28/11/2025
A tartás, ami nem a bokánál kezdődik
Amikor egy kisgyerek járni tanul, minden lépés egy új világ. A szülők figyelik, vajon biztosan áll-e, jól gördül-e a talpa, nem dől-e be a térde. És ha valami eltér a megszokottól, elindul a nagy cipő-keresés: szupinált, neutrális, barefoot – mindenki mást mond, és közben mindenki csak egy szeletét látja a történetnek.
Pedig a tartás nem a bokánál kezdődik.
A test egy finomra hangolt, összekapcsolt rendszer, ahol minden mindennel összefügg. Néha épp az apró részletek – egy nyitva maradt száj, egy lecsúszott nyelv, egy kissé előrebillent fej – írják át az egész testtérképet.
Sok kisgyermeknél, akiknél enyhébb hipotónia, bizonytalan járás vagy befelé dőlő térd figyelhető meg, a probléma nem a cipőben lakik. A kiváltó ok néha sokkal „fentebb” van: a szájban, a légzésben, a fej tartásában.
Ha a gyermek szájon át lélegzik, a nyelv nem a szájpadláson pihen, hanem elöl vagy lent marad. A fej finoman előrébb kerül, a vállak zártabbak lesznek, a mellkas beszűkül. A légzés felszínessé válik, és a test egyensúlya is elmozdul: a gerinc ívei módosulnak, a medence billen, a láb pedig már nem tud semleges helyzetben dolgozni. Innen indul el az a láthatatlan láncreakció, amit később „bokasüllyedésnek” vagy „pronációnak” neveznek – pedig a test csupán alkalmazkodik.
Ilyenkor a mozgás nem feltétlenül gyenge, inkább szétesettnek tűnik. A gyerek bizonytalanul lép, néha mintha „nem lenne kedve járni”, máskor lazán csoszog – miközben minden mozdulat mögött az idegrendszer és a légzés finom összehangolása dolgozik.
Ezért mondják azok a szakemberek – köztük itthon Baracsy Gabi –, akik holisztikusan látják a testet, hogy a tartás valójában neuromuszkuláris történet. Nem egy boka-probléma, hanem az egész test zenéje: ha egy hangszer hamisan szól, az egész dallam eltolódik.
Otthon is észre lehet venni a jeleket. Amikor a gyerek rajzol, mesét hallgat vagy csak üldögél, vajon zárt-e a szája? Az orrán át vesz-e levegőt, vagy picit nyitva marad a szája? A nyelv hegye a szájpad elején pihen, vagy a fogakon? És amikor alszik, horkol-e, forgolódik-e, vagy csendesen, nyugodtan szuszog?
Ezek apró részleteknek tűnnek, mégis sokat elárulnak: ha a fej előrebillen, a mellkas zárul, a légzés sekélyes, a test megtartó ereje is csökken. A mozgás nem lesz biztos, mert a testlánc feszessége eloszlik, a stabilitás elveszik.
Nem arról van szó, hogy a cipő ne számítana – de nem elég egy „jó cipő”. A mozgásfejlesztés, a megfelelő légzésminta, a nyelv és az orrlégzés tudatosítása együtt hozza vissza az egyensúlyt. A stabil járás nem a talp alatti technológiában rejlik, hanem abban, hogy a test, a nyelv, a légzés és az idegrendszer egyetlen, harmonikus rendszerré tud-e válni.
Ha ezt felismerjük, már nem csak azt látjuk, hogy „kifelé áll a bokája” – hanem azt is, hogy a teste éppen próbálja megtalálni önmagát. És ez az a pillanat, ahol a valódi fejlesztés kezdődik: nem a cipővel, hanem a megértéssel.
Természetesen minden gyermek egyedi, ezért a testtartás és légzés kapcsolatát mindig egyénileg, szakemberrel érdemes feltérképezni.
A kép forrása az internet.