ALMA Consulting

22/03/2026

Tegnap csendes, mindfulness elvonuláson voltam jelen, melyhez Nelli Krajcsó Slow Budapest tartotta a teret. A tudatos mozgásos és ülőmeditációkban az erőfeszítésmentesség volt a figyelmünk fókuszában.

A testi tapasztalatok megfigyelése mély, belső utazásba vitt ismét, a lassúságban nyugszik a légzés, nyugszik és gyógyul az idegrendszerünk. Megfigyelhettük hogy a gyakorlásokban mikor váltunk "csinálásba" a létezés és a jelenben pihenés helyett, mikor és hova ugrálnak a gondolataink, a szándékosan, a test érzeteire való figyelés mikor kezd erőlködéssé válni újraképezve az életben is jelen lévő akarást.

Tegnap a mozgásos részeket a Feldenkrais módszer szerint végeztük, mely egy olyan szenzomotoros (testi-érzékelési) tanulási módszer, mely a test-mozgás-idegrendszer kapcsolatára építkezik. Apró, könnyű mozdulatok, melyek a figyelem terében megmutatják a kapcsolatot testünk különböző részei között és tanítják, hogy nem kell mindent erőből csinálni ahhoz, hogy változások történjenek bennünk. Sőt! Rádöbbenhettem, hogy milyen fantasztikus folyamat zajlik egy kicsi mozdulatban is.

Megnyugodva, kisimulva, de kíváncsisággal és inspirációkkal tértem haza tegnap és viszem tovább ezt a tapasztalatot a saját gyakorlásaimba és a csoportokhoz.

🫴Ha szeretnéd Te is megtapasztalni, hogy nyugodtabb az idegrendszered, hogy képes vagy tenni ezért Te magad, várlak csoportos gyakorlásokra.

Zoom-on hetente 2x;
Szerda 19:00-19:30
Péntek 8:30-9:00

🌸🧘‍♀️Tavaszi mindfulness gyakorlás, workshop ÚJ IDŐPONTRA KERÜL!!
‼️ÁPRILIS 18. 10:00-12:00‼️

Tudatos jelenlét a nehézségekben és örömökben

Jelentkezés és bővebb infó az eseményben!

Várlak szeretettel!
Anita❤️

18/03/2026

Te mit teszel azért, hogy megvédd magad?

Kapcsolatainkban születésünktől az egyik legfontosabb szükségletünk, hogy szeretve legyünk, figyeljenek ránk és mivel kiszolgáltatottan érkezünk a világra; hogy a szüleink (vagy a körülöttünk lévő felnőttek) megvédjenek minket.

A védelem kérdése azért is fontos, mert velünk született szorongásunk, félelmünk a világtól csak biztonságos közegben tud oldódni, ahogy ezzel mi is.
Ha azt tapasztaltuk, hogy nincs védelmünk, mert bántottak, elhanyagolnak bennünket, nem a szükségleteinket szerint kaptunk figyelmet, szeretetet, elfogadást, akkor azt tanuljuk, hogy nekünk kell magunkat megvédeni. Erre 3 féle stratégiát építünk fel és görgethetjük (önismereti munka nélkül) egész életünkben a kapcsolatainkban. Karen Horney, német pszichoanalitikus munkájában tett megfigyelései szerint 3 megküzdési útvonalat fogunk használni a kapcsolatainkban azért, hogy megvédjük magunkat.

1. A másik igényei felé fordulok és megpróbálok megfelelni neki, alárendelődöm, mert azt remélem, ha szeret, akkor megvéd.
2. A másik ellen megyek, harcolok vele, fölé próbálok kerekedni, ellenállok, mert azt remélem, ha én kontrollálok, akkor nem bánthatsz.
3. Elkerülöm a másikat, távolságot tartok, mert azt képzelem, ha nincs a közelemben,akkor nem is bánthat.

Ezekhez a megküzdésekhez még két ún. hamis self-et (énrészt) is kiépíthetünk;
a, az idealizált énrészt, aki mindent tökéletesen csinál, és a
b, devalvált énrészt, aki minden rosszul csinál, aki képtelen megfelelni.
És ezt hol magunkkal hol a másikra vetítve váltogathatjuk.

