25/07/2022
ELŐVÉTELEZETT GYÁSZ SEGÍTÉSE GYERMEKEKNÉL
Hogyan segithetünk gyermekeinknek a gyász feldolgozásában? Első fontos lépés a veszteség tudomásul vétele. Ezért fontos a temetés az elbúcsúzás. Ennek részleteire föl kell készíteni a gyermeket. Már egy temetői séta, gesztenyeszedés is jelentheti az ismerkedést, melyell felkészülhet a későbbi temetésen való részvételre. Fontos, hogy ne maradjon ki a gyermek, mert szintén szeparációt, kirekesztettséget él meg ha nem vehet részt a család fontos eseményén. A halandóság tényének elfogadása, és ennek kikerülhetetlenségével való megbékélés fontos mind a gyermek, mind a felnőttek számára. Valahogyan mindenki meg fog halni. Az élet körforgásának, organikusságának magyarázataival való ismerkedés, akár a természetből lesett példákkal (lehullott levelek-föld-virág) segítik a fántáziával való átdolgozást, a megértést. A temetés után pedig a haláleset körüli események részleteinek visszaidézése, hogy erről lehet beszélni, segít a tudatosításban, és az érzelmi feldolgozásban. A betegség=halál, témát is érinteni kell, megnyugtatni a gyermeket, hogy nem minden betegség halálos, igy a szinte minden betegségnél jelentkező halálfélelem csökkenjen.
Amikor egy család kért segitséget abban, hogy a súlyos beteg édesanya közeledő halálára segitsem felkészíteni a kisiskolás gyermekeket, szintén ezen szempontok vezettek. Először az ismerkedés, közös játékok után beszélgetni kezdtünk arról, hogy milyen módon reagálnak az emberek, a gyerekek a stresszre. Összegyüjtöttük az ismert reakciókat (düh, félelem agresszió) és azt is, hogy milyen módon lehet ezeket levezetni (sport, séta, játék) Ezzel mintegy segitettem megérteni saját viselkedésüket, reakcióikat, és mintákat is ajánlottam, a felgyülemlett feszültségeik levezetésére. A továbbiakban közelitettem a halál kérdésköréhez. Beszéltünk arról, hogy mit gondolnak az emberek, a vallásosak és nem vallásosak a halálról és az az utáni “életről”, és hogy ők maguk hogyan is gondolkodnak erről. Majd beszélgettünk édesanyjukról, akit már rég nem láttak a kórházi tartózkodás alatt (rossz egészségi állapota miatt már egy ideje nem látogatták a gyerekek). Felidéztük tulajdonságait, egy egy közös emléket. A hosszú betegség nehézségeit. Beszéltünk arról, hogy vannak olyan betegségek, amelyeket még nem tudunk gyógyítani, és amelyekbe belehalnak az emberek, és édesayjuk állapotáról, és halálának lehetőségéről. Beszéltünk arról is, hogy mi a temetés, hogy fontos elbúcsúzni attól aki messzi útra megy..
Ezek után bevontam beszélgetéseink sorába az édesapát is, aki úgy érezte képtelen gyermekeivel erről beszélni. A közös beszélgetésünk során a gyermekek beszámoltak eddigi témáinkról, és az édesapa megdöbbenéssel tapasztalta, hogy gyermekei (I. és III. osztályosak) milyen éretten beszélnek a halál témájáról és milyen sok információval rendelkeznek. Majd ezután édesapjuk ötleteként, közösen biciklivel meglátogatták a temetőt, megnézték a sirhelyet, ahol édesanyjukat fogják temetni. Így felkészülve részt vettek a temetésen, ahol elsirathatták édesanyjukat, akitől igy el is búcsúzhattak.
Részlet a Gyermekek veszteségei cimú cikkünkből, ami a Fordulópont címü folyóiratban jelent meg 3. évf. 3. (13.) sz. / 2001 5-16 p.
Illusztráció: Pernilla Stalfelt: Halálkönyv. Vivandra Kiadó, 2006
