Profi Családfa

Profi Családfa Családfakutatás szívvel-lélekkel Családfakutatás - Family tree research

A Hessenből Györkönybe települt evangélikusok képes hitvallása:Az „Augustana Confessio” 1724-ből.Mostanában éppen Tolna ...
24/01/2026

A Hessenből Györkönybe települt evangélikusok képes hitvallása:
Az „Augustana Confessio” 1724-ből.

Mostanában éppen Tolna vármegyei anyakönyvekben kutakodtam, többek között Györköny falu németajkú evangélikusainak matrikuláit. Éppen a helytörténeti anyagot állítottam össze, amikor is szembe jött velem ez a csoda.

A https://proficsaladfa.hu/ összeállítása:

Könnyen lehet, hogy nem lesz belőle „lájk-cunami”, de nem gond. Mindenképpen megszerettem volna osztani Olvasóimmal. Csodálatos gesztusa az számomra az identitás megőrzésének.

Nagyon szép azt látni, hogy amikor több mint 1000 kilométerre szülőföldjüktől új életet kezdve, szimbolikusan is kiálltak, mint közösség hitük mellett. Amellett, ami az anyanyelvük mellett összekötötte őket.

1724. június 12-én keletkezett Györkönyben az a kép, amely az Ágostai hitvallást ábrázolja. Nem oltárképként használták és nem is fogadalmi képként (votivbild), hiszen nem hálából vagy az isteni segítség megnyerésének céljából készült.

Még csak nem is a reformáció kétszáz éves évfordulója alkalmából készítették, hanem emlékképként (Erinnerungsbild), egyfajta hitbeli megerősítésként. Az 1722-ben Hessenből érkező betelepülők fontosnak tartották, hogy festett kép formájában is jelen legyen közöttük az Ágostai hitvallás.

Eredetét tekintve nagy valószínűséggel a Jacob van der Heyden (1573-1645) által az Augustana Confessio centenáriumára készített képes metszete szolgált mintául, amelynek egy nyomtatott példányát az 1724-ben betelepülő hesseni német evangélikusok hozhatták magukkal. A kétszáz éves évforduló alkalmából több helyen is megfestették ezt a mintát.

1630-ban az Ágostai Hitvallás centenáriumára a németalföldi Jacob van der Heyden rézmetszeten foglalta össze a Hitvallás téziseit. E metszetről hitvallási és oktatási céllal számos utánzat készült.

Mivel Augsburg magyarosított neve Ágosta volt, ezért nevezték a polgári (állami) anyakönyvekben az evangélikusokat „ágostai hitvallású evangélikusoknak" (ágh. hitv. ev). A ma embere számára megtévesztő lehet, hogy a reformátusokat pedig, mint „evangélikus református”, (ev. ref.) jegyezték ugyanakkor be.

Az Országos Evangélikus Múzeum Kiállításának egyik figyelemre méltó darabja az Europalia 99 - Hungária Regia brüsszeli kiállításán is nagy sikert aratott. A festmény szép példája a barokk népies változatának. A nap sugárzó fénye beragyogja az egész képet.

A rajta olvasható német nyelvű szöveg: "Az Úr lelke, a bölcsesség, az értelem, a tanácsolás, az erő, a tudás, az Istenfélelem lelke." A kép középponti témája a Hitvallás, amelynek 21 tételét - bibliai helymegjelöléssel alátámasztva - a hétágú gyertyatartó, a Menora ágain lévő 21 medallion tartalmazza.

A Hitvallásnak a Szentírással való egyezőségét hangsúlyozva a gyertyatartó a Biblián, a Biblia a szövetség ládáján, a szövetség ládája az apostoli és krisztusi kősziklákon nyugszik.

A kép bal oldalán a szász választófejedelem, Állhatatos János áll, választófejedelmi palástban, választófejedelmi karddal a jobb, és törvénypálcával a bal kezében. Felette egy angyal látható a Hitvallással.

A jobboldalon Luther Márton áll. kezében a Bibliával és Áron virágzó vesszejével. Luther felett angyal száll, aki az evangéliumot tartja kezében és hirdeti az igét, amelyet gyakran Lutherre vonatkoztatnak:

„És láték egy angyalt az ég közepén repülni, a kinél vala az örökkévaló evangélium, hogy azt a Föld lakosainak, és minden nemzetségnek és ágazatnak, és nyelvnek és népnek hirdesse " (Jel 14,6).

Köszönöm a figyelmet és a megosztásokat!

Csók István (1865-1961) – Cselédszerzőnél (1891)Egy rendkívüli festmény tanulságos háttere:Munkám során számtalan cseléd...
21/01/2026

Csók István (1865-1961) – Cselédszerzőnél (1891)
Egy rendkívüli festmény tanulságos háttere:

Munkám során számtalan cselédlánnyal találkozom, akik többnyire a jobb élet fals reményétől hajtva, a rá kényszerített házasság és/vagy a nyomor elől menekülve kerestek jól fizető állást valamely nagypolgári házban, vagy nemesi kúriában.

Bizony sokan vagyunk érintettek, akiknek ősei a szolgálók kiszolgáltatott táborát népesítve házasságon kívül szülte meg gyermekét, ezáltal végképp a társadalom peremére szorulva.

Az ő és gyermekeik esélyei ezzel végképp elvesztek az emberhez való életre. Maradt a küzdelem a napról-napra való túlélés, a talpon maradás érdekében. Még szeretnék ezzel a témával később is foglalkozni, mert megérdemli.

Most a fókuszba helyezett alkotás hátterének megvilágítására szívből ajánlom Olvasóim számára a „Budapesti Hírlap” 1884. augusztus 30-i számának igazán érdekes elemzését:

A https://proficsaladfa.hu/ összeállítása:

„Cselédszerzőink.

Tizenhétezer cseléd van Budapesten. És mégis általános a panasz, hogy jóravaló cselédet nagy ritkán kaphatunk. Az egyszerű falusi lány, aki feljön szolgálatra a fővárosba, csak addig szerény, csak addig munkás és tisztességes, míg kezébe nem kerül valamely cselédszerzőnek.

De az meg teljes lehetetlenség, hogy cselédeink a lehető legrövidebb idő alatt egyik vagy másik cselédszerzővel ismeretségbe ne lépjenek. Mert a cselédszerző élelmes ember. Boltot, üzletet a legnépesebb utcákban nyit.

Többnyire mészárszékek vagy piacok szomszédságában. Tehát oly helyen, amely leggyakoribb járókelő útja a cselédségnek.

Van pedig Budapesten cselédszerző átlag véve, az őszi meg tavaszi hónapokban vagy négyszáz. Számuk folyton szaporodik. Mert olyan mesterség az, amelyhez semmiféle kvalifikáció, sem vagyoni biztosíték, sem erkölcsi feddhetetlenség, semmi sem kell. Csak 4 forint az iparengedély taksájára.

Akkor aztán a városházán megkapja két huszonnégy óra alatt a kívánt jogosultságot s a másik két huszonnégy óra alatt valamely kapura vagy egy rongyos boltajtóra kifüggesztett kegyetlen magyarsággal tele firkált czifra tábla hirdeti urbi et orbi, hogy itt szakácsnők, szobalányok, szolgálók, vasalónők, házgondnoknők azonnal elhelyeztetnek.

Azonnal mily ingerlő, mily csábító kilátás ez a fővárosi cselédségre! Hogy az üzlet meginduljon, arra csakhamar van gondja a cselédszerzőnek. Szerződtet egy-két „lótifutit.“ Ezeknek kötelessége az utcákon kóborolni, vagy az üzlet ajtajába állva lesni az arra menő cselédekre!

Az áldozat nem hagy soká késni magára. Megtudja tőle, hogy mennyi fizetése van, ő két, három forinttal jobb helyet kínál. Persze, hogy a hely nincs meg, — de hisz nem is arról van szó. A beiratási díjat kell kicsikarni a szegény teremtéstől.

A jobb fizetési ígéret lépre csalja a jóhiszemű leányt. Beiratkozik, aztán haza megy és lesz gorombává, hanyaggá, feleselővé, dobja veti a tálakat, a holmikat, ha dajka, csípi, üti veri a kisgyermeket, csakhogy szóvá tegyék neki garázdálkodásait.

Ez kell csak neki. Mert aztán neki áll fölebb, felpattan, hogy ha nem tetszik, hát adják ki a könyvét, fizessék ki a bérét, ő megy, mert hát különb helyre hívták már, ahol többet fizetnek.

És a cseléd elmegy, fizet a cselédszerzőnek a beiratásért 50 krt, a helyszerzésért 50 krt, és jön a cselédtartó, hogy más cselédet rendeljen meg és fizet szintén a beiratásért 50 krt, és a cselédadásért ismét 50 krt.

De még meg sem melegedett a cseléd, a cselédszerzőnek már ismét pénzre van szüksége. Még aznap lebeszéli a cselédet egy másik, jobb hely ígéretével és alig múlik el a 15 nap, a cseléd megy új helyért, a háziasszony pedig megy uj cselédért a cselédszerzőhöz.

De ez csak a kisebb rossz. Újabb időben a cselédszerzőkegy uj keresetágat csatoltak a cselédszerzéshez. A lélekvásárlást.

Cselédjeink bűnfészkeivé lettek a cselédszerzők bolt helyiségei. Kicsalják helyeikből s magukhoz veszik, azon ürügy alatt, hogy olcsó szállást és ellátást adnak nekik, míg jó helyük akad.

De már titokban megalkudtak bizonyos „nagyságos urakkal“ és el is adták a szegény leányt, legtöbbször annak tudta és akarata nélkül. Ez már jövedelmezőbb üzlet.

A szolgáló csak 50 krt fizet, de ezt fizeti havonként kétszer, háromszor. Az említett „nagyságos urakhoz“ való elszegődtetés egészen más tarifákkal jár. Szobalánynak, házikisasszonynak, kasszírnőnek szerződtetik el legtöbbnyire oly helyre, ahol se szoba, sem úrnő, sem kassza nincsen.

Az ígért jó fizetés fejében a rászedett leánytól megvesz vagy öt forintot, ha pénze nincs, lefoglaltatik ruhája, ládája A „nagyságos úr“ pedig előbb nem viheti el áldozatát, míg le nem fizet 15—20 forintot.

És az ilykép elhelyezett leány néhány hét múlva mint erkölcsi rom tér vissza ismét a cselédszerzőhöz, aki ismét elszerzi 50 krajcár beiratási és 50 kr. elhelyezési díjért tisztességes házakhoz a testileg-lelkileg megromlott leányt, aki viszi magával betegségével együtt az erkölcsi pestist is, hogy megölje gyermeink ártatlan lelkét!

És erről a bajról nincs aki gondoskodnék. A város bölcs atyái az iparszabadságot egyenlő becsben tartván az iparengedélyekből származó jövedelemmel, rongyos négy forintért nemcsak cselédjeinket vetik a romlás karjaiba, hanem saját házi békéjüket, családi boldogságukat, gyermekeik egészségét, nejeik nyugalmát rombolják össze!

Mert a jövedelem a fődolog! Nincs az a proletár, nincs az az agyon kriminálisozott jómadár, aki, ha már semmire sem mehet, hát négy forintért exisztenciát, üzletet ne kapna a kegyes városi hatóságtól!

De az ilyen cselédszerző üzelmeivel aztán senki sem törődik, az ő gazságaikat senki sem ellenőrzi. A Buzalkák, a lebujok ugyan gyarapodnak ezen eljárás mellett, hanem a Rókus-kórháznak is kijut aztán belőle.

De még kijut a rendőrségnek is a hazatoloncoltatás terhe és kijut az államnak, hogy fizesse a rabtartás költségeit, mert börtöneink nőlakóit leginkább az a cselédsereg szolgáltatja, amely elég szerencsétlen volt a cselédszerzők iskolájával megismerkedhetni! Kérjük a főváros atyáit, ne feledkezzenek meg a cselédszerzőkről.”

Csók István életútjáról erre a linkre kattintva olvashat kicsit bővebben:
https://www.facebook.com/photo/?fbid=4372473756115629&set=a.1164626076900429

A kitelepített sváb család (hátul) és a helyére betelepített felvidéki magyar família közös fényképen. (Szulok, 1946)A m...
19/01/2026

A kitelepített sváb család (hátul) és a helyére betelepített felvidéki magyar família közös fényképen. (Szulok, 1946)

A magyarországi németek elűzetésének (Vertreibung) emléknapja – Január 19.

Az alábbi kép számomra az egyik szimbóluma azoknak az embertelen és kényszerű deportálásoknak, amelyek számos család életét megkeserítették a Kárpát-medencében Sok varázslatos mikrovilág és érték ment így sajnos veszendőbe. Soha többet!

A https://proficsaladfa.hu/ megemlékezése...

Nagyjából egy időben zajlott két borzalmas folyamat: a magyarországi németek kitelepítése és a csehszlovák-magyar lakosságcsere-egyezmény végrehajtása. Ezek során, 1945 és 1948 között 250 000, illetve több mint 76 000 honfitársunkat kényszerítettek otthonuk elhagyására.

A képen Kocsis Dezső és családja volt hetényi lakosok láthatók a szuloki ház előtt. Háttérben az a sváb család látható, akiknek a házába beköltöztek és akik még nem tudták, hogy mi vár rájuk Németországban. A helybéli német család nevét sajnos nem tartalmazta forrásom.

A török hadjáratok Somogy megyének majd teljes területét elpusztították, népessége elmenekült vagy a harcok áldozatává lett. A hódoltság után az újratelepítést a vidék földesura, gróf Széchényi kezdeményezte.

Munkaerő toborzói az országnak a törököktől megkímélt lakosai közül zömmel magyarokat, de egyes rosszabb minőségű, nehezebben megművelhető területekre württembergi németeket hoztak.

Az első német telepesek Szulokon az 1740 és 50 közötti években találtak új hazára. A 18. századi térképeken Szulok területi felszíne mocsaras erdőség. A telepesek erdőirtással, a mocsarak lecsapolásával kezdték új életüket.

