Kiss Viola-Pszichológus

09/11/2025

07/11/2025

03/11/2025

💔 Mindenkinek megérted minden szarát - csak már Te nem érzel belül semmit.

Mindig tudtad, mi miért történik. Megtanultad értelmezni, keretezni. Ha fájt, kielemezted, ha csalódtál, megmagyaráztad. A logika volt a páncélod, az önreflexió a fegyvered. De közben észrevétlenül elszoktál attól, hogy ÉREZZ.

Ugyanis a túlélést az értelmezésben találtad meg. Mert ha mindent megértesz, legalább nem kell átélni. Nem kell szembenézni a zűrzavarral, a tehetetlenséggel, azzal, hogy valaki nem logikus – csak emberi. Így maradsz mindig „tudatos”, „reális”, „racionális”. Közben belül minden csendes, steril és biztonságosan üres.

De ez nem béke. Ez kimért érzéketlenség: ahol a szív már csak figyelő, nem pedig résztvevő. Ahol az elemzés a kontroll eszköze, nem az önismeret jele....

De a tested közben jelez: feszült állkapocs, sekély légzés, kimerült szív. Mert a test nem érvel ugyanis – csak hordoz, raktároz, majd végül tünetileg jelentkezik az a sok eltemetett, fel nem dolgozott érzelem. Amit "csak" megmagyarázol magadnak, az benned marad feldolgozatlanul. A fej tudja, a test még nem.

Ezért van az, hogy éjjel hiába nyugodt minden, nem tudsz kikapcsolni. A logika elengedte ugyan, de az idegrendszer még háborúban van. Lehet, hogy Te nem racionális vagy - csak traumatikusan kontrollált.

A megértésed nem baj, csak hiányos....ugyanis a gyógyulás nem ott kezdődik, amikor megérted, mi történt – hanem amikor végre megengeded magadnak, hogy fájjon.

Nem kell mindent kielemezni. Van, amit nem megfejteni kell, csak megsiratni.

Mikor volt utoljára, hogy sírtál? Lehet én vezetek 5 perccel???

25/10/2025

https://www.facebook.com/share/r/1BkHY8osfr/

23/09/2025

🤗👣

22/09/2025

https://www.facebook.com/share/v/16AhBDviKi/ ☺️

21/09/2025

Ne vedd magadra!

– …és akkor képzeld el, ott bénáztam a bolt közepén, kezemben a törött befőttes üveggel és...
– Nem érdekel.

És te ott állsz, félmondatban lefagyva, hogy hogyan mondhat az autista gyereked ilyet?! Hogy lehet ilyen bunkó?!

És itt álljunk meg. Elemezzük ki Nefi módra. Ugyanis hidd el, ez nem bunkóság. Ez autizmus. Ez IS autizmus. Vagyis: másképp kommunikál, másképp ért, másképp kapcsolódik.

Amikor egy auti gyerek azt mondja, hogy “nem érdekel”, az nem azt jelenti, hogy nem szeret téged. Nem azt, hogy érdektelen vagy. Nem azt, hogy soha többé ne mesélj el neki semmit. Csak azt jelenti: „ez az információ jelenleg nem keltett bennem érdeklődést”. Pont. Semmi személyes nincs benne. Mindössze nincsenek udvarias körök. Nincs szépítés, nincs „úgy csinálunk, mintha figyelnénk”. Mert autista. Ha nem köti le, akkor ő azt elmondja. Őszintén. Nyersen.

Igen, naponta átélem én is. Úgyhogy tudom, hogy fájhat. De ne felejtsd el, ő nem szándékosan bánt.

👉 Csak még nem érzékeli, hogy a társas kommunikáció nem mindig az információról szól, hanem a kapcsolatról.

És az, hogy te mesélsz, nála nem jelenti automatikusan azt, hogy most figyelni kell, mert ez neked fontos. Neki nem nyilvánvaló, hogy ez most egy kötődési gesztus.

Ami segíthet: megtanítani neki, hogy hogyan kérhet ilyenkor időt vagy teret, anélkül, hogy megbántson másokat. Például:
– „Most nem tudok figyelni, meséld el később!”

De ez tanulási folyamat. Nem megy egyik napról a másikra és amíg tanulja, addig maradnak ezek a kis késszúrásnak érződő mondatok, amik mögött nincs rosszindulat, csak őszinteség és ASD.

Szóval amikor legközelebb azt mondja, hogy “nem érdekel”, és te épp a sztori közepén vagy, vegyél egy nