03/11/2025
Üzenet fontolgatóknak – felépülőktől
1. Ha felmerült benned a kérdés, hogy problémás-e az alkoholfogyasztásod: a válasz IGEN. Aki szociális ivó, tényleg csak ritkán, ünnepi alkalmakon és kis mennyiséget iszik, abban a kérdés fel sem merül. Tehát ha már egyszer is gondolkodtál ezen, keress egy szakembert, aki segít megválaszolni magadnak őszintén a kérdést, és utat tud mutatni a folytatáshoz.
2. „Én is csak annyit iszok, mint bárki más!” – Valóban, ha a bárki más alatt az ivótársaidat nézed. Sokan vannak-vagyunk, akik egyáltalán nem, vagy nagyon keveset isznak. És sajnos túlságosan sokan, akik „normálisnak” tekintik azt, ami már rég nem az. Ne őket válaszd mércének!
3. Ha azt gondolod, hogy bár jó lenne kevesebbet inni, de majd te egyedül megcsinálod, fogod tudni csökkenteni, kontrollálni a fogyasztásodat: Hajrá! Próbáld meg! Mondjuk kétszer, háromszor. Ha ennyiszer nem sikerül, miért gondolod, hogy tizedikre fog majd? Utólag sokan bánjuk, hogy éveket vesztegettünk az ilyen próbálkozásokra. Kérj segítséget! A segítségkérés sem feltétlenül jár azzal, hogy attól a pillanattól kezdve egyáltalán nem ihatsz.
4. Az, hogy „az a pár ital jár nekem” akár igaz is lehet, de rengeteg mással is jutalmazhatnád magad – úgy, hogy közben nem válsz függővé, nem megy tönkre az egészséged, családod. Még ha most nem is látod ezeket a lehetőségeket, attól még vannak. A felépülésünk során mi már rengeteg ilyet megtaláltunk. Szeretünk józannak lenni!
5. „Nekem van munkahelyem, családom, hogy lennék már alkoholista!” – Nagyon sokan gondolják (gondoltuk) így. Van a függőségnek egy olyan szakasza, ahol tud együtt működni a normális(nak tűnő) életvitel, és az ivás. Attól még az egészségedet, az emberi kapcsolataidat határozottan rombolja. És ha jön valami nehezebb helyzet, probléma, nagyon gyorsan tudsz nagyon mélyre süllyedni. Nem érdemes ezt megvárni!
6. „Olyan nehézségeim vannak, olyan helyzetben vagyok, amit csak így lehet elviselni.” Még soha egyetlen problémát, nehézséget nem oldott meg az alkohol. Igaz, segít a problémát figyelmen kívül hagyni, de nem hogy megoldani nem fogja, inkább még tetézi azt. Felépülőként rengeteg korábbi problémát meg tudtunk oldani, de olyan is volt, ami szinte magától szűnt meg, miután elhagytuk az italt. 1-2 év józanság után, ha nehéz helyzetbe kerülünk, szinte eszünkbe sem jut, hogy igyunk. Vagy ha mégis megjelenik az ötlet, nagyon hamar el tudjuk engedni, és megtaláljuk a valós megoldást.
7. „Szükségem van rá, mert pia nélkül nem tudok aludni!” – Sokan „használtuk erre”, utólag látjuk már, hogy ez mekkora tévedés volt. Igaz, kellett hozzá 3-6 józan hónap, de helyreállt a természetes alvásunk, pia és gyógyszer nélkül is tudunk jól aludni.
8. „Mit szólna a környezetem, ha kiderülne, hogy iszom, esetleg alkoholista vagyok?” Kijózanodva már látjuk, hogy a környezetünkben mindenki látta, tudta, hogy túl sokat iszunk. Azt csak mi hittük, hogy sikerült eltitkolnunk. Attól, hogy nem mondták: még látták. Ebből következik, hogy
9. Ha valaki hozzád közelálló (családtagod, barátod, munkatársad) jelzi, hogy szerinte túl gyakran és/vagy túl sokat iszol: higgy neki! Indulj el, keress segítséget!
10. „Szégyellek segítséget kérni.” – Bár a szégyen talán nem jó szó, hiszen az alkoholfüggőség betegség, azon meg nincs mit szégyellni. De ha már valamit szégyellni akarsz, akkor inkább az ivás legyen az, mint a segítségkérés. Ha önsegítő csoportba mész (AA), csupa hozzád hasonlóval fogsz találkozni, akik már átmentek ugyanazon, amin te. Ha szakembert keresel, ő teljesen tisztában van azzal, miben vagy, és nem hibáztatni, megszégyeníteni fog, hanem segíteni. Ráadásul közöttük is rengeteg „tapasztalati segítő” van, aki maga is felépülő.
11. „Nem tudom elképzelni, hogy én soha többet ne igyak. Szeretem az ízét.” – Talán nem hiszed, de mi is ezt gondoltuk. Aztán eljött az is, hogy bár az íze finom volt, de nem éri meg. Inkább valami más finomat választunk helyette. Ráadásul nem kell egész életedre előre gondolkodni. Elég, ha pont ma nem iszol. Mindig csak adott napot bírd ki ivás nélkül.
12. „Nem tudom abbahagyni, mert ha nem iszom, nem működök!” – Szédülés, remegés, izzadás, nyugtalanság, hányinger… Ezek az elvonási tünetek, amik világosan jelzik, hogy függő vagy. Ajánljuk, hogy ha ezek erősek, és pár napnál tovább tartanak, mindenképp kérj orvosi segítséget! Az alkoholmegvonásba bele lehet halni, de ez nem azt jelenti, hogy nyugodtan igyál tovább! Azt jelenti, hogy orvosi segítségre, esetlegesen kórházi ellátásra van szükséged!
13. „El sem tudom képzelni, milyen lehet pia nélkül élni!” – Mi sem tudtuk elképzelni. Nem tagadjuk le, hogy az elején nehéz és félelmetes volt. De mikor ezen átlendültünk, valamikor 6 hónap – 1 év környékén ez már nem volt kérdés. Inkább azt nem értettük, hogyan tudtuk az időnket, pénzünket az italra áldozni.
+1 És míg az italozásunkat, azt az életmódot szégyelltük (ahogy legelőször segítséget kérni is), ma már büszkén valljuk be adandó alkalommal, hogy felépülők vagyunk. Néhányan (sokan) akár hálásak is vagyunk az alkoholizmusunkért (bármilyen furának is hangzik), hiszen az abból való felépüléssel sokkal értékesebb kapcsolatokat találtunk, jobb minőségű életet élünk, mint sokan azok közül, akik soha nem csúsztak bele ebbe a betegségbe. Foglalkozunk önismerettel, látjuk és elfogadjuk az erősségeinket és a hiányosságainkat, tudunk beszélni az érzéseinkről, és megélni azokat. Hidd el, sokkal jobb ez így!
Ha akár csak a legkisebb kétséged van a saját alkoholfogyasztásodat illetően, keresd meg a Színes Fogadó Tér bármelyik munkatársát (Győr, Szigethy A.u.109.), egy anonim és ingyenes beszélgetésre. (Akár itt, a honlapon, ahol ez az írás megjelenik, üzenet formájában is jelezheted, ha az egyszerűbb.)
A fenti üzeneteket az itt felépülők fogalmazták meg akár egyéni, akár csoportos alkalmak során, a saját korábbi élethelyzeteik, átélt élményeik alapján.
Összegyűjtötte:
Árpás Márta
személyközpontú tanácsadó
terápiás munkatárs
