02/05/2021
🏹 Érdekes egybeesés nekem az idei Anyák napja a Vállalkozásom mai, 2. szülinapjával. 🙂 🎂
🏹 Hektikus időszak van mögöttem, s talán előttem is. Illetve ahogy veszem... 😉 Korábbi nehéz időszakaimat túlélve többször vélekedtem úgy, ha az emberek előre tudnák (emlékeznének...) születésükkor, mi vár rájuk, szerintem már kihalt volna az emberiség, mert a többség visszafordult volna. Bizonyára a 28 év alkalmazotti létemet sem váltottam volna fel a vállalkozói létformára, ha tudom előre, milyen megpróbáltatásokra vállalkozok.
🏹 Megpróbáltatás. Mennyire ellene megy a biztonságvágyunknak, miközben az erőnkbe állító hatása van.
Biztonságvágy. Mennyire bekorlátozza a teljességünket., mivel félelemalapú, önbizalmat mellőző.
🏹 A túlélő mennyi elismerésre méltó küzdelmen megy keresztül, míg aki könnyedén veszi az akadályokat, életművésznek ítélik. S mennyire inkább a szenvedést választjuk, csak nehogy kitegyük magunkat az ítéletek hadának. Sőt, még versengünk is, kinek a rosszabb, mert ezt szinte hőstettnek tartja a korszellem egy ideje.
🏹 Gondolati váltásomat az utóbbi (igen, ez az ominózus) egy év csak még jobban megerősítette, miszerint a szenvedés addig szükséges, míg rá nem jövünk, hogy szükségtelen. Mi van akkor, ha a szenvedés értéke a megértésben van...?
Kinek mikor jön el életének "B" oldala, én ezt nem az életkorhoz kötöm. A megélt tapasztalatok viszont gazdagítottak és ezzel közelebb vittek ehhez a megérkezéshez, megértéshez., választáshoz. Az Élet egyszerűen, nagyszerűen életszerű, a maga Mindenségével. És rendben van, ha nekem ebből van, ami nem nyerő. A nem tetsző minőségét elég csupán (többször) nem választanom. 😉
🏹 Igen, zavarba ejtő ez a szabadságtudat. Olykor még ijesztő is a velejáró felelősségvállalás. Mégis ez az, ami egyesíti a megpróbáltatások és a biztonságvágy adta lehetőségeket és teljességet. Felszabadítani magunkat, felelősségünk teljes tudatában mindig lehetséges. Persze az is rendben van, ha ezt a felelősséget (egyben lehetőséget) továbbra is átadjuk, az erőnket pedig kiadjuk másoknak. Ez esetben tehetetlen áldozatként továbbra is kiszolgáltatottan sodródva, további tapasztalatokkal gazdagodhatunk létünk végéig vagy életünk "B" oldalának kapujáig.
🏹 Sokan nem vagyunk hozzászokva ehhez az érett tudathoz és hisszük magunkat éretlennek, alkalmatlannak, netán KÉPtelennek. (Igen, még jövőKÉPünk sincs, mert azt sem tudjuk, hogy lehet...) Mi kellene ahhoz, hogy tömegesen elkezdjünk hinni önmagunkban, egymásban és az Életben? Mi van akkor, ha valójában minden Rendben van? 😉
🏹 Visszatérve az anyaságra, szülőségre, ám most függetlenül attól, hogy van-e gyermeked.
Minden bizonnyal jóval kevesebben születtünk volna meg akkor is, ha a szüleink kish*tűen és a biztonságra törekedve inkább nem vállalnak be minket. Az Élet azonban biztosította mind a fennmaradást, mind az ehhez való feltételeket. Itt vagyunk és ragyoghatunk is! SZABAD ÖRÜLNI! Ez a szabadság öröme! 😀
🏹 Szóval ha megnézed az életedet azzal a felismerő-elismerő szándékkal, hogy mit hoztál létre, alkottál meg, hívtál és keltettél életre, valósítottál meg, hoztál világra, szültél és teremtettél meg, akkor mivel büszkélkedhetsz? Illetve mi rejtezik Benned, mi kívánkozik végre megszületni Belőled, Általad? 🙂
Mi van akkor, ha a csodás Gyermekeinken túl más ajándékokkal is érkeztünk? És miért kellene a gyermekteleneknek kevesebbnek érezniük magukat?
🏹 Csodás Fiaimon túli 'Gyermekem' mellékelt fotója Csodás Fiaim szeretetteljes együttműködéséből születhetett meg. 💗💗
Ebből és ebből az egészből semmi nem lenne, ha már az elején vagy bármikor menet közben kiszálltam, kiszálltunk volna.
🏹 Köszönöm a Drágáimnak, köszönöm magamnak és köszönöm a Szüleim létét és a létezésemet. 😇
🏹 Neked is köszönöm az ittlétedet és az ajándékaidat, amikkel érkeztél erre a világra! Egymásért vagyunk itt. Bárhány éves is legyél, hívlak Téged életed "B"oldalára, ha kész vagy túlélőségedet elismerve (és már tovább nem bizonygatva) művészi szinten teremteni a további életedet.
Hol tartasz most? Szenvedtél már eleget a megértéshez? Mit szólsz hozzá? 🙂
