Ancsa Lélekkuckó

Ancsa Lélekkuckó Ha már unod az életvezetési tanácsokat, a tuti biztos tippeket. Mi lenne ha azt választanád ami Neked Működik! Ha úgy érzed elsodornak, felőrölnek a hétköznapok.

Access Bars, Facelift, Esse kezelés,
Access Counscioussness test kezelések
BF ®️,AFF ®️,BPF®️, ESSE®️,TTTE ®️
BosziSulis testkezelések és oktatás
GAIAtouch, Metamorf oldás
Testet- lelket harmonizáló kezelések egy biztonságos, szeretetteljes térben . Ha nincs türelmed magadhoz, párodhoz, gyermekeidhez, barátaidhoz ... egyáltalán semmihez. Ha elfáradtál, belefáradtál, beleuntál, feladnád...
Ha mennél, de nem haladsz. Ha fejlődnél, de nem tudod hová. Ha csodára vársz . Akkor tudd,hogy TE magad vagy a Csoda! Mi lenne ha megengednéd magadnak a változást ? Mi lenne ha minden elvárás nélkül, egyszerűen csak belelazulnál a végtelen szeretet,öröm, és hála terébe? Mi lenne ha elhagynád az akarást, elengednéd a korlátaidat? Mi van ha többé nem beszéled le magad az álmaidról
Mi van ha a vágyaid megteremtése és korlátozása is, egyedül csak rajtad múlik? Mi lenne ha hagynád, hogy Rád találjon mindaz ami eddig lehetetlen volt? Mi lenne ha ránéznél neked mi működik! Mi van ha a világnak pont arra van szüksége ami / aki TE vagy !

Ma fordíts egy kis időt a harmóniára.Pihenj, sétálj.Engedd, hogy a tested és a lelked újra összehangolódjon.A természet ...
08/11/2025

Ma fordíts egy kis időt a harmóniára.
Pihenj, sétálj.
Engedd, hogy a tested és a lelked újra összehangolódjon.A természet és a csend is gyógyít.

Szeretettel, Ancsa💫

̋szihangulat

Amikor ma kilépsz az ajtón, mosolyogj!Csak úgy.Nem kell ok hozzá.A világ imádja, ha visszamosolyognak rá. 🌞Szetetettel, ...
07/11/2025

Amikor ma kilépsz az ajtón, mosolyogj!
Csak úgy.
Nem kell ok hozzá.
A világ imádja, ha visszamosolyognak rá. 🌞

Szetetettel, Ancsa💫

Amikor egy nő hosszú időn át bizonytalanságban és állandó feszültségben él, a teste egyszer megtanulja azt:„a biztonság ...
06/11/2025

Amikor egy nő hosszú időn át bizonytalanságban és állandó feszültségben él, a teste egyszer megtanulja azt:
„a biztonság nem adott – ébernek kell maradnom”.
És onnantól minden porcikája készenlétben vibrál.
Az idegek halk remegése, az elme állandó figyelése, a lélek apró görcse a mellkasban.
Mintha valahol, a semmiben is, várna egy veszély.

De mi van akkor, ha ez nem felnőttként kezdődött?
Hanem már kislányként?
Ha a gyerekkor csendje sem volt békés,
hanem tele volt bizonytalansággal, kritikával, ellenőrzéssel, szeretetlenséggel?
Ha akkor tanulta meg, hogy „nekem vigyáznom kell, különben baj lesz”.
Hogy a világ nem biztonságos,
és a szeretet feltételes.
Akkor az idegrendszer nem elveszíti a biztonságot,hanem sosem tanulja meg igazán.

És ilyenkor a csend már nem megnyugvás,
hanem új, ismeretlen terep.
A relaxált állapot nem természetes,
hanem valami, amit újra kell tanulni, apránként, finoman, türelemmel.

Ez nem túlérzékenység.
Nem túlreagálás.
Nem hiszti.
Nem „túl sok”.

Ez a lélek bölcsessége, túlélési ösztöne,
amely egykor védett, és most gyógyulni szeretne.

És amikor végre, lassan-lassan megérkezik egy biztonságos térbe…
amikor van, aki meghallja, aki érzi, aki megtartja… aki szereti… olyannak amilyen amúltjával a jelenével…
akkor történik a csoda:
az idegrendszer elkezd fellélegezni.
A test megtanul lenyugodni, hazatalálni.
A szív újra nyílni, befogadni.
Ez a gyógyulás.
Visszatérés a biztonságba, önmagunk mély, szelíd otthonába.

