz.
Nem azért tartanak közel, mert dédelgetnek, hanem azért, mert nem akarják elveszíteni azt, ami kényelmessé teszi az életüket... még ha ez azt is jelenti, hogy érzelmileg üresen hagylak.

Szomorú és fájdalmas valóság, amikor szellemileg kijelentkeznek, végigcsinálják a mozgásokat, miközben te ott maradsz, és vágysz a boldogságra, szeretetre és biztonságra, amit megérdemelsz.
A szíved teljesen odaadod, de ők csak darabokat adnak cserébe. És a végén rájössz, hogy nem elég olyannal lenni, aki egyszerűen jól érzi magát.
Többet érdemelsz a kényelemnél.... olyan szeretetet érdemelsz, ami élő, jelen van és elkötelezett amellett, hogy minden egyes nap igazán értékelnek.

(Varga Magdolna)

03/11/2025

Így igaz

Ha le tudsz ülni egyedül egy kávézóban, anélkül hogy kellemetlenül éreznéd magad,
ha meg tudsz nézni egy filmet úgy, hogy melletted üres marad a szék,
akkor igen — szembenézhetsz az egész világgal.

Mert az egyedüllét nem egyenlő a magánnyal.
Az tiszta erő.
A bátorság, hogy félelem nélkül megmaradj a saját jelenlétedben.
Hogy valóban meghalld önmagad,
jóváhagyás, zaj és figyelemelterelés nélkül.

Sokan menekülnek a csend elől:
az asztalhoz csak akkor ülnek le, ha más is van ott,
a moziba csak párban mennek.

Pedig éppen azokban a látszólag üres pillanatokban
születik meg az, ami megtölti a lelket.

Ott épül fel az önállóság,
onnan ered a legmélyebb függetlenség —
annak az embernek a szabadsága,
aki nem kér engedélyt ahhoz, hogy boldog legyen.

Aki megtanulja a magány művészetét,
már nem vágyik állandóan másra,
mert otthonra talált önmagában.
És aki otthon van önmagában,
az bármilyen vihart képes átvészelni.

22/10/2025

🖤 Az erő mögött rejlő magány....

A világ imádja az erős embereket - csak ritkán szereti őket. Mert az erős ember kényelmetlen tükör: megmutatja, milyen kicsinek, esendőnek, vagy épp gyávának érzed magad mellette. De az „örökké erős” ember nem születik így, hanem kialakul. Egy olyan gyerekkorban, ahol a biztonság nem volt alapértelmezett. Ahol a gyerek túl korán megtanulta, hogy ha ő nem tartja össze a világot, senki sem fogja helyette.

Ezekből a gyerekekből lesznek azok a felnőttek, akik nem tudnak rendesen megpihenni, mert a testük idegrendszeri szinten azt tanulta meg: a nyugalom = veszély. A neurobiológia ezt hiperéberségnek hívja. Az idegrendszerük sosem kapcsol ki teljesen. A kortizol szintjük folyamatosan magas, az amygdala mindig figyel — mert valahol, a tudattalan mélyén, még mindig ott a kérdés:

Milyen veszély leselkedik rám?

És ez az igazi tragédia, mert ezek az emberek nem tudnak lazítani - csak összeesni. Nem tudnak kérni - csak kibírni. Ők azok, akik mindenkit támogatnak, de közben senki sem figyel rájuk. Hiszen mindenki megszokta, hogy velük "minden rendben". De ez a „rendben vagyok” náluk nem állapot, hanem túlélési reflex - az idegrendszerük kiképezte őket arra, hogy a gyengeség életveszély. Így a segítségkérés számukra nem opció, hanem rendszerhiba.

És ami a legfájdalmasabb, hogy ők nem a világban nem bíznak – hanem a szeretetben. Mert gyerekként megtanulták: a szeretet hol van, hol nincs. Ezért a biztonságot inkább a kontrollban találták meg. És ez a kontroll tartja őket életben – miközben lassan elszigeteli mindattól, ami élni segítene.

De egyszer minden rendszer túlhevül. Eljön az a pont, amikor ez az erő többé nem erény, hanem lánc. Amikor ez a fajta túlélés már nem jó stratégia, hanem önsorsrontás. És ha szerencséje van, egyszer egy halk, törékeny pillanatban, kicsúszik belőle az, amit egész életében nem mert kimondani:

„Nekem is szabad gyengének lenni.”

Ez a gyógyulás első fázisa. ❤️

15/10/2025

"Ha egy nő nem tűri el, hogy partnerének nélküle is lehessenek programjai, például együtt sörözhessen, kártyázhasson a barátaival, és viszont, a férj rosszalja, hogy felesége dumapartira megy a barátnőivel, az nem a szeretet mélységének a jele. A 'nem lehet örömed nélkülem' beállítottság, a másik ember teljes birtoklásának igénye hamarosan viharfelhőket sodor föléjük. Az ember nem tulajdon! Még a legnagyobb szerelemben sem.” Popper Péter

Legutóbb, egy előadást tartottam, ahol felvetették ezt a témát is. Probléma-e ha együtt megyünk mindenhova a férjemmel?
Természetesen egységes válasz erre nincs, de több nézőpontból is megvizsgálhatjuk ezt.

1. Fontos ha szeretnénk együtt élményeket és tudunk közös érdeklődési kört találni. Szükséges a közös időtöltés gyerekek nélkül is. Ezt azt jelenti igényem van Rád.

2. Egy másik oldal az, hogy miért nincs érdeklődésem olyan dolog iránt, amibe a párom nincs benne? Valljuk be, hogy ha hasonlítunk is, lesz ami inkább női és férfi dolog. Ilyenkor lehet félelem a dolog mögött vagy önfeladás. Nem merem megélni a valódi önmagam a kapcsolatban. Mi lesz ha megmutatom egy másik, rejtett oldalam? Elfogad-e így a társam? Meg akarok felelni neki és nem mondom ki, hogy engem ez Bem érdekel, vagy azt, hogy más igen ha Őt az nem.

3. Sokan féltékenyek arra, ha a párjuk nélkülük is jól érzi magát. Ez alacsony önértékelést mutat. Pl. Nem hiszem el, hogy vagyok olyan jó, hogy akkor sem cserél le, ha rájön, hogy nélkülem is jól érezheti magát.
Vagy félek attól, hogy már utána nem akar velem lenni annyit.

Egy egészséges “én” nem függ a társától és igényli, hogy időnként külön is legyen. Nincs benne félelem, ha külön kell időt tölteni. Sőt! A külön időt élvezni tudja, miközben megéli azt, hogy hiányzik a párja és várja a viszontlátást.

11/10/2025

10/10/2025

“Szeress olyan valakit, aki akkor is gondol rád, ha nem küzdesz, nem kaparsz és mutatod meg magad kényszeresen. Szeress olyan valakit, aki nem fél az elköteleződéstől és nem keresi a kiskapukat. Olyan valakit, akinek nem egy opció vagy. Valakit, aki jelen akar lenni. Aki nem futamodik meg pusztán azért, mert nem vagy középszerű. Szeress olyan valakit, aki nem hazudik neked. Szeress valaki olyat, akinek nem egy "átlagos kedd" leszel...”