ALMA Consulting, Mentálhigiénés szolgáltatás, Arany János Utca 28-32, Gyor elérhetőségei, térképes helyadatai és útbaigazítási információi, kapcsolatfelvételi űrlapja, nyitvatartási ideje, szolgáltatásai, értékelései, fényképei, videói és közleményei.
Integratív személyiségfejlesztés, életvezetés, mindfulness az egészségesebb és harmonikusabb kapcsolataidért, a test-lélek-elme együttműködés fejlesztésén keresztül.
08/03/2026
Kedves NŐTársaim!🌹
Én a mai napra IS öngondoskodást, együttrezgést Kívánok Nektek Magatokkal és másokkal!
És arra is hívlak Benneteket, hogy ültessetek magatokba ehhez MAGokat, vagyis eszközöket a hétköznapokhoz, a tanult tehetetlenség, a felvett álarcok és a folyamatos készenléti állapotok puhítására, elsimítására.
🌹Gyertek el MÁRCIUS 29.-ÉN 10:00-12:00-ig Tudatos jelenlét a nehézségekben és örömökben programomra, ahol sok rövid gyakorlat fog támogatni ezen a belső úton Benneteket!
‼️HA MA (03.08.) ÉJFÉLIG JELENTKEZEL 10% KEDVEZMÉNY AZ AJÁNDÉKOM NEKED. KÉRLEK HIVATKOZZ A "TUDATOSNO26" PROMÓCIÓS KÓDRA‼️
A programra természetesen szeretettel várok férfiakat is!🫶
A gyász nem csak a felnőtteké. Amikor egy családban veszteség történik, a felnőttek is nehezen találják a szavakat. De hogyan gyászol egy gyermek? Ugyanúgy, mint mi, vagy egészen másképp? És mit tehet a szülő, ha maga is összetört? Erről beszélgetünk Hodossy Mezei Rita, szemé...
Egyelőre heti 2 opcióban;
SZERDA 19:00-19:30
PÉNTEK 8:30-9:00
🫴A gyakorlások rövid tudatos, szomatikus mozgásokból és ülő meditációkból fognak állni.
🧘♀️ Bárki jöhet, nem kell előzetes tudás.
🧘♀️ A rendszeres gyakorlások segíthetnek az érzelem-és testi szabályozásban.
🧘♀️ A túlagyalás megszüntetésében.
🧘♀️ A hatékonyabb és tudatosabb stresszkezelésben.
🧘♀️ Fokozhatják az ideg-és az immunrendszer rugalmasságát.
🫴A gyakorlások ADOMÁNYOS alapúak lesznek vagyis ha hasznosnak, értékesnek találod, a számodra megengedhető összeget átutalhatod a számlaszámomra (Revolut vagy K&H Bank)
🫴Mit kell tenned, hogy csatlakozhass?
🧘♀️ A heti gyakorlások Zoom linkjét a ÉberLét Mindfulness gyakorlócsoport Zárt csoportjában fogom közzétenni.
Kérlek lépj be a csoportba, ha szeretnél együtt gyakorolni!
A hétvégén Budapesten voltam, hogy egy új csoporthoz csatlakozzam, köteleződjek el a következő két évre. Bár tavaly novemberben sikeres záróvizsgával befejeztem 2 év szomato-pszichoterápiás továbbképzést, olyan lényegteli és átható változásokat indított el bennem a testtel való kapcsolatomban (személyesen és terapeutaként is), hogy fel sem merült, hogy itt most megállok.
Az új közeggel, emberekkel való találkozás mindíg szorongással párosult nálam, most sem volt ez másképp, talán a mértéke és az együttérzés ezzel az állapotommal, ami sokat fejlődött az utóbbi években. És ez már valami.
Az előző csoportommal megélt biztonságos közeg helyett szombaton 18 idegennel kerültem egy légtérbe és mivel a képzés testélmény alapú, ezért már szombat délelőtt gyakorlatokkal, testkontakttal, érintésekkel megkezdtük a találkozást önmagunkkal és egymással.
