29/03/2026
Van egy pont, amikor már nem lehet ugyanúgy továbbmenni. Amikor érzed, hogy amit eddig építettél, az már nem tükrözi teljesen azt, aki most vagy.
Körülbelül egy éve kezdtem el ezt érezni a honlapommal kapcsolatban. Információt adott – mégsem adott át igazán. Ott voltam rajta – mégsem voltam benne. Ekkor indult el ez a folyamat: megvolt a szándék – de nem voltak szavak. Megvolt az érzés – de nem volt formája.
Aztán két héttel ezelőtt, a léböjt hetedik napján, egy reggeli meditációban megérkezett egy nagyon tiszta belső üzenet: „ülj le a szerkesztő elé.” Semmi több. És abból a pillanatból megindult valami.
Az elmúlt 14 napban a honlappal keltem és feküdtem, beleérkeztem egy alkotói flow-ba.
Ahogy haladtam, egyre tisztábban láttam, mit szeretnék valójában megmutatni, és a képek, a szövegek és a struktúra fokozatosan egymásra találtak. Közben bennem is átrendeződött valami: az a meggyőződés, hogy ez meghaladja a saját készségeim határait, csendben feloldódott.
Nem csak egy oldalt építettem, hanem egy teret – egy olyan teret, ami azt a minőséget adja át, ahogyan tértartóként vagyok jelen.
Köszönöm azoknak, akik a külső teret a jelenlétükkel tartották nekem az elmúlt hetekben ahhoz, hogy ebben a belső térben ilyen mélységben tudjak építkezni. Hálával teli a szívem a húgomnak, Gyepes Dorkának, aki az eseményeimen lencsevégre kapja a pillanatokat, és akinek a képei által ez a honlap képileg is megszülethetett. És Váczi Áginak, aki az eredeti honlapomat készítette, és azóta is végtelen türelemmel segít át minden szerkesztési elakadáson.
Ez most számomra nem csak egy új honlap, hanem egy ünnep – a hivatásom ünnepe, és valahol a saját utamé is.
Szívből hívlak, hogy nézz körül rajta – egy kattintással bepillanthatsz abba a világba, amit képviselek.
https://www.adelgyepes.com/
Az angol verzió még formálódik – most a rendszer határait tágítom és keresem a következő lépést ebben is.
Ha megszólít, örömmel veszem a visszajelzésedet, akár itt, akár privát üzenetben 💜
