07/11/2025
Amikor a férfiak kérik az érem másik oldalát is: "Ez férfiakkal is előfordul.” "Fordítva is igaz!"
Amikor megszólalnak a nők az őket ért bántalmazásról, kapcsolaton belüli erőszakról, vagy éppen én írok egy ilyen posztot, mindig felbukkan néhány hang: "Ez a férfiakkal is előfordul.”
Igen.
Igaz, hogy a férfiakkal is előfordul.
Hetente dolgozom ilyen férfiakkal,
azonban van valami, amire nincs szükség:
hogy
ezt az igazságot
a bántalmazottak elhallgattatására használjuk.
Egy bántalmazott férfi fogalmazta meg a legpontosabban:
„Férfi bántalmazottként mondom:
azok a pasik, akik ilyenkor ezeket benyögik,
többnyire nem is élték át azt, amivel kampányolnak.
Felnagyítják, a saját szájízük szerint alakítják a történetüket,
hogy úgy tűnjön, mintha...
Nem szállok be a női bántalmazottak beszélgetésébe csak azért, hogy "jobb áldozatnak” tűnjek.
Legfeljebb azt írom nekik, hogy átérzem, ami veletek történt, vagy csendben maradok. Az esetek 99%-ában nem segíteni akarnak, hanem a nőket félresöpörni a fájdalmaikkal együtt.”
Miért csináljuk?
Mert kényelmetlen, ha a reflektor fénye ránk kerül.
Mert a "mi van a férfiakkal?!” olcsó státuszmentés,
a beszélgetést eltolja a felelősségről a szegény én-re.
Mert a neten könnyebb empátiát játszani, mint ténylegesen cselekedni egymásért, felhívni egy segélyvonalat, támogatni egy szervezetet, meghallgatni egy barátot, aki összetört a héten.
Ez nem csak a nőknek árt, hanem a férfiaknak is.
Mert így a férfiak elleni erőszak sem kap valódi figyelmet, csak fegyverként kerül elő, amikor női túlélőket kell diszkreditálni.
Ne használd fel férfiként, bántalmazottként a traumáidat a saját állításod alátámasztására, miközben elhallgattatod azokat, akik pontosan ezen mentek keresztül, csak éppen nőként.
A férfibátorító libikóka két végén ugyanaz a képmutatás ül:
• Az egyik végén ott ücsörög a "Mi is szenvedünk!” , de közben semmi konkrét lépés, segítő kéz nincs a férfi áldozatokért.
• A másikon a "Szedd össze magad, tesó.” Vagyis, dolgozd fel egyedül, legyél erős, nekem is sikerült!
Mindkettő ugyanarra jó,
hogy ne kelljen beleállni a valóságba és felelősséget vállalni a szavainkért és egymásért.
Két igazság egyszerre lehet igaz.
Igen, a férfiak is lehetnek áldozatok.
De ha most, éppen a nők beszélnek magukról, akkor miért zárná ki a másik valóságát és létezését?
Ha tényleg érdekelnek a férfi túlélők, ne a nőknek írt posztok alatt mentsd a férfiakat.
Állj ki ott, ahol róluk van szó.
Támogass szervezeteket, ossz meg valós erőforrást, legyél jelen a barátaid életében, és tanulj meg hallgatni úgy, hogy közben nem nyomod el mások hangját.
• Ha egy bántalmazást átélt nő beszél, mondd azt, hogy együtt érzek veled. Megértem a fájdalmaid.
• Ha nem tudsz mit hozzátenni, akkor bölcsebb hallgatni és csendben maradni. Ők is tudják, hogy vannak férfiak, akiket a nők bántalmaznak. De most, róluk van szó.
• Ha a férfi áldozatokért szólalsz meg, tedd azt célzottan, következetesen, leginkább cselekedetekkel. Elvégre, mi férfiak csinálni szeretjük a dolgokat, nem beszélni róla.
• Soha ne keverd össze az empátiát azzal, hogy kitéped a mikrofont a másik kezéből. Ezt pedig kér
lek, hogy értsd jól.
Amikor azt mondjuk, hogy "ez férfiakkal is előfordul”, tényszerű és igaz.
A kérdés az, hogy
nálad ürügy lesz belőle vagy felelősség.
Aranyos Zsolt