Megfigyelhettem ismét milyen mélyen ott van bennem a kapaszkodás a biztonságosnak vélt tapasztalatokba, milyen nehéz nyitni az újra, a "bizonytalanra". A kapcsolódási képességünk olyan régi, ősi és bevésődött, hogy mozdítani rettentően nehéz, a korai tapasztalataink azonnal beúsznak és formálják a megéléseinket attitűdök, hiedelmek formájában. (Úgysem kellek, kirekesztve érzem magam, nem kérhetem, amit szeretnék, egyedül kell tartani magam, gyenge vagyok, rá kell hangolódnom a másikra, hogy szerethető legyek, láthatatlanná válnék, stb...)
A biztonság érzése a testen keresztül érkezik meg, ahogy anno a testen keresztül tanultunk vagy vesztettük el.
Tehát a reparáció is a test szintjén a legerősebb és leghatékonyabb.
Ha nem érezzük magunkat biztonságban, akkor készenlétben vagyunk, fokozódik a figyelmünk a veszélyforrások felé, testünk ugrásra készen áll, hogy vagy meneküljön vagy üssön, ha kell. Ez egy végtelenül fárasztó állapot, ha megtanultuk és ma már lehet, hogy olyan helyzetekben is felgyullad a piros lámpa bennünk, ha nincs valódi veszély.
Ha nem biztonságos a hely, a testünk az érzékeléseink szerint, akkor le is fagyhatunk, vagy átmehetünk különböző mértékű "kicsekkolásba"(disszociáció).
De jó hír, hogy a biztonságérzet tanulható és szabályozható!
A testtünkel való szeretetteli együttlét tanulása, a szabályozatlan állapotaink felismerése, a szabályozottság felé vezető útvonalak tanulása segíthet.
A környezetváltozás, ahol jól vagyunk vagy a co-reguláció, vagyis a társas kapcsolataink által megtámogatott biztonságélmény közelebb lehet, mint gondolnánk, vagy ahogy tanultuk.
Én azt tanultam a hétvégén, hogy a biztonság "elvesztése" számomra újabb lehetőség egy másfajta biztonság tanulására, ami a jelenben zajló történéseken, tapasztalatokon, a megengedésen, az önmagamra való figyelmmel, ráhangolódással, kíváncsiságon, nyitottságon keresztül érkezik és annak tanulásán, hogy az emberi kapcsolatok megtartóak és védelmezőek is tudnak lenni.
Szép napot, hetet, tavaszodást és olvadást Nektek!
Anita❤️
Magyar Szomato-pszichoterápiás Egyesület
16/02/2026
Ma reggeli változások mindössze egy órán belül az ablakomból kitekintve.🌅🌨 Az időjárás, mint kontrollálhatatlan tényező és ahhoz való viszonyunk képes megmutatni, hogy mélyebben mi dolgozik bennünk aktuálisan a változásokkal és továbbmegyek; a saját belső időjárásainkkal (érzetek, hangulatok, gondolatok, érzések) kapcsolatban.
Múlt hét csütörtökön a mindfulness, tudatos jelenlét tanórát tartottam a Személyiségfejlesztő Akadémia másodéves, érzelmi intelligencia fókuszú személyiségfejlesztő hallgatóinak. Gyakorlatokkal sűrűn átszőtt napot képzeltem el, hiszen a téma pont a saját testi tapasztalatokra épül. Egész nap fókuszban a saját megéléseik, a bennük folyton változó érzetekre, érzésekre adott (többnyire automatikus) reakcióik megfigyelése állt, hiszen azt vallom; ha a segítő szakember nincs jelen a pillanatban, a saját belső világában, testében egyszerűen nem lesz ott a klienseinek sem.
Megfigyelhették, a saját hozzáállásaikat, gyakoroltuk együtt a belső időjárásainkhoz való nyitottabb, kíváncsibb, elfogadóbb teret, hiszen az életünk folyamán rengeteg olyan környezeti, kapcsolati helyzet, inger ér bennünket, amikor egyik pillanatban süt a nap, másikban már beborul, hideg lesz és havazik. Ehhez rugalmasságot csak önmagunkon és önmagunk megismerésén, jelenléttelteli, empatikus elfogadásán és éretebb reakciókon (önegyüttérzés, kommunikáció) keresztül tudunk építeni.
Szóval teljesen rendben vagy, ha rövid időn belül változnak a megéléseid, ha a belső évszakok is ezzel együtt hol naposak, hol borúsak. Ahogy mutatja az utat a természet változékonysága is.
Gyakorolhatod ilyenkor a megengedést (ez a Te lehetőséged a tudatos válaszreakcióra), hiszen jönnek-mennek és ha jelen tudsz lenni igazán, még örömöt is megélhetsz egy napsugárban vagy egy hópihében az arcodon.🫶
Szép napot, hetet Nektek!
Anita❤️
14/02/2026
A leghasznosabb, de a legnehezebb fejlődési feladatot kaptam a héten a terápiámon az előttem álló időszakra.
Keressem és gyakoroljam hogyan, mitől lehetek igazi az életem minden apró részletében.
Különösen aktuális a mostani élethelyzetemben, amikor az énidőmben azon merengek, hogy az elmúlt években miben voltam hamis, hol és hogyan csaptam be magam tudattalanul, akaratlanul. Sorra dőlnek meg a teóriáim magamról, a kapcsolataimról és jelenik meg az életem valami nyersebb, újabb, valódibb verziója.
Az igazit másban is keressük. Miközben a magam részéről egyre tisztábban kirajzolódik, hogy az életünkben csak arra van tér, kapacitás, hogy mi magunk a magunk számára váljunk igazivá, a másik csak megmutatja, tükrözi, katalizálja, hogy hol nem vagyunk szabadok, hol van a sérültségünk, hiányunk, hol fájunk. Ezen pedig nekünk kell dolgoznunk, nem a másiknak.
Bárki lehet tükör, akivel kapcsolódás születik, de nem lehet bárkivel igazinak lenni, mert ahhoz biztonság kell, intimitás. Csak ott lehet megmutatni a nyers valóságot magamból, a mélységeimet, sebezhetőségemet.
Az igaziságban szabad vagyok. A szerepeimben, álarcaimban sosem lehetek az, mert az kitakarja a valódi érzéseket, szükségleteket. A szabadság pedig ott van, ahol ezeknek helye van bennem. Az érzések jelenléte pedig már önmagában valódiság.
Igazinak lenni egy életmű. Mindennapos önvizsgálat, de azt hiszem nekem ez az út már, nincs más, se több, se kevesebb.
Eszedbe jut egy olyan pillanat a mai napodról, ami őszinte és igazi volt?
Ölelés,
Anita❤️
26/01/2026
Nehezen veszem rá magam mostanság, hogy posztokon gondolkozzam, a belsőmben vagyok inkább, feldolgozásában az életem jelenlegi átstruktúrálódásának. Mert van bőven, ami teljesen új keretbe kerül. Egy történet azonnan kikivánkozik belőlem.
Amikor mozgásba lendül egy-egy élettèma, rögtön jönnek az ún. szinkronicitások is. Carl Jung írta le ezt jelenséget, amikor egy belső pszichés állapot és egy külső fizikai történés egybeesik, jelentést hordoz.
Múlt héten történt, hogy az irodámhoz tartozó, zárható vécét elfelejtettem a nap végén bezárni. Másnapra eltűnt az összes wc papír és kézmosó. Felháborodásomban rögtön jeleztem is a szomszéd irodának, utalva arra, hogy talán ott van a felelős. (én pedig azért, hogy nem zártam be...)
Dühös voltam, hogy megloptak, megjelent a félelem is, hiszen átléptek a határaimon.
Ahogy gondolkodtam azon mitől aktuálisak nekem ezek az érzések, a gyerekkoromig jutottam vissza, pontosabban annak szomorúságához és fájdalmához is, hogy mit loptak el tőlem a szüleim. A túl sok felelősségvállalás, a határaim folyamatos átlépése miatt ma már tudom, hogy korán fel kellett nőnöm. A játékosság, a kreativitás, spontaneitás és az öröm az utóbbi időszakban kiemelten ott van a toplistám élén, keresem és élem azokat a lehetőségeket, amikor gyakorolhatom, reparálhatom a bennem élő gyermeket.
Itt azonban még nem állt meg a folyamatom. Hazafelé tartottam, amikor még mindíg azon morogtam, hogy mit veszítettem el, egyértelműen nem a wc papír zavart ebben, hanem a mélyebb tartalmaim fortyogtak.
Aztán amikor leértem a bugyraim aljára (és ebben segített a megengedés, önelfogadása a séta) eszembe jutott az említett helyiség képe.
