06/11/2025
Ölelés ami nem kèr csak tart ❤️.
Tegnap valami különleges történt. A víz és a hang találkozásában újra megéreztem, milyen csoda rejlik az átadásban.
Ahogy figyeltem, ahogy a résztvevők lassan beleengedik magukat a víz ölelésébe, valami mély, ősi emlékezés ébredt bennem is. Láttam, ahogy a testek ellazulnak, a légzés lelassul, és a bizalom, mint finom fény lassan átszövi a teret. A víz megtartotta őket, lágyan ringatta, mint egy anya, aki tudja, hogy minden rendben van.
Majd, amikor a testek a matracokon lebegve folytatták utazásukat, a hangok hívására megnyílt valami bennük.
A kristály hangtálak tiszta, ragyogó rezgései átmosták a teret, és én úgy éreztem, mintha a hangok szárnyain magam is köréjük fonódnék. Mint egy óvó és szerető anya, aki hangtalanul simogat, és mint egy gondoskodó apa, aki biztonságot ad. Egyszerre lehettem lágy és erős, megtartó és felszabadító.
A gongok mély rezdülései szinte a föld szívéből szóltak. A hangok körülölelték a testeket, összekapcsolták a szíveket, és mintha minden lélegzetben ott lett volna az Egység. Csak hang és víz, test és lélek, minden különválás feloldódott, és maradt a tiszta lét, a csend, a rezgés, az áramlás.
Ahogy figyeltem őket, éreztem, milyen mély megtiszteltetés az, hogy kísérhetem az embereket ezen az úton. Hogy tanúja lehetek annak a pillanatnak, amikor valaki újra hazatalál önmagába, a vízben lebegve, a hangokban oldódva, az Isteni szeretetbe kapaszkodás nélkül belelazulva.
A tegnap este számomra a megtartásról szólt. Arról, hogy a szeretet nem mindig szavakban, hanem jelenlétben születik meg. A hangokban, amiket megszólaltatok. A vízcseppek simogatásában. A bizalomban, amivel rám bízták magukat.
És miközben én is ott ,,lebegtem,, velük..., kívül és belül, éreztem, hogy minden rendben van. Hogy a hang, a víz, a szeretet és az emberi lélek ugyanannak az egyetlen Forrásnak a különböző arca.
Csend, rezgés, ölelés – és a szív, ami hálával telik meg mindenért, ami van.