Reájuk is érvényes a pécsi Lenau-ház üvegablakán a kiírás, miszerint az első generáció a halált, a második a szükséget, a harmadik a kenyeret találta meg új hazájában.

A lakosság fő kereseti lehetősége a 17. és 18. században az erdőirtáson kívül a hamuzsírfőzés volt. Az üveggyártásnak a 19. század közepéig egyedüli alapanyaga volt az erdőirtások elégetett fájának hamujából kifőzött zsír.

A fáktól megtisztított földeken, melyek homokosak és magas talajvízszintűek, munkaigényesebb és jobb jövedelmet biztosító növényeket termeltek. Szorgalmukhoz és agrotechnikai tudásukhoz kötődik a szuloki tájfajta dohány, valamint a burgonya bevezetése.

A württembergi telepesek szorgalma és eredményes gazdálkodása nemcsak földterületeik növekedésén, hanem lakó- és melléképületeik igényes kivitelezésén is lemérhető volt.

Számos lakóházat pécsi Zsolnay-majolika díszít vagy díszített. A lakóépületekhez csatlakozó istállók és dohánypajták nem egy esetben uradalmi méretűek.

A község életében a második világháború és annak számukra szomorú következménye döntő jelentőségű volt: lakosainak 1944-ben a frontvonal miatt el kellett hagyniuk otthonaikat, majd, a német anyanyelvűeket pedig általában otthonaik elhagyására kényszerítették, elűzték.

A helybéli Friedrich Emília nagyon plasztikusan fogalmazta meg az elfogadhatatlan kollektív bűnösség elve szerint végrehajtott két kitelepítési folyamat egymásra hatását:

„A magyar vezetés szívesen vált meg a bűnbaknak kikiáltott német nemzetiségtől, ugyanakkor helyet is kellett biztosítania az ide kényszerített felvidéki magyaroknak. A két népcsoport sorsában sok a párhuzam a kényszerintézkedések hatásaként.

Németország fogadta a kitelepítésre ítélt németeket a háború miatt lecsökkent lakosság pótlására. Helyükre a szülőföldjükről elüldözött felvidéki magyarok kerültek, így Szulokba is. Az áttelepítettek és az ott maradottak sorsa is nehéz volt mindkét nép esetében.

A helyzetet még bonyolította, hogy az alakuló jugoszláv állam is menekülésre kényszerített családokat, akik szintén itt leltek otthonra. Az áttelepítettek fogadtatása a lakosság részéről mindkét helyen elutasító volt, nehézzé téve a beilleszkedést.

A kitelepített németeket az ottani lakosság magyar cigánynak (zigeunernak) nevezte, a helyükre telepített magyarokat pedig az itteniek cseláknak (németesen schlawake-nak) mondták.

Szulokban sok volt a súrlódás, nehezen szokott össze a két eltérő kultúrájú népcsoport. Sorsukért egymást okolták, ezért nehezen ment a közös érdekek, célok felismerése. Ami közös volt, az a keresztény vallás. Döntően katolikusok és kisebb számban reformátusok voltak.

Lassan azonban átvették egymás szokásait, felismerték az együvé tartozás szükségességét. Létrejöttek az első vegyesházasságok. Az újjáélesztett kultúrcsoportban már a teljes lakosság szerepet vállalt.

A mezőgazdaság kollektivizálása pedig végképp egy irányba terelte az itt élő embereket, felismerték, hogy a település német jellegét jól lehet hasznosítani belföldön, de a határon túli kapcsolatokban is.

Ez nemcsak a német nyelvterületre, hanem Európa minden országára igaz lett. Gyakorivá vált az elüldözöttek látogatása a szülőföldre, de a végleges visszaköltözés nagyon ritka.”

Kép forrása: A szlovákiai magyarok kényszertelepítéseinek emlékezete (1845-1948) Szerk. Tóth Ágnes-Szarka László. Komárom 2023.

Szöveg:
Dr. Boros Henrietta: Etnográfusok Szulokon. Barátság, 1995/4. szám.
Friedrich Emília, Történelem szuloki szemmel. Szabad Föld, 2021. január 22.

100 éve hunyt el Blaha Lujza színművésznő.(Budapest-Erzsébetváros, 1926. január 18.) Özvegy Splényi Ödönné Rindl Alojzia...
18/01/2026

100 éve hunyt el Blaha Lujza színművésznő.
(Budapest-Erzsébetváros, 1926. január 18.)

Özvegy Splényi Ödönné Rindl Alojzia 1926. január 18-án délelőtt 11 óra 10 perckor hunyt el Erzsébet körút 2. szám alatti lakásában béldaganat és „tüdőlob” következtében.