Felvillant, hogy mi maradt!! A mikró, a mosogatószer, némi kézmosó is. És ezen a ponton megéreztem, hogy igen, sokminden elveszett a gyerekkoromból, de megmaradt apámtól a melegségre, érzések megélésére való képességem (mikro), anyámtól a kemény munkához, a belső tisztogatásaimhoz szükséges belső erő és kitartás (mosogatószer).
Hazaértem.
Belül.
Elsimult minden bennem, ami aznap történt.
Talán kicsit az is, ami régen..
Béke lett. Hála és köszönetet mondtam a felismeréseimért, a belső bölcsebb részemnek.
Mert akkor kerek bennünk egy múltbéli történetszelet, ha egyben tudjuk látni a jó és a nehéz részeit is.
Keressétek a pólusokat, mindenhol ott van a fény és árnyék. Szemünket nevelni szükséges ehhez, hiszen valahova inkább húz a fókusz mintáink, családi szokásrendszereink eredője miatt.
Szép estét Nektek!
Anita❤️
12/01/2026
Egy nagyon érdekes beszélgetést hallgattam végig a hétvégén a Stresszről, Kiégésről, mint örökzöld témáról. Sajnos a legfrissebb statisztikák szerint hiába van ma már jobban megnyitva a téma (podcastok, előadások, könyvek) mégis egyre rosszabbul vagyunk.
A közel egy órás beszélgetésben nekem ami leszűrődött;
🫴Milyen biológiai okai vannak annak, hogy kiégésig hajszoljuk magunkat?
🫴Mi a szabadságfokunk ebben?
🫴Miért olyan nehéz a "nem szolgálat" főleg annak, aki úgy szocializálódott, hogy gyerekként szülei, testvérei szükségletei kaptak prioritást?
🫴Miért kerülhetünk újra meg újra a kiégés és a tartós stressz csapdájába?
🫴Miért kulcsfontosságú a megelőzésben, kezelésben az önismeret?
Nagyon melengette a lelkem, hogy szóba került a MINDFULNESS, mint mankó, támogató eszköz abban a folyamatban, ahogy a napi stresszel megküzdünk. A tudatos jelenlét, a szemlélődés, a testünkkel, érzéseinkkel, gondolatainkkal való FELNŐTT kapcsolattartás lehetőségét adja, amiben esély nyílik arra, hogy tisztábban lássuk ami épp jelen van és amit esetleg máshogy tehetünk szükségleteinkre alapozottabban. Nekem minden nap egy olyan bizonyosság, "mentsvár" lett a testem, a légzésem az elmúlt közel 2 és fél évben, mely komoly mértékben meglendítette a bizalmamat, hitemet magamban és az életemben.
Megtanultam jobban figyelni a testi, érzelmi fáradásra, van utam a megálláshoz ilyen esetekben, felfrissülést, felébredést jelent, ha eltöltök magammal csendben egy kis időt és "csak" jelen vagyok azzal, ami épp van.
Ha ismerkednél a tudatos jelenléttel ajánlom az posztokat olvasgatásra.
No, akkor bátran hallgassátok a hozzászólásokhoz belinkeltem az említett beszélgetést.
Azt hiszem valamilyen mértékben mindannyiunkat érintő téma, ha Téged épp nem mozgat, megköszönöm és az is, akinek továbbküldöd...
Szèp napot Nektek!
Anita❤️
04/01/2026
BÚÉK Kedvesek!🍀🎉🥂
Egy 3 évvel ezelőtti posztomat osztom meg veletek, amit most zsigerileg aktuálisnak érzek, élek meg az életemben.
Az új év "mítosza" újra elgondolkodtatott a saját életemben zajló kezdetekhez és lezárásokhoz. Az Élet-Halál-Élet körforgás törvényszerű ismétlődésben lenni, megengedően, nem könnyű feladat. Valahogy olyan mágikusnak tűnik, hogy az év végével "elengedünk" dolgokat, kapcsolatokat, amelyek már nem szolgálnak minket és január elsején már "tiszta lappal" kezdhetünk.
Én ezzel nem értek egyet.
Pontosan látom klienseimen, barátaimon, tapasztaltam a saját bőrömön, mennyire nehezek a lezárások, mennyire meghatározó az, hogyan szocializálódtunk, besöpörjük, halogatjuk a lezárásokat vagy beengedjük a gyásszal járó nehéz érzéseket?