Szeretettel,Ancsa💫

Van az a reggel, amikor a levegőnek is illata van.Nem kávé, nem virág, hanem élet.Most ne kapkodj, ne rohanj. Csak vedd ...
06/11/2025

Van az a reggel, amikor a levegőnek is illata van.
Nem kávé, nem virág, hanem élet.
Most ne kapkodj, ne rohanj. Csak vedd észre, hogy lélegzel.
Ez már önmagában ajándék. 🎁

Szeretettel, Ancsa💫

̋szihangulat

Töprengése újabb szelete 🤔 Amikor tükörbe nézek… nem csak magamat látom.Mostanában sokat gondolkodom azon, hol tévedtem ...
05/11/2025

Töprengése újabb szelete 🤔
Amikor tükörbe nézek… nem csak magamat látom.
Mostanában sokat gondolkodom azon, hol tévedtem el útközben.
Magamat hol hagytam el.
Hol lettem túl halk, túl erős, túl fáradt, túl alkalmazkodó — vagy épp túl sok.
És mikor felejtettem el, hogyan kell igazán szeretni magam.
Ha valaha tudtam egyáltalán.

Lányos anyaként egyre tisztábban látom, hogy miközben tesszük a dolgunk, hol jól, hol rosszul, ők figyelnek.
Lágyan, csendben, ítélkezés nélkül.
Tanulják a rezdüléseinket. A szavainkat.
A hallgatásainkat. A sóhajainkat. A túléléseinket.
Azzal, hogyan szeretünk.
És azzal is, hogyan nem.
És aztán egyszer csak ott van előttünk a pillanat, amikor felismerjük magunkat a gyerekünkben.
Egy mondatban.
Egy lehajtott tekintetben.
Egy önkritikában.
Egy rosszul megválasztott kapcsolatban.
Egy túl nagy teherben, amit nem kellett volna cipelnie.
És belénk villan:
„Úristen… ezt tőlem tanulta.”
Vagy: „Miért nem látja, mennyire gyönyörű, mennyire elég?”
És belül megszorul valami… mert tudjuk, hogy egyszer mi sem láttuk úgy magunkat.😳

De ahogy egyre mélyebbre nézek, van bennem egy másik felismerés is:
Nem biztos, hogy amit akkor tettem, rossz volt.
Nem biztos, hogy amikor magamat választottam, hibáztam.
És az sem biztos, hogy amikor azt hittem, „jól csinálom”, az valóban jó volt.
Nem akarom magam felmenteni, nem erről szól.
Csak látni szeretném az igazság több oldalát:
Mi van, ha a szülőséget nem lehet jól vagy rosszul csinálni?
Mi van, ha ez nem fekete-fehér?
Mi van, ha nem is az a kérdés, hogy mit kellett volna másképp,
hanem, hogy most hogyan tudok másként jelen lenni?

Mi van, ha ők pontosan azért jöttek, hogy azt tapasztalják, amit általunk lehet?
Hogy nekik is épp olyan feladat ráébredni önmagukra, mint nekünk?
Akár velünk, akár nélkülünk.
Akár általunk, akár a saját választásaikból.

Hol ér véget az én felelősségem?
És hol kezdődik az övék?

Mi van, ha ez nem is rólam szól…
és közben mégis minden rólam szól?
Mi van, ha nem róluk szól…
és közben mégis minden róluk szól?

Mi van, ha a feladat nem az, hogy tökéletes példák legyünk,
hanem, hogy élő példák legyünk?
Emberek, akik keresnek, tanulnak, hibáznak, változnak.

Hol kezdődöm én, és hol ér véget az én felelősségem?
Hol kezdődnek ők, az ő döntéseik, az ő útjaik?

Mi van, ha ez az egész csak egy tapasztalás?
Egy közös tanulás.
Egy egymásra ébredés.

És talán…
talán nem is az számít, hogy jól csináljuk vagy rosszul.
Mi van, ha ez mind tényleg, csak tapasztalás?
Egymásban, egymásért.
Növekedés. Ébredés.
Nem tökéletesen, hanem igazán. 🤔

Mert ők nem minket akarnak lemásolni,
hanem a saját lényükben virágozni.
És talán ehhez néha nem az kell, amit mi szeretnénk, hanem az, hogy merjenek mást választani.
Hogy hadd váljanak olyanná, akiknek lenni születtek, még akkor is, ha az nem hasonlít ránk.
Talán ez is a szeretet egyik formája:
engedni, hogy ők Ők legyenek,

És talán nem az a lényeg, hogy hibáztunk-e,
hanem hogy most látunk, jelen vagyunk.
És onnan indulunk tovább, mélyebben, tisztábban, őszintébben.

