31/07/2020
Áldozathibáztatás vagy támogató elfogadás?
****************************************************
Régóta érlelődik bennem pont ez a téma, amiről jelen bejegyzésben is szó van. Készült egy interjú Prokopp Dórával, egy Access rendszerrel dolgozó hölggyel, aki azt gondolom, hogy tisztán jó szándékból, de mégis nagyon-nagyon sok erkölcsi problémát felhozó kijelentéssel tarkította a beszélgetést. Hosszasan lehetne még ecsetelni az áldozathibáztatást, vagy annak témáját, hogy az emberek hasznot húznak-e a betegségükből, helyette érdemes elolvasni Szentesi Éva véleményét a témában, mert nem akarom ismételni őt.
Mélyen hiszek a lélekben, hiszek abban, hogy mindennek oka van, ami fizikailag történik a testünkben, és lehet segíteni azáltal, hogy mélyebb szintekre ásva keresünk és feldolgozunk okokat, stresszeket -azoknak, akik akarják és ezt választják.
Azt gondolom, hogy az alapvető cél a gyógyulás útján a szabad választás lehetősége, megélése. Amikor, valaki olyan helyzetben van, hogy elfáradt, belefáradt, nem úgy tud előre haladni, akkor valamilyen úton módon békét tudjon kötni azzal a helyzettel. Az erő, véleményem szerint nem a levakarhatatlan, erőltetett mosolyban és a mindent felülíró pozitivitásban van, amikor bizony ég az erdő, állhatunk előtte pozitívan mosolyogva, reménykedve egy kis esőben -és tán még valakinek sikerül is-, de talán egyszerűbb és hatékonyabb valami mást is tenni.
Azt gondolom, az erő a békekötésben és magában az elfogadásban rejlik. Közhely, de amikor az ember békét köt saját magával, békét talál a betegségével, az életével, békét képes kötni a saját erőforrásaival, lehetőségével, gyengeségeivel, már nem egy ellenállásból akar gyógyulni. És ha nem ellenállásból gyógyul, talán sokkal könnyedebben éli meg azokat a folyamatokat, amikben ő maga benne van. Az azonban, amikor egy súlyos betegségben szenvedő ember fejéhez odavágja bárki, hogy azért beteg, mert nem akar meggyógyulni, és azzal a betegséggel egy csomó hasznot akar húzni, hihetetlen fájdalmakat, szorongást, stresszt és még nagyobb ellenállást generál bennük. És itt meg lehet nézni, hogy vajon, mi is teremt többet? A finom, beteg tempójában történő támogatás, vagy olyan isteninek és magasztosnak hitt nézőpontok ráhúzása, amik bizonyos embereknél áldozathibáztatást is magukkal hozhatnak?
Másrészt ne felejtsük el, hogy soha nem leszünk a másik bőrében, soha senkinek nincs joga ahhoz, hogy bárki életét, betegségét, döntéseit, tétlenségét vagy akár a halálának okát megítélje és minősítse. Semmilyen segítőnél nincs ott a bölcsek köve, csupán valamiféle tanult, vagy kapott módszerrel tud segíteni addig, amíg a lehetősége és a segítséget kérő igénye tartja. És nem tovább.