A lezárás egy folyamat. Gyakran hónapokig, évekig tart, inkább halványul és kopik, nem az idő, hanem a befektetett önismereti munka, a megélt érzések és a lélek saját ritmusának arányában. Nem egy este alatt zajlik, nem a naptárlapozással egy időben, hanem amikor erre készen állsz.
A nyitás az új felé sem könnyű, hiszen az mindig bizonytalan, ott a félelem a kíváncsiság mellett minden alkalommal és még száz oka lehet annak, hogy ott az orrunk előtt a lehetőség és mégsem nyitunk az újra.
Ezek az okok, akadályok minden esetben belülről fakadnak, szeretnénk, vágyunk az újra, de egyszerűen nem megy.
Ilyenkor aztán lehet önbüntetni, morogni, szidni a rendszert, a kapcsolatokat, tudattalanul mégtöbb olyan helyzetet teremteni, hogy jobb a régi, megszokott, mert nincs is helye az újnak, amíg az összeomlása a réginek be nem következik.
Ehhez a folyamathoz szükséges, hogy megismerjük, elfogadjuk ahol tartunk, hogy kapjunk őszinte, igaz tükröket, segítő, támogató emberi kapcsolatokat vagy segítő szakembert.
Mert a lezárás-kezdet-lezárás körforgás nemcsak december 31-re vonatkozik.
Ott van minden napunkban, észrevétlenül, nyomokban vagy ordítóan, megküzdés, tanult képességek és erőforrások nélkül komoly stresszt, belső küzdelmeket okozva a léleknek és a testnek.
"A múlt, a jelen és a jövő közötti különbség csak illúzió, még ha oly makacs is."(Albert Einstein)
Szép napot!
Anita♥️
30/12/2025
Az év-fordulóra🥂🎉🥰
Korszakzáró életút-beszélgetés
10/12/2025
Tudjátok mi a konzultációkon a top téma így karácsony előtt? A stressz és rohanás nyomása mellett annak a feszültsége, hogy ilyenkor több időt töltünk együtt családként, gyakran a megszokottnál hosszabb időt az eredeti családunkkal is a karácsonyi látogatások miatt. A hétköznapi rohanósból, amikor mindenki ezerfelé van, elcsendesednénk, együtt lennénk, mert erre teret adnak a szabadságok, az ünnepek, node ez gyakran nagyon nem egyszerű, hiszen nem véletlen, hogy az év nagyobbik részében miért úgy rendezkedünk be, hogy alig találkozzunk.
Frank Anderson, amerikai pszichoterapeuta gondolatai, tapasztalatai jutnak itt eszembe, miszerint a múltban szerzett tapasztalatainkat nem lehet csak úgy elengedni. Nem dönthetjük el fejben, mert a tapasztalataink, emlékeink nagyobb része nem a fejben, hanem a testünkben, az idegrendszerünkben kódolt.
Ha ez egy tudatos választás lehetne, akkor nem szenvednénk a múltunk árnyékaitól, következményeitől a jelen élethelyzeteinkben.
Amikor például egy karácsonyi ebédnél feszültségek keletkeznek a különböző generációk között az nem direkt történik, mindenki a saját, korábbi, tanult megküzdése szerint fog eljárni. Az agyunk tudja, hogy most 2025 van, de az idegrendszerünk nem.
Amikor aktiválódik a testünkben egy traumatikus történet egy-egy nézés, mondat, gesztus miatt, ilyen reakcióink lehetnek;
🫴 lefagyunk (testileg, szavak, gondolatok, érzelmek szintjén) konfliktushelyzetben, vitában
🫴 bocsánatot kérünk, miközben nem is csináltunk semmi rosszat
🫴 kapcsolatokban kapaszkodunk vagy épp visszahúzódunk
🫴 visszajátszunk magunkban beszélgetéseket akár órákon keresztül
🫴 a legrosszabb verzióra számítunk, még akkor is ha épp jól mennek a dolgok
Jusson eszünkbe, hogy ezek NEM hibák, csak megküzdések. Ezek olyan túlélési reakciók, amelyeket okkal és tudattalanul építettünk be a működésünkbe, amikor még nem volt érett megküzdésünk, erőforrásaink, vagyis gyerekkorban.
