01/02/2026
Hosszú lesz 🫣😃😎
Volt egy pillanat január elején, amikor egészen biztos voltam benne, hogy nem megyek több tanfolyamra.
Elég volt.
Nem a tanulásból – abból sosem elég –, hanem abból, hogy mindig még valamit meg kell szerezni, még valamit meg kell csinálni, el kell érni,be kell bizonyítani bizonyítani, mielőtt megoszthatnám azt, ami már bennem van.
Azt éreztem: most már nem gyűjteni kell.
Most már megélni és megosztani azt, ami bennem él.
Aztán… az élet (vagy nevezzük energiának, térnek, intelligenciának) csak mosolygott rajtam egyet.😊
És én ott találtam magam egy Megtestesülés másképpen tanfolyamon.
Teljesen váratlanul.
És csak kapkodtam a fejem, waaooo … ez mi?!
Minden sejtem emlékezett.
És mintha ez nem lett volna elég, ott volt az az Access Consciousness Choice for Possibilities tanfolyam is, ami hónapok óta, igazából évek óta „pingelt”. Nem hagyott békén.Nem ez nem kell nekem! Haha biztos ?
Azon a napon csatlakoztam… amikor már elkezdődött.Sőt.
Az utolsó másodperc utáni másodpercben.
Egy órás késéssel. Hányszor mondjuk,hogy utolsó perces humanoidok , na ezt is túl lehet teljesíteni 🫣😃 nem mintha akartam volna
És mégis: waaooo waaooo . Megérkezés.
CFMW lettem papírom van arról, hogy Kibaszott Csodamunkás vagyok 🤣🤣🤣 ( félcédulás bolond, vagy csak másként érző, gondolkodó)
Majd részt vettem egy elképesztően mély,Solra Harmónia térállításon, ahol a galaktikus sérüléseink bevetüléseivel megyünk.
No és voltak megható mélyre menő Egyéni kezelések. Találkozások. Tanfolyamok. Cserék. Megállás. Áramlás.
Szóval nem, nem ülök a babérjaimon. Nem malmozom.
De nem is csinálom ezt az egészet abból a régi, ismerős „akarásból”.
Ami most történik velem (és sokunkkal), az nem erőlködés.
Hanem a lehetőségek konvergenciája.
Az a pont, ahol az energia és a tér a lehető legnagyobb harmóniában összeér, ahol nem mi tartjuk a teret… hanem mi magunk válunk a térré.
És igen, eljutottam oda, amiről mindig is tudtam, hogy létezik.
Hogy nem megszerelni jövök.
Nem megjavítani.
Nem „mindenáron gyógyítani”.
Amit látok, érzek, tudok – az már nem ott tart, hogy
„lélegezz mélyeket”,
„meditálj még többet”,
„tisztítsd az előző életeidet”,
„engedd el “
vagy hogy folyamatosan újra és újra oldani kell mindazt, ami a múltban történt.
Mi van akkor, ha pont mindennek úgy kellett történnie?
Ha az a múlt, amit sokszor meg akarunk javítani vagy eltörölni,
valójában ide hozott ebbe a jelenbe?
És mi van akkor, ha nem a múltból teremtjük a jövőt,
hanem ebben a jelenben teremtünk,azzal együtt, amit megéltünk, átéltünk, túlélünk?
Nem tagadva, nem eltörölve, nem kijavítva azt, ami volt,
hanem felismerve, hogy minden tapasztalat intelligenciát hordoz.
És itt válik számomra kevéssé pusztán a beszéd.
A szavak sok mindent tudatosítanak, igen.
De a test emlékezik.
A sejtek emlékeznek.
Az idegrendszer emlékezik.
Ezért nem csak megérteni jövünk.
Hanem megtestesíteni.
Beengedni a változást oda is, ahol nem szavakban tárolódott.
Ehhez kellenek a testkezelések, az autómatikus reakciók újra tanulása.
És itt jön az őszinte rész.
Ez az a pont, ami egy kicsit… megrémített. Nem azért, mert ne lennék erre kész.Hanem mert felmerült bennem a kérdés:
👉 vajon készen áll-e erre a fogadtatás?
Amit látok, érzek, tudok… az már nem a felszín.
Ez már a mélység.
Az a tér, ahol nem az anyag–idő–tér körforgásában próbálunk működni… hanem az energia és a tér intelligenciájában.
Ahol minden úgy rendeződik, ahogy eredetileg is működnie kellett volna.
És lehet, hogy nem mindenki jön velem.
És ez most már… rendben van.
Mert én nem előre akarok menni.
Nem meggyőzni.
Nem bizonyítani.
Hanem megengedni, hogy az legyek, amivé már megérkeztem,
jelen lenni abban, ami megszületett bennem,
és hagyni, hogy ebből a jelenlétből szülessenek meg azok a változások,
amik nem bizonyításból, nem erőből, nem csinálásból, hanem egyszerűen a lét természetességéből történnek.
Viszlát január.
Nagyon hosszú voltál.
És kicsit sem voltál unalmas.
Helló február.
Kíváncsian. Nyitottan.
És mielőtt bárki aggódna:
nem, nem erről fog szólni az összes posztom, nem leszek folyamatos önreflexióban 😉
Ez most egy lezárás volt. Egy megérkezés. És megyünk tovább.
Ha van téma, kérdés, érzés, bármi amiről szívesen olvasnátok tőlem,
írjátok meg. Köszönöm!
És köszönöm ha végig olvastad és hálás vagyok hogy itt vagy !💫💕💫
Szeretettel,Ancsa💫