Ennek így önmagában nem biztos, hogy volna hírértéke. Azonban, ha azt mondom, hogy a nemzet csalogányának szíve dobban ekkor utoljára, úgy már egész biztosan. A halotti anyakönyvi bejegyzés meg is jegyzi: „Az elhalt Blaha Lujza néven volt ismeretes.”

A https://proficsaladfa.hu/ megemlékezése:

Hat napos haláltusa után, ahogyan a korabeli sajtóorgánumok fogalmaztak, Bíró Gyula a Magyar Vöröskereszt főorvosa állapította meg a halál beálltat. Utolsó látogatói, akiket még megismert régi barátja Horánszky Lajos és a színművésznő fia, Blaha Sándor belügyminisztériumi államtitkár voltak.

Blaha Lujza születési anyakönyvi bejegyzése a rimaszombati római katolikus egyházközség anyakönyvében található. Itt született Reindl Ludovika néven 1850. szeptember 8-án Reindl Sándor és Ponti Alojzia színészek (theatrista) gyermekeként. A keresztvíz alá Török Ferenc Gömör vármegye tehetős művészetpártoló földbirtokosa és neje, Darvas Franciska.

A Tompa és a Deák utca között található zsúpfedeles házikó falán a művésznő halála után nem sokkal fel is avattak egy emléktáblát. Kilenc esztendős volt cikkem főszereplője, amikor is Kölesi Lujza néven színpadra lépett a Koldusnő című darabban, nagy sikerrel. Ez az élmény megpecsételte pályáját.

Édesapját korán, hat évesen veszítette el, aki Kassán hunyt el. Ő maga a korszellemnek megfelelően a Várnai művésznéven futott a világot jelentő deszkákon. Édesanyja másodszor is férjhez ment ezután nem sokkal Kölesi Antal színházi dekoratőrhöz, festőhöz, innen származik Blaha Lujza első művészneve.

Blaha Lujza Rimaszombatról Vác érintésével jutott el Pest-Budára. Majd amikor budai társulata megbukott, Szabadkára szerződött Sipos Károly teátrumához.

A 15 évesen szülőhelyétől messzire elvándorolt ifjú színésznőt Blaha János az ottani dzsidásezred muzsikusa vette szárnyai alá, majd első férje is lett. Nevét haláláig megőrizte, legalábbis a színpadon, a polgári életben már nem.

Következő állomása Debrecenben volt Szabó József társulatánál: férjével együtt 1867-ben szerződött ide. Pályatársai itt hamar szívükbe fogadták, egyik szerepe alapján csak úgy emlegették, hogy „kis cipike”.

Élete második meghatározó tragikus fordulata is itt érte. Első férje, Blaha János itt hunyt el tüdőbetegségben 1869. őszén.

Sokáig nem kellett emiatt búslakodnia, mert Csepregi Lajos titkár már a következő év elején meghívta Budapestre, a Nemzeti Színházhoz. 1871. május 7-én debütált itt a „Tündérlak Magyarhonban” című színdarabban, Marcsa szerepében.

1875-ben maga mellé vette a Népszínházhoz Rákosi Jenő, a kor egyik legjelentősebb színházi alakja.

Második házasságát is itt kötötte, Soldos Sándorral. A polgári származású, „civil” férj kikötése az volt, hogy a „nemzet csalogánya” hagyja el választott hivatását, azonban 4 év után inkább békésen elbúcsúzott házastársától.

Végül is itt a Népszínházban teljesedhetett ki Blaha Lujza talentuma: kipróbálhatta magát és zajos sikereket is aratott operettszerepekben is.

Harmadszorra és egyben utoljára 1881-ben ment férjhez báró Splényi Ödönhöz, aki átcsábította a budai Vár színpadára. Szűk egy év után azonban mégis visszatért a Népszínházba: utolsó fellépése 1914. március 14-én volt a Matyólakodalom című darabban. Később már csak vendég előadóként járt vissza.

Meghatározó szerepét a korabeli magyar színházművészetben mi sem mutatja jobban, hogy a Nemzeti Színház előtti teret már 1920-ban Blaha Lujza térnek nevezték el. A gyászszertartás egyik fő szónoka Klebelsberg Kunó kultuszminszter volt.

Rövid időn belül emlékművet állítottak szülőházán és a számára oly kedves nyaralójának otthont adó Balatonfüreden is. Emlékmúzeuma napjainkban is egykori villájában tekinthető meg.

Ma is látható síremlékét 1929-ben állították fel a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben, amely Fülöp Endre alkotása. Vele szemben Ady Endre sírja található, szomszédságában pedig Jókai Mór sírja látható.

Káldi Lajos (1911 – 1942) c. őrvezető emlékére (Katt a képre!)A 2. magyar hadsereg tragédiája a Don-kanyarban (január 12...
12/01/2026

Káldi Lajos (1911 – 1942) c. őrvezető emlékére (Katt a képre!)
A 2. magyar hadsereg tragédiája a Don-kanyarban (január 12.)

A mai emléknapon, amikor egyúttal egyik anyai dédapámra, a berettyóújfalui születésű Nagy Sándorra is megemlékezem, nem olyan áldozatot szeretnék bemutatni, aki közvetlenül a szovjet áttörés során halt meg.

Életének elvesztése azonban szorosan összefügg azzal a fájdalmas tragédiával, amely a 2. magyar hadsereget ezt követően érte.

A korabeli veszteség-nyilvántartási részadatok alapján 127-128 000 főre tehető a 2. hadsereg egyéves harctéri tevékenysége során elesett, megsebesült és fogságba esett honvédek és munkaszolgálatosok száma. Közülük közel 50 000-en estek el, és közel ugyanennyien is sebesültek meg.

A hadifoglyok száma szovjet források alapján 27-28 000 főnyi volt. Míg a szovjet offenzíváig a tisztikar, azt követően a munkaszolgálatosok szenvedték el arányában a legnagyobb veszteségeket. Az anyagi veszteséget 70 százalékban, ezen belül a nehéz-fegyverzetét csaknem 100 százalékban állapították meg.

A https://proficsaladfa.hu/ megemlékezése:

A Don menti harcok során nemcsak a 2. hadsereg veresége következett be, hanem több tízezer család tragédiája is. A hadiárvák csonka családban nőttek fel, s behozhatatlan hátrányba kerültek szerencsésebb sorsú társaiknál.

Katonaözvegyek ezreire várt a súlyos teher, a gyerekek felnevelése, a föld megművelése, avagy a műhelymunka továbbvitele.

A vérzivataros, traumáktól többszörösen sújtott magyar történelemben immár másodszor kellett átélnie a fronton harcolóknak és a hátországban élőknek egyaránt a pótolhatatlan veszteség fájdalmát.

A hős, akinek a sírjánál gyászoló bajtársa is áll nem más, mint Káldi Lajos, aki 1911. október 7-én született evangélikus földműves családban Lébényben, Káldi Ferenc és Fehérvári Zsófia fiaként.

Káldi Lajos címzetes őrvezető 1942. június 25-én „sérülés és szívbénulás” következtében hunyt el a 106. tábori kórházban Belopoljében, valószínűleg itt is lett eltemetve.

Annak dacára, hogy a hivatalos közlöny szerint 1943. május elején posztumusz megkapta a bronz vitézségi érmet, csupán 1949. január 6-án anyakönyvezték halálozását.

Azt, hogy felesége, Fehérváry Ida és gyermekei már korábban is tudtak erről, vagy titokban eddig még reménykedtek, azt nem tudni.

Mindenesetre egy 1948. évi HM rendelet alapján történt az anyakönyvezés, miszerint Káldi Lajos c. őrvezető „A hazáért hősi halált halt.”

Nyugodjon békében. Soha többet.

Köszönöm a figyelmet és a megosztásokat!

Szövegrészlet: Szabó Péter – A 2. hadsereg harcai és tragédiája a Don-kanyarban, 2019.

Hóember/katona az orosz fronton és a fénykép készítőjének története (1916 tele).Az elmúlt napokban bizony próba elé állí...
11/01/2026

Hóember/katona az orosz fronton és a fénykép készítőjének története (1916 tele).

Az elmúlt napokban bizony próba elé állított sokunkat a hosszú évek után ismét beköszöntő zord időjárás. Azonban semmi ez ahhoz képest, amit elődeinknek a háborúk során ki kellett állniuk, dacolva és szenvedve a kíméletlen téli megpróbáltatások során.

A https://proficsaladfa.hu/ összeállítása:

A harcok hosszabb-rövidebb szüneteiben alkalmuk nyílhatott azonban arra is, hogy a saját lelki erejük maradékainak védelme érdekében elszórakoztassák önnön magukat is.

Egy ilyen helyzetet örökített meg az orosz és a szerb frontot végig fényképező Pósfay Andor (máshol András) fotóművész is.

A családfakutatás fontos forrásai lehetnek az első világháborúban harcolt alakulatok emlékkönyvei, melyeket a két világégés között adta ki és az egyes ezredek tagjairól, hőseiről akár fényképes leírást is találhatunk bennük.

A csatolt fotográfiát az orosz fronton elkészítő Pósfay Andor a Hindenburg vezértábornagy nevét viselő egykori császári és királyi 69. gyalogezredben szolgált a Nagy Háború alatt.

Róla így emlékezett meg a regiment történetét feldolgozó, 1937-ben kiadott kötet:

„Szakaszvezető, fényképész, Budapest. Ezredünkben 1909 / 12-ben szolgált ténylegesen. 1914. július 28-án vonult be háborús szolgálatra.