Érdemes tudatosítani, hogy nem fognak megszűnni a fentiek csak azért mert akarjuk.
Az ellazulás, elengedés akkor történik, ha a testünk, idegrendszerünk azt jelzi; biztonságban vagyunk.
Emlékeztethetjük magunkat, hogy most a jelenben vagyunk vagy cselekedhetünk úgy, hogy testünk kapjon egyértelmű, jelenidejű tapasztalatokat arról, hogy már nem vagyunk veszélyben (ha tényleg nem vagyunk!).
Megfigyelhetjük magunkat az ünnepi együttlevés alatt is.
Figyelhetjük és validálhatjuk a fent említett jelenségeket.
Elmondhatjuk magunknak kedvesen és barátságosan, hogy most a jelenben vagyunk, már felnőttünk és meg tudjuk védeni magunkat.
Kiléphetünk a nehéz beszélgetésekből, álmosolyokból, muszájokból és lehetünk eggyel igazibbak!
Gondoskodhatunk testünk-lelkünk jóllétéről azzal, hogy kivonjuk magunkat a bántalmazó helyzetekből, személyek társaságából és olyan teret adunk magunknak, ahol megnyugodhatunk.
A karácsony szólhat a gyógyulásról is. Az idegrendszer pihentetéséről. A magunkról való gondoskodás gyakorlásáról.
Tudatos jelenlét gyakorlatok segíthetnek ezen az úton itt találhattok jópárat;
Ha szeretnél elsőként tudomást szerezni ALMA Consulting új bejegyzéseiről és akcióiról, kérjük, engedélyezd, hogy e-mailen keresztül értesítsünk. E-mail címed máshol nem kerül felhasználásra, valamint bármikor leiratkozhatsz levelezési listánkról.
Először is szeretettel üdvözöllek a facebook oldalamon! Nem hiszek a véletlenekben, ha megtaláltál, akkor valami elindult Benned, egy gondolat, egy megérzés, hogy változásra vágysz kívül és belül.
Miben tudok segíteni Neked a velem töltött idő alatt?
Minden ember életében időről-időre nehézségek lépnek fel, olyan elakadások, döntés előtti idegtépő állapotok, megrekedt, fájdalmas élethelyzetek, amelyből nem látja a kiutat. Ezek az életének bármely részén és időpontjában bekövetkezhetnek nehéz napokat, hónapokat akár éveket okozva a párkapcsolat, munka, család vagy egyéb területeken.
A probléma okának felderítéséhez, szembenézéshez és a változáshoz vezető útra lépéshez bátorságra, önismeretre és lendületre van szükség, melyhez egy olyan emberrel történő beszélgetés adhat erőt aki teljes, aktív figyelmet szentel nekünk, aki empátiával és szeretettel fordul felénk az ítélkezés parányi szikrája nélkül. Aki nem ad tanácsot, csak figyel Ránk, visszatükrözi kellő tapintattal az elmondottak alapján azokat az érzéseinket, amiket talán aznap mondunk ki először, aki meghallgat és meghall minket olyan mélységben, ami óhatatlanul elindít egy megértési folyamatot bennünk. Mindez persze nem elég a változáshoz, a folyamatot segíti a meghatározott keretek között zajló, professzionális beszélgetési forma, a kérdések ereje, azok a professzionális eszközök (kártyák, tesztek, könyvek), melyek előrevisznek az oly fontos szemléletváltásban, új célok megfogalmazásában.
Mindeközben érdemes szem előtt tartani, hogy a coaching egy közös tanulási folyamat, melynek során a beszélgetésben részt vevő mindkét fél tanul a másiktól, erősödik a képességünk, hogy felismerjünk magunkban érzelmi folyamatokat, majd azokon változtathassunk, szűkítve ezáltal a tehetetlenség ördögi körét. A beszélgetések során kitartóan haladunk a káoszból (probléma) a rend felé (megértés, majd döntés), de tisztában vagyunk azzal, hogy csak megközelíteni tudjuk a tökéletes állapotot, elérni nem.
Számomra erről szól a coaching, mely része a saját, rögös és kanyargós önismereti utamnak, de pont ettől hiteles és befogadható.
Ha úgy érzed, hogy felkészültél egy közös utazásra, mely a beszélgetéseink során csakis Rólad szól, várlak szeretettel, hittel és bizalommal!