Mit tehetek azért, hogy amikor ők tükörbe néznek, azt mondják:
„Értékes vagyok. Szép vagyok. Elég vagyok.”

Mit mutathatok nekik?
Talán azt, hogy a nő nem csak ad… hanem mer kapni is.
Nem csak tűr… hanem mer megszólalni.
Nem csak szeret másokat… hanem szereti önmagát is.
Nem csak túlél… hanem él. És örül. És ragyog.

És lehet, hogy nem tudom mindig jól csinálni.
Hogy néha még tévedek, botlom, kételkedem.
Nem vagyok kész.
Nem is akarok annak látszani.
De itt vagyok.
Jelen vagyok.
Figyelek.
És hajlandó vagyok, újra meg újra
a szeretetet választani.💕💗💕
És szeretnék minden nap
egy picit igazabb lenni önmagamhoz…
Ez minden.

Szeretettel, Ancsa 💫




Annyi minden történt mostanában… mélységek, felismerések, könnyek is talán.De tudod mit? Most jöjjön egy kis szívből jöv...
05/11/2025

Annyi minden történt mostanában… mélységek, felismerések, könnyek is talán.
De tudod mit? Most jöjjön egy kis szívből jövő életkedv!
Mert a szív nem csak érezni tud — nevetni is. 💛

Szeretettel,Ancsa💫

Megint egy érzékeny témával jövökNem véletlen November Az Epilepsza Tudatosság hónapja - igaz itt Magyarországon nem ann...
04/11/2025

Megint egy érzékeny témával jövök
Nem véletlen November Az Epilepsza Tudatosság hónapja - igaz itt Magyarországon nem annyira ismerjük 🧠😣

Amiről ritkán beszélünk, pedig velünk él…

Az epilepszia sokak számára távoli szó.
Valami, ami „másokkal” történik,
valami, amit néma köd fed el a hétköznapok zajában.😞
De az igazság ennél sokkal közelebb van.
Lehet, hogy ott él a szomszéd mosolyában.
Lehet, hogy csendben jelen van a munkahelyi kávé mellett.
Lehet, hogy egy családtagod mélyen, szavak nélkül viseli.💜

Az epilepszia nem egy történet.
Nem egy „roham” pillanata.Nem címke.
Hanem egy út, egy ritmus, az idegrendszer más hangolása.
És akik ezzel élnek,
nem gyengébbek, nem törékenyebbek.
Ők gyakran csendes harcosok.
Olyanok, akik nap mint nap újra felállnak,
összerendezik a belső világukat,
és tovább tesznek, cselekszenek, tovább szeretnek… láthatatlanul, méltósággal.✨

Ma már rengeteget hallunk az autizmusról és az ADHD-ról stb és ez csodálatos, mert minden idegrendszeri sokszínűség megértést érdemel.
Ugyanakkor az epilepszia sokszor mintha mostohagyerekként maradna a figyelem peremén: kevesebb a hangja, kevesebb az információáradat, kevesebb a nyilvános párbeszéd róla.
Ez pedig elszomorító, mert az ismeret és a láthatóság valódi változást hoz.
Nem verseny ez: egyik állapot sem jobb vagy rosszabb a másiknál.
Hanem annyi, hogy ha az autizmusnak, az ADHD-nak jár a tér és a beszéd, ugyanilyen joggal járna az epilepsziának is.
Több információt, több empátiát, több támogatást, hiszen a tudás gyógyít, a megértés felszabadít.

Ha ma csak egy dolgot viszel magaddal:
vigyél megértést.
Elfogadást.
Nyitottságot
arra, hogy amit nem ismerünk,nem kell félnünk tőle, csak meghallani, megtanulni, emberként hozzáérni.

A sokféleség nem gyengeség.
A különbözőség nem hiba.
A lélek sok hangon szól,és mindegyik értékes. 💜✨

Szeretettel,Ancsa💫

Vannak emberek, akik nem elfordulnak tőled, csak egyszerűen azt az energiát adják vissza, amit te adtál nekik, amikor a ...
04/11/2025

Vannak emberek, akik nem elfordulnak tőled, csak egyszerűen azt az energiát adják vissza, amit te adtál nekik, amikor a legnagyobb szükségük lett volna rád.😔
Ez nem feltétlenül harag vagy sértettség, sokszor inkább egy csendes felismerés.