A tábori ezreddel ment a szerb majd az orosz hadszintérre és az ezred összes hadműveleteiben részt vett egész az összeomlásig.

Tulajdonosa a Károly csapatkeresztnek és az Egészségügyi éremnek. A harctereken számtalan felvételt eszközölt és ezek közül több a szövetséges külföldi hatalmak képeslapjaiban is megjelent.

Képei melyek az »Érdekes Újságban« a »Tolnai Világlapjában« és a »Nagy Háború írásban és képben« stb. lapokban megjelentek közismertek voltak.”

Ő Pósfai András szakaszvezető (fényképész) néven az anyakönyvbe bejegyezve, 1938. október 1-én reggel 6 órakor „szervi szívbaj, tüdővizenyő” következtében hunyt el „Hajmáskér és Székesfehérvár közti műúton sebesült szállító gépkocsin.”

Gyakran előfordult a személyazonosító igazolvány 1954-es bevezetését megelőzően, hogy a családneveket több verzióban tartalmazták az egyházi és a polgári anyakönyvek egyaránt.

Az pedig köztudott, hogy az Andor név az András, illetve az Endre egyik változata.

A nőtlenként elhunyt „ezüstéremmel és díszoklevelekkel” elismert katonai fotográfus 1888. október 13-án született Sz. Pósfai Pál és Bellavics Katalin református földműves szülők fiaként Bicske 558. számú házában.

Korábban volt üzlete Budapest I. kerületében, a Maros utca 15. szám alatt, Bicskén és Kispesten is.

Köszönöm a figyelmet és a megosztásokat!

100 éve született Hargitay Miklós testépítő, színész.(Budapest, 1926. január 6.)Az egykori Mr. Universe, aki ezt a címet...
06/01/2026

100 éve született Hargitay Miklós testépítő, színész.
(Budapest, 1926. január 6.)

Az egykori Mr. Universe, aki ezt a címet 1955-ben nyerte el, egy évben a Mr. America díjjal. Egyes források szerint később a Mr. Olympia címet is elhódította. Hargitay Miklós néven született 1926. január 6-án, Budapesten.

Hargitay Miklós szülei 1921. augusztus 28-án házasodtak össze Pestszentlőrincen. Ez alapján kiderült, hogy Miklós édesapjának családneve korábban Ruzicska Ferenc volt. 1926-ban változtatta meg a nevét Hargitayra.

A https://proficsaladfa.hu/ megemlékezése:

A komplikációk sora itt korántsem értek véget. Én magam sem gondoltam, hogy micsoda rejtvények sorába bonyolódom majd a kutatásaim során.

Történt ugyanis, hogy Hargitay (Ruzicska) Ferenc vasúti hivatalnok 1890. szeptember 6-án született Kákics községben (Baranya vármegye) törvénytelen gyermekként.

Az apai nagymama, Hargitay (Ruzicska) Ferenc édesanyja, a református Keresztes Éva ekkor már több éves külön élt törvényes férjétől, Bodicsi Józseftől. Ezért a fiúgyermek édesanyja vezetéknevét kapta meg először.

1906. március 30-án Ruzicska Ede körmendi születésű körerdész ugyancsak Kákicson feleségül vette Keresztes Évát, majd 1908-ban adoptálta is a fiút. Így lett Hargitay Miklós édesapjának családneve ez a magyarosításig.

Ruzicska Ede erdész 1912. május 21-én 69 évesen agyvérzés következtében hunyt el Kispesten, a Határ út 16. szám alatt.

Hargitay Ferenc hídőr, Miklós édesapja, 1962. november 17-én halt meg Budapest XII. kerületében agyvérzés miatt. Utolsó lakcíme Budapest II. kerületében, a Boldogasszony utca 26. szám alatt volt.

Hargitay Miklós édesanyja, a római katolikus Róthfischer Mária ugyancsak házasságon kívül született az olaszfalui származású Haracska Mária alházmesternőtől Budapesten, a Zöldfa utca 11. szám alatt.

Miután a Ferencvárosban 1902. december 7-én feleségül ment Róthfischer Károly veszprémi születésű lakatos segédhez, így a későbbi világsztár édesanyja megkapta végleges családnevét.

Hargitay Miklós eredeti foglalkozása ács volt. 1947-ben menekült el Magyarországról, a katonai behívó elől, és a legnagyobb magyar közösséggel rendelkező amerikai városban, Clevelandben telepedett le.

Családi források azonban azt az információt örökítették meg, hogy fél éves szerződéssel, mint artista próbált szerencsét az Újvilágban.

Kezdetben vízvezetékszerelőként is kereste kenyerét, de hamarosan kedvet kapott a body-buildinghez is, miután meglátta egy magazin címlapján a Herkules szerepében domborító Steve Reevest. A Mr. Universe cím megnyitotta Hargitay előtt a showbusiness kapuit.

Előbb az idősödő, de még mindig rendkívül attraktív Mae West „izomember” showjának tagja lett, és így találkozott a híres színésznővel Jayne Mansfielddel, aki a maga korában Marlyn Monroe egyik vetélytársának számított. Bár a féltékeny West megpróbálta szétmarni kapcsolatukat, Mickey és Jayne 1958. január 14-én összeházasodtak.

Híressé vált a pár Beverly Hills-beli „Rózsaszínű palotája”, amelyet Hargitay maga tervezett meg, benne egy szív alakú úszómedencével. Frigyük 1964-ben ért véget, addigra három gyermekük született, köztük Mariska, aki azóta elismert, Emmy-díjas színésznő lett. Legalábbis így tudtuk a közelmúltig.

Mint később kiderült, az idén 62 éves színésznő vér szerinti apja valójában az olasz énekes és komikus Nelson Sardelli, nem pedig a testépítő-színész Hargitay Miklós, ahogy egész gyerekkorában állították.

Az „Esküdt ellenségek: Különleges ügyosztály” című sorozat sztárja nagyon megviselte, amikor megtudta az igazságot.

„Úgy éreztem, abban a pillanatban véget is ért az életem. Az identitásom kettéhasadt. (...) Mintha ezernyi kemény igazsággal szembesültem volna: a testvéreim igazából nem a testvéreim, nem is állok rokonságban a családommal, akikkel Magyarországon nőttem fel. Mi a helyzet ezzel? Mi a helyzet azzal? Te jó ég, hányszor kérdezték meg tőlem gyerekkoromban, hogy olasz vagyok-e!”

A színésznő ezt követően sírva sietett az apjához, Mickey Hargitayhoz, hogy számonkérje.

„Annyira fájt, és annyira elragadtak az érzelmek. Aztán ránéztem arra az emberre, aki sosem tett mást, csak szeretett engem, és csodálatos apa volt. Láttam, hogy fáj neki is” vallotta be Mariska Hargitay. Végül arra jutottak, nem a vér köti össze őket, azaz nem a biológia számít, hanem a kettejük közötti kapcsolat, ezért a témát soha többet nem boncolgatta.”

Hargitay Miklós nagynénje, Németh Gyuláné Éva 2001-ben így emlékezett vissza világsztár rokonára:

„Miki nagyon kínlódott amiatt, hogy 1961-ig nem kapott beutazási engedélyt Magyarországra. Gyakran szerepelt Európában, Olaszországban, Németországban, de haza nem jöhetett.

1961-ben aztán Németországban volt egy fesztivál, ott találkozott Willi Brandttal, és ő intézte el neki, hogy Magyarországra is utazhasson. Attól fogva rendszeresen jött Jayne-nel, annak halála után pedig a háromkisgyerekkel.

Nagyon fontosnak tartotta, hogy a gyerekei is beszéljenek magyarul. Öt vagy hat éven keresztül nyaranta mindig hazaküldte őket nyelvi táborba, a szünidő többi részét pedig nálunk töltötték. Fiammal így igazi unokatestvérként nőttek fel.”

Azonban mégiscsak Mansfield volt az, aki bevezette Hargitayt a film világába, többször szerepeltek együtt is, de Miklós elsősorban másodosztályú horrorfilmekben, köztük a Mészárlás a tizedik utcában (1957) és a Vörös hóhérban (1965), valamint olasz westernekben és olyan, erotikus jellegű filmekben szerepelt, amelyekben elsősorban rendkívüli fizikai adottságai érvényesültek.

Hargitay Miklós 2006 májusában megkapta a Muscle Beach Hall of Fame díjat az Muscle Beach Historical Committee által adományozva. 80 éves korában hunyt el Kahler kórban (myeloma multiplex). Halála után hamvasztva lett, azonban végső földi maradványainak helye ismeretlen.

Köszönöm a figyelmüket!

Cím

Bethlen Gábor Utca 4
Halásztelek
2314

Telefonszám

+36204329728

Értesítések

Ha szeretnél elsőként tudomást szerezni Profi Családfa új bejegyzéseiről és akcióiról, kérjük, engedélyezd, hogy e-mailen keresztül értesítsünk. E-mail címed máshol nem kerül felhasználásra, valamint bármikor leiratkozhatsz levelezési listánkról.

A Rendelő Elérése

Üzenet küldése Profi Családfa számára:

Megosztás

Share on Facebook Share on Twitter Share on LinkedIn
Share on Pinterest Share on Reddit Share via Email
Share on WhatsApp Share on Instagram Share on Telegram

Kategória