Szerencsére van egy velünk született egészséges énrész is, aki képes az életenergiák, a szükségletek spontán kifejezésére, a növekedésre, aminek belső igénye van arra, hogy kivirágozzon, de ha kicsi gyerekként nem megfelelő számunkra a kapcsolati környezet, akkor ezt a részt tudattalanul elfojtjuk.

Karen Horney azt mondja, hogy ha szeretnénk magunkat mélyen megérteni akkor fontos feltennünk azt a két kérdést;

🫴Milyen megküzdést tanultam, hogy megvédjem magam?
🫴Mitől akarom magam megvédeni ebben a kapcsolati helyzetben?

Elgondolkoztató, ugye?
Szeretettel ajánlom Nektek is a fenti tanulmányt átgondolásra.

Szép napot!
Anita❤️

Fotó:

16/03/2026

Szeretettel ajánlom szupervízorom, mentorom, kíváló tanárom beszélgetését a kapcsolat fontosságáról.❤️

L. Stipkovits Erika klinikai szakpszichológussal, kiképző pszichoterapeutával, a Személyiségfejlesztő Akadémia alapító-igazgatójával beszélgettünk a családról, kapcsolatokról, önismeretről és az önreflexió határairól. Kilenc könyve és két önismereti kártyacsomagja egyetl...

08/03/2026

Kedves NŐTársaim!🌹

Én a mai napra IS öngondoskodást, együttrezgést Kívánok Nektek Magatokkal és másokkal!

És arra is hívlak Benneteket, hogy ültessetek magatokba ehhez MAGokat, vagyis eszközöket a hétköznapokhoz, a tanult tehetetlenség, a felvett álarcok és a folyamatos készenléti állapotok puhítására, elsimítására.

🌹Gyertek el MÁRCIUS 29.-ÉN 10:00-12:00-ig Tudatos jelenlét a nehézségekben és örömökben programomra, ahol sok rövid gyakorlat fog támogatni ezen a belső úton Benneteket!

‼️HA MA (03.08.) ÉJFÉLIG JELENTKEZEL 10% KEDVEZMÉNY AZ AJÁNDÉKOM NEKED. KÉRLEK HIVATKOZZ A "TUDATOSNO26" PROMÓCIÓS KÓDRA‼️

A programra természetesen szeretettel várok férfiakat is!🫶

Jelentkezés: messengeren vagy alma.consulting.gyor@gmail.com

04/03/2026

Nagyon fontos gyermekeink támogatása a veszteségek feldolgozásában.

DE! Ez csak akkor lehetséges, ha mi, felnőttek is dolgozunk a gyásszal, halállal, nehéz érzéseinkkel való kapcsolatunkon.❤️

https://ma7.sk/video/kavezo/hogyan-gyaszolnak-a-gyerekek-video?utm_source=Facebook&utm_medium=ma7&fbclid=IwdGRjcAQVNPtleHRuA2FlbQIxMQBzcnRjBmFwcF9pZAwzNTA2ODU1MzE3MjgAAR63VSDya_RxQljT66KJcq4sQJK4Y6VDgh0SfxVB8LfqPlrH8pdGy_Go5B_SQQ_aem_xw4d3X7aykTbEMSJFU3SPg

A gyász nem csak a felnőtteké. Amikor egy családban veszteség történik, a felnőttek is nehezen találják a szavakat. De hogyan gyászol egy gyermek? Ugyanúgy, mint mi, vagy egészen másképp? És mit tehet a szülő, ha maga is összetört? Erről beszélgetünk Hodossy Mezei Rita, szemé...

02/03/2026

Jó reggelt Mindenkinek!

🫕Március 6.-tól, heti rendszerességgel mindfulness (tudatos jelenlét) gyakorlásokra hívlak Benneteket, ONLINE (Zoom) formában.

Egyelőre heti 2 opcióban;
SZERDA 19:00-19:30
PÉNTEK 8:30-9:00

🫴A gyakorlások rövid tudatos, szomatikus mozgásokból és ülő meditációkból fognak állni.

🧘‍♀️ Bárki jöhet, nem kell előzetes tudás.
🧘‍♀️ A rendszeres gyakorlások segíthetnek az érzelem-és testi szabályozásban.
🧘‍♀️ A túlagyalás megszüntetésében.
🧘‍♀️ A hatékonyabb és tudatosabb stresszkezelésben.
🧘‍♀️ Fokozhatják az ideg-és az immunrendszer rugalmasságát.

🫴A gyakorlások ADOMÁNYOS alapúak lesznek vagyis ha hasznosnak, értékesnek találod, a számodra megengedhető összeget átutalhatod a számlaszámomra (Revolut vagy K&H Bank)

🫴Mit kell tenned, hogy csatlakozhass?

🧘‍♀️ A heti gyakorlások Zoom linkjét a ÉberLét Mindfulness gyakorlócsoport Zárt csoportjában fogom közzétenni.
Kérlek lépj be a csoportba, ha szeretnél együtt gyakorolni!

Itt tudsz csatlakozni!👇👇

https://www.facebook.com/groups/1206713700851850/?ref=share

Várlak sokatokat a tudatosabb tavaszba!🌸
Anita❤️

24/02/2026

A hétvégén Budapesten voltam, hogy egy új csoporthoz csatlakozzam, köteleződjek el a következő két évre. Bár tavaly novemberben sikeres záróvizsgával befejeztem 2 év szomato-pszichoterápiás továbbképzést, olyan lényegteli és átható változásokat indított el bennem a testtel való kapcsolatomban (személyesen és terapeutaként is), hogy fel sem merült, hogy itt most megállok.

Az új közeggel, emberekkel való találkozás mindíg szorongással párosult nálam, most sem volt ez másképp, talán a mértéke és az együttérzés ezzel az állapotommal, ami sokat fejlődött az utóbbi években. És ez már valami.
Az előző csoportommal megélt biztonságos közeg helyett szombaton 18 idegennel kerültem egy légtérbe és mivel a képzés testélmény alapú, ezért már szombat délelőtt gyakorlatokkal, testkontakttal, érintésekkel megkezdtük a találkozást önmagunkkal és egymással.

Megfigyelhettem ismét milyen mélyen ott van bennem a kapaszkodás a biztonságosnak vélt tapasztalatokba, milyen nehéz nyitni az újra, a "bizonytalanra". A kapcsolódási képességünk olyan régi, ősi és bevésődött, hogy mozdítani rettentően nehéz, a korai tapasztalataink azonnal beúsznak és formálják a megéléseinket attitűdök, hiedelmek formájában. (Úgysem kellek, kirekesztve érzem magam, nem kérhetem, amit szeretnék, egyedül kell tartani magam, gyenge vagyok, rá kell hangolódnom a másikra, hogy szerethető legyek, láthatatlanná válnék, stb...)

A biztonság érzése a testen keresztül érkezik meg, ahogy anno a testen keresztül tanultunk vagy vesztettük el.
Tehát a reparáció is a test szintjén a legerősebb és leghatékonyabb.
Ha nem érezzük magunkat biztonságban, akkor készenlétben vagyunk, fokozódik a figyelmünk a veszélyforrások felé, testünk ugrásra készen áll, hogy vagy meneküljön vagy üssön, ha kell. Ez egy végtelenül fárasztó állapot, ha megtanultuk és ma már lehet, hogy olyan helyzetekben is felgyullad a piros lámpa bennünk, ha nincs valódi veszély.
Ha nem biztonságos a hely, a testünk az érzékeléseink szerint, akkor le is fagyhatunk, vagy átmehetünk különböző mértékű "kicsekkolásba"(disszociáció).

De jó hír, hogy a biztonságérzet tanulható és szabályozható!
A testtünkel való szeretetteli együttlét tanulása, a szabályozatlan állapotaink felismerése, a szabályozottság felé vezető útvonalak tanulása segíthet.
A környezetváltozás, ahol jól vagyunk vagy a co-reguláció, vagyis a társas kapcsolataink által megtámogatott biztonságélmény közelebb lehet, mint gondolnánk, vagy ahogy tanultuk.

Én azt tanultam a hétvégén, hogy a biztonság "elvesztése" számomra újabb lehetőség egy másfajta biztonság tanulására, ami a jelenben zajló történéseken, tapasztalatokon, a megengedésen, az önmagamra való figyelmmel, ráhangolódással, kíváncsiságon, nyitottságon keresztül érkezik és annak tanulásán, hogy az emberi kapcsolatok megtartóak és védelmezőek is tudnak lenni.

Szép napot, hetet, tavaszodást és olvadást Nektek!
Anita❤️

Magyar Szomato-pszichoterápiás Egyesület

16/02/2026

Ma reggeli változások mindössze egy órán belül az ablakomból kitekintve.🌅🌨 Az időjárás, mint kontrollálhatatlan tényező és ahhoz való viszonyunk képes megmutatni, hogy mélyebben mi dolgozik bennünk aktuálisan a változásokkal és továbbmegyek; a saját belső időjárásainkkal (érzetek, hangulatok, gondolatok, érzések) kapcsolatban.

Múlt hét csütörtökön a mindfulness, tudatos jelenlét tanórát tartottam a Személyiségfejlesztő Akadémia másodéves, érzelmi intelligencia fókuszú személyiségfejlesztő hallgatóinak. Gyakorlatokkal sűrűn átszőtt napot képzeltem el, hiszen a téma pont a saját testi tapasztalatokra épül. Egész nap fókuszban a saját megéléseik, a bennük folyton változó érzetekre, érzésekre adott (többnyire automatikus) reakcióik megfigyelése állt, hiszen azt vallom; ha a segítő szakember nincs jelen a pillanatban, a saját belső világában, testében egyszerűen nem lesz ott a klienseinek sem.

Megfigyelhették, a saját hozzáállásaikat, gyakoroltuk együtt a belső időjárásainkhoz való nyitottabb, kíváncsibb, elfogadóbb teret, hiszen az életünk folyamán rengeteg olyan környezeti, kapcsolati helyzet, inger ér bennünket, amikor egyik pillanatban süt a nap, másikban már beborul, hideg lesz és havazik. Ehhez rugalmasságot csak önmagunkon és önmagunk megismerésén, jelenléttelteli, empatikus elfogadásán és éretebb reakciókon (önegyüttérzés, kommunikáció) keresztül tudunk építeni.

🫆Szóval teljesen rendben vagy, ha rövid időn belül változnak a megéléseid, ha a belső évszakok is ezzel együtt hol naposak, hol borúsak. Ahogy mutatja az utat a természet változékonysága is.

Gyakorolhatod ilyenkor a megengedést (ez a Te lehetőséged a tudatos válaszreakcióra), hiszen jönnek-mennek és ha jelen tudsz lenni igazán, még örömöt is megélhetsz egy napsugárban vagy egy hópihében az arcodon.🫶

Szép napot, hetet Nektek!
Anita❤️

14/02/2026

A leghasznosabb, de a legnehezebb fejlődési feladatot kaptam a héten a terápiámon az előttem álló időszakra.

Keressem és gyakoroljam hogyan, mitől lehetek igazi az életem minden apró részletében.

Különösen aktuális a mostani élethelyzetemben, amikor az énidőmben azon merengek, hogy az elmúlt években miben voltam hamis, hol és hogyan csaptam be magam tudattalanul, akaratlanul. Sorra dőlnek meg a teóriáim magamról, a kapcsolataimról és jelenik meg az életem valami nyersebb, újabb, valódibb verziója.

Az igazit másban is keressük. Miközben a magam részéről egyre tisztábban kirajzolódik, hogy az életünkben csak arra van tér, kapacitás, hogy mi magunk a magunk számára váljunk igazivá, a másik csak megmutatja, tükrözi, katalizálja, hogy hol nem vagyunk szabadok, hol van a sérültségünk, hiányunk, hol fájunk. Ezen pedig nekünk kell dolgoznunk, nem a másiknak.

Bárki lehet tükör, akivel kapcsolódás születik, de nem lehet bárkivel igazinak lenni, mert ahhoz biztonság kell, intimitás. Csak ott lehet megmutatni a nyers valóságot magamból, a mélységeimet, sebezhetőségemet.

Az igaziságban szabad vagyok. A szerepeimben, álarcaimban sosem lehetek az, mert az kitakarja a valódi érzéseket, szükségleteket. A szabadság pedig ott van, ahol ezeknek helye van bennem. Az érzések jelenléte pedig már önmagában valódiság.

Igazinak lenni egy életmű. Mindennapos önvizsgálat, de azt hiszem nekem ez az út már, nincs más, se több, se kevesebb.

🫆Eszedbe jut egy olyan pillanat a mai napodról, ami őszinte és igazi volt?

Ölelés,
Anita❤️

26/01/2026

Nehezen veszem rá magam mostanság, hogy posztokon gondolkozzam, a belsőmben vagyok inkább, feldolgozásában az életem jelenlegi átstruktúrálódásának. Mert van bőven, ami teljesen új keretbe kerül. Egy történet azonnan kikivánkozik belőlem.

Amikor mozgásba lendül egy-egy élettèma, rögtön jönnek az ún. szinkronicitások is. Carl Jung írta le ezt jelenséget, amikor egy belső pszichés állapot és egy külső fizikai történés egybeesik, jelentést hordoz.

Múlt héten történt, hogy az irodámhoz tartozó, zárható vécét elfelejtettem a nap végén bezárni. Másnapra eltűnt az összes wc papír és kézmosó. Felháborodásomban rögtön jeleztem is a szomszéd irodának, utalva arra, hogy talán ott van a felelős. (én pedig azért, hogy nem zártam be...)
Dühös voltam, hogy megloptak, megjelent a félelem is, hiszen átléptek a határaimon.
Ahogy gondolkodtam azon mitől aktuálisak nekem ezek az érzések, a gyerekkoromig jutottam vissza, pontosabban annak szomorúságához és fájdalmához is, hogy mit loptak el tőlem a szüleim. A túl sok felelősségvállalás, a határaim folyamatos átlépése miatt ma már tudom, hogy korán fel kellett nőnöm. A játékosság, a kreativitás, spontaneitás és az öröm az utóbbi időszakban kiemelten ott van a toplistám élén, keresem és élem azokat a lehetőségeket, amikor gyakorolhatom, reparálhatom a bennem élő gyermeket.

Itt azonban még nem állt meg a folyamatom. Hazafelé tartottam, amikor még mindíg azon morogtam, hogy mit veszítettem el, egyértelműen nem a wc papír zavart ebben, hanem a mélyebb tartalmaim fortyogtak.
Aztán amikor leértem a bugyraim aljára (és ebben segített a megengedés, önelfogadása a séta) eszembe jutott az említett helyiség képe.

Felvillant, hogy mi maradt!! A mikró, a mosogatószer, némi kézmosó is. És ezen a ponton megéreztem, hogy igen, sokminden elveszett a gyerekkoromból, de megmaradt apámtól a melegségre, érzések megélésére való képességem (mikro), anyámtól a kemény munkához, a belső tisztogatásaimhoz szükséges belső erő és kitartás (mosogatószer).

Hazaértem.
Belül.
Elsimult minden bennem, ami aznap történt.
Talán kicsit az is, ami régen..
Béke lett. Hála és köszönetet mondtam a felismeréseimért, a belső bölcsebb részemnek.

Mert akkor kerek bennünk egy múltbéli történetszelet, ha egyben tudjuk látni a jó és a nehéz részeit is.

Keressétek a pólusokat, mindenhol ott van a fény és árnyék. Szemünket nevelni szükséges ehhez, hiszen valahova inkább húz a fókusz mintáink, családi szokásrendszereink eredője miatt.

Szép estét Nektek!
Anita❤️

10/12/2025

Tudjátok mi a konzultációkon a top téma így karácsony előtt? A stressz és rohanás nyomása mellett annak a feszültsége, hogy ilyenkor több időt töltünk együtt családként, gyakran a megszokottnál hosszabb időt az eredeti családunkkal is a karácsonyi látogatások miatt. A hétköznapi rohanósból, amikor mindenki ezerfelé van, elcsendesednénk, együtt lennénk, mert erre teret adnak a szabadságok, az ünnepek, node ez gyakran nagyon nem egyszerű, hiszen nem véletlen, hogy az év nagyobbik részében miért úgy rendezkedünk be, hogy alig találkozzunk.

Frank Anderson, amerikai pszichoterapeuta gondolatai, tapasztalatai jutnak itt eszembe, miszerint a múltban szerzett tapasztalatainkat nem lehet csak úgy elengedni. Nem dönthetjük el fejben, mert a tapasztalataink, emlékeink nagyobb része nem a fejben, hanem a testünkben, az idegrendszerünkben kódolt.
Ha ez egy tudatos választás lehetne, akkor nem szenvednénk a múltunk árnyékaitól, következményeitől a jelen élethelyzeteinkben.

Amikor például egy karácsonyi ebédnél feszültségek keletkeznek a különböző generációk között az nem direkt történik, mindenki a saját, korábbi, tanult megküzdése szerint fog eljárni. Az agyunk tudja, hogy most 2025 van, de az idegrendszerünk nem.

Amikor aktiválódik a testünkben egy traumatikus történet egy-egy nézés, mondat, gesztus miatt, ilyen reakcióink lehetnek;
🫴 lefagyunk (testileg, szavak, gondolatok, érzelmek szintjén) konfliktushelyzetben, vitában
🫴 bocsánatot kérünk, miközben nem is csináltunk semmi rosszat
🫴 kapcsolatokban kapaszkodunk vagy épp visszahúzódunk
🫴 visszajátszunk magunkban beszélgetéseket akár órákon keresztül
🫴 a legrosszabb verzióra számítunk, még akkor is ha épp jól mennek a dolgok

Jusson eszünkbe, hogy ezek NEM hibák, csak megküzdések. Ezek olyan túlélési reakciók, amelyeket okkal és tudattalanul építettünk be a működésünkbe, amikor még nem volt érett megküzdésünk, erőforrásaink, vagyis gyerekkorban.
Érdemes tudatosítani, hogy nem fognak megszűnni a fentiek csak azért mert akarjuk.
Az ellazulás, elengedés akkor történik, ha a testünk, idegrendszerünk azt jelzi; biztonságban vagyunk.
Emlékeztethetjük magunkat, hogy most a jelenben vagyunk vagy cselekedhetünk úgy, hogy testünk kapjon egyértelmű, jelenidejű tapasztalatokat arról, hogy már nem vagyunk veszélyben (ha tényleg nem vagyunk!).

Megfigyelhetjük magunkat az ünnepi együttlevés alatt is.
Figyelhetjük és validálhatjuk a fent említett jelenségeket.
Elmondhatjuk magunknak kedvesen és barátságosan, hogy most a jelenben vagyunk, már felnőttünk és meg tudjuk védeni magunkat.
Kiléphetünk a nehéz beszélgetésekből, álmosolyokból, muszájokból és lehetünk eggyel igazibbak!
Gondoskodhatunk testünk-lelkünk jóllétéről azzal, hogy kivonjuk magunkat a bántalmazó helyzetekből, személyek társaságából és olyan teret adunk magunknak, ahol megnyugodhatunk.

A karácsony szólhat a gyógyulásról is. Az idegrendszer pihentetéséről. A magunkról való gondoskodás gyakorlásáról.

Tudatos jelenlét gyakorlatok segíthetnek ezen az úton itt találhattok jópárat;

Tudatosabb készülődést a következő hetekre!

Anita❤️