Az emberek emlékeznek arra, hogyan érezték magukat melletted.
Arra, amikor csak félig voltál ott, vagy amikor mindig utolsónak érezték magukat.
Egy idő után nem “üldöznek” tovább,nem bosszúból, hanem önbecsülésből.
Egyszerűen visszatükrözik azt, amit tőled kaptak.🙃

Sokszor csak akkor vesszük észre, mit jelent a hiány, amikor mi vágyunk valakinek a jelenlétére.
Ilyenkor a csend hangossá válik, a távolság pedig hirtelen nagyon is személyesnek tűnik.
De az igazság az, hogy mindannyian tanítjuk egymást.
Ahogyan megjelenünk a kapcsolatainkban,vagy épp nem jelenünk meg, az példát mutat.
Nem mindig arról van szó, ki a hibás, hanem arról, hogy felismerjük: az energiánkért, a jelenlétünkért,a figyelmünkért felelősséggel tartozunk.
És amit most visszakapunk, az gyakran csak annak a természetes tükre, amit valaha mi adtunk.

Szeretettel,Ancsa💫




Van az a pillanat, amikor egyszerűen csak jó újra élni.Nem agyalni, nem elemezni, nem keresni a miérteket — csak hagyni,...
04/11/2025

Van az a pillanat, amikor egyszerűen csak jó újra élni.
Nem agyalni, nem elemezni, nem keresni a miérteket — csak hagyni, hogy a szív mosolyogjon.
Talán most pont ez jön.
Egy kis fény, egy kis könnyedség, egy kis „de jó, hogy itt vagyok”. 🌿

Szeretettel, Ancsa,💫

Engedd, hogy a nap apró pillanatai táncra hívjanak: egy mosoly, egy illat, egy halk nevetés. 💃✨A boldogság néha a legegy...
03/11/2025

Engedd, hogy a nap apró pillanatai táncra hívjanak: egy mosoly, egy illat, egy halk nevetés. 💃✨
A boldogság néha a legegyszerűbb mozdulatokban rejlik.

Szeretettel, Ancsa 💫

🕯️✨ Halottak napja, a csendben megszólal a szeretet ✨🕯️Van valami különös szépség ebben a napban.A temetőkben halk lépte...
02/11/2025

🕯️✨ Halottak napja, a csendben megszólal a szeretet ✨🕯️

Van valami különös szépség ebben a napban.
A temetőkben halk léptek, gyertyafények, virágillat… és a levegőben ott lebeg valami kimondhatatlanul szent.
Mintha a lelkek, akikre most emlékezünk, tényleg közelebb hajolnának.
A Halottak napja nem a gyászról szól,
hanem az emlékezés fényéről.
Arról, hogy minden szeretet, amit valaha adtunk vagy kaptunk, örökre megmarad.
Nem vész el, csak másik formát ölt.

Amikor ma gyertyát gyújtasz, ne csak a hiányra gondolj.
Lásd meg a fényt is, amit hátrahagytak benned.
Minden mosolyt, minden ölelést, minden bölcs szót, ami még most is kísér.
Mert ők ott vannak – csak már nem látható alakban.
A szeretetük átjárja az otthonodat, a szívedet, a mindennapjaidat. 💫
Halottak napján az emlékezés csendje nem üresség, hanem kapu.
Kapu a hálához, a békéhez, a megbocsátáshoz, és ahhoz a tudáshoz, hogy a lélek sosem tűnik el.Csak tovább utazik, és egyszer majd újra találkozunk.

Szeretettel, Ancsa💫

Ma ne akarj semmit, csak lenni. Ülj le a kedvenc helyedre, hallgasd a csendet, és érezd: minden rendben van. 💛🤍Szeretett...
02/11/2025

Ma ne akarj semmit, csak lenni.
Ülj le a kedvenc helyedre, hallgasd a csendet, és érezd: minden rendben van. 💛🤍

Szeretettel, Ancsa💫

Cím

Kossuth Lajos Utca 99
Gyenesdiás
8315

Nyitvatartási idő

Hétfő 10:00 - 19:00
Kedd 09:00 - 19:00
Szerda 10:00 - 19:00
Csütörtök 09:00 - 19:00
Péntek 10:00 - 19:00

Telefonszám

+36309272082

Értesítések

Ha szeretnél elsőként tudomást szerezni Ancsa Lélekkuckó új bejegyzéseiről és akcióiról, kérjük, engedélyezd, hogy e-mailen keresztül értesítsünk. E-mail címed máshol nem kerül felhasználásra, valamint bármikor leiratkozhatsz levelezési listánkról.

Megosztás

Share on Facebook Share on Twitter Share on LinkedIn
Share on Pinterest Share on Reddit Share via Email
Share on WhatsApp Share on Instagram Share on Telegram

Ancsa Lélekkuckó


  • Egy hely ahol Önmagaddal lehetsz

  • Egy hely ahol lelassulsz

  • Egy hely ahol kikapcsolsz

  • Egy hely ahol feltöltődsz