19/02/2026
✨𝐂𝐑𝐀𝐍𝐈𝐎𝐒𝐀𝐂𝐑𝐀𝐋𝐈𝐒 𝐊𝐄𝐙𝐄𝐋É𝐒 - 𝐆𝐘Ó𝐆𝐘𝐔𝐋Á𝐒𝐆𝐘Ő𝐑
-------------------------------------------------
👉 Az atlaszcsigolya és az állkapocsízület szoros kapcsolatban áll egymással, mégis gyakran külön kezelik őket ☝️
A modern vizsgálatok kimutatták, hogy az atlasz elmozdulása az állkapocsízület (TMJ) helyzetét is befolyásolja – és fordítva.
🔹 Az atlaszkorrekció után sokaknál javul a harapás, sőt korábban készült fogászati sínek is pontatlanná válhatnak.
🔹 Ezért mindig az atlaszcsigolya korrekciójával kell kezdeni, és csak utána következhet az állkapocs kezelése.
🔹 A kezeletlen állkapocsízületi probléma viszont újra kibillentheti az atlaszt, így a két terület együtt történő vizsgálata és kezelése kulcsfontosságú.
💡 A test egyensúlya rendszerben működik – nem különálló részekben.
Erről szól az alábbi kiváló írás, amit figyelmetekbe ajánljuk:
👇👇👇👇👇👇
És hogyan tud ehhez kapcsolódni a 𝗖𝗿𝗮𝗻𝗶𝗼𝘀𝗮𝗰𝗿𝗮𝗹𝗶𝘀 𝗸𝗲𝘇𝗲𝗹é𝘀?
🔹 a craniosacralis biodinamika az idegrendszerrel, a koponyacsontokkal, a gerinccel és a keresztcsonttal dolgozik.
🔹a biodinamika nem „ráállít” vagy korrigál erővel, hanem támogatja a test saját korrekciós mechanizmusait. Ez különösen fontos az atlasz–állkapocs tengelynél, ahol az erőltetett beavatkozás könnyen új kompenzációkat hozhat létre.
🔹atlaszkorrekció előtt és után segíthet stabilizálni az eredményt
🔹állkapocskezelések, sínek, fogászati beavatkozások mellett támogatja az idegrendszeri adaptációt
🔹csökkentheti a visszarendeződést és a tünetek kiújulását
🔹a craniosacralis biodinamika segít abban, hogy az atlasz és az állkapocs ne csak „jó helyre kerüljön”, hanem ott is maradjon.
www.gyogyulasgyor.hu
ATLASCSIGOLYA ÉS AZ ÁLLKAPOCSÍZÜLET 2
Az állkapocs és az állkapocsízületek, akárcsak az atlaszcsigolyák, fontosságát gyakran alábecsülik. Az állkapocs esetében ez részben annak köszönhető, hogy egyetlen konkrét orvosi szakterület sem tekinti a felelősségének. A fogorvosok elsősorban a fogakra összpontosítanak, és az állkapocsízületi problémákkal küzdő betegeket ortopédushoz küldik. Az ortopédusok gyakran nem érzik magukat kompetensnek vagy felelősségteljesnek, és azt állítják, hogy ez a fogorvos szakterületéhez tartozik.
Sok fogorvos ma már elkezdte tanulmányozni az állkapocsízületet és annak működését, a környező izmokat és a mechanizmusát. Ennek a funkcionális rendellenességnek a diagnózisát TMD-nek (temporomandibuláris ízületi diszfunkció) nevezik.
A TMD szervezetre gyakorolt hatásait részletesebben ismertetjük a tünetekről szóló fejezetben.
Ezen az újonnan megjelenő szakterületen az állkapocsízületek precíz funkcionális vizsgálatát végzik, gyakran számítógéppel segített eszközök segítségével. A kötelező manuális vizsgálat mellett gyakran alkalmaznak kúpnyalábos komputertomográfiát (CBCT), amely háromdimenziós képeket képes készíteni az állkapocsízületről (TMJ).
Ezek a vizsgálatok kimutatták, hogy az állkapocs és az atlaszcsigolya helyzete kölcsönösen függ egymástól.
Az atlaszcsigolya elmozdulása általában az állkapocsízület elmozdulását eredményezi.
Ha az atlaszcsigolya elmozdulását korrigálják, az állkapocsízület helyzete is korrigálódik. Sok páciens az atlaszkorrekció után azt veszi észre, hogy a harapása ismét helyes, vagy hogy az atlaszkorrekció előtt készült sín már nem illeszkedik, és további beállítást igényel.
Az a kérdés, hogy először az atlasz, majd az állkapocs mozdult-e el, vagy fordítva, gyakran olyan, mintha azt kérdeznénk, hogy mi volt előbb: a tyúk vagy a tojás?
Fontos, hogy mindig az atlaszcsigolya korrekciójával kezdjük, majd az állkapocs kezelését. Még akkor is, ha a fogorvos koronákat, hidakat vagy implantátumokat készít a páciens számára, az atlaszcsigolya helyzetét mindig előzetesen ellenőrizni és szükség esetén korrigálni kell, mivel az állkapocsízület helyzete az atlaszcsigolya helyzetétől függ.
Fontosak ezek: mindig az atlaszcsigolya korrekciójával kell kezdeni, majd az állkapocs kezelését. Az elmúlt évek egyik fontos megállapítása, hogy a kezeletlen, fiziológiásan nem funkcionáló állkapocsízület a korrigált atlasz kimozdulását okozhatja. Erről részletesebben az atlasz kimozdulásának okairól szóló fejezetben írunk.
Ezért minden atlaszkorrekciót állkapocs-diagnosztikai vizsgálatnak kell kísérnie.
Az alsó állkapocsnak a neve Mandibula, ami ízülettel kapcsolódik a koponyához. Sérülékeny, mivel mozgásról van szó az ízületen keresztül, (beszéd, rágás) Ellentétben a felső állkapoccsal, aminek Maxilla a neve. Hogy a Maxilla helytelen pozícióban legyen, ahhoz viszonylag nagy behatás kell, hogy érje. Arcon csapás ököllel, vagy egy esés, ahol a koponya felcsapódik a talajra. Szakirodalom szerint van befolyása a Maxilla rossz helyzetének a test stabilitására, de inkább nem jellemző. Más szerkezeti és funkcionális kísérő tünetek is jelentkeznének egy a Maxilla esetleges helytelen pozíciója esetén. Pl. az arcüreg néhány problémája, vagy látászavarok.
