04/11/2025
Azt gondolom, néha ki kell szakadni a hétköznapjainkból, hogy letöröljük a képzeletbeli szemüvegünket a tisztább látásért, a megpihenésért, feltöltődésért. Ez az öngondoskodás része, és a körülöttünk lévők is csak nyerhetnek vele. Nekem ez a kiszakadás most jó messzire sikerült, és bár már több, mint egy hete visszajöttünk, még mindig nehéz szavakat találni arra, amit átéltünk.
A fotón Krajcsó Nelli mindfulness meditációs trénerrel, anno a Slow Budapest alapítójával mosolygunk a sziget egyik legszebb pontján. Vele és Tóth Dalma mindfulness oktató-művészetteraputával egy elvonuláson vettünk részt, amiben társam volt a férjem és egy nagyon jófej csapat.
Pár dolog átértékelődött, amik közül az egyik legfontosabb az időhöz való viszonyom. Nekem egy hét teljes lassulás kellett ahhoz, hogy rájöjjek: a nap akkor is 24 órából áll, ha rohanok és akkor is, ha nem. :D Viccet félretéve, azt hiszem az óceán közepén, ezen az ékszerdoboz szigeten hagytam a sietséget, az előgetést (ha még nem hallottál róla, olvass utána, érdekes!), a rohanásból adódó felesleges stresszt. Remélem nem jönnek utánam, dolgozom rajta. Tudatossággal, meditációval, fókuszváltásokkal. És égbekiáltó hálával.
ui.: láttunk 30 méterről bálnát. Láttam a szemét, mert épp annyira kiemelkedett a vízből. Hát ő sem siet, nyugodtan él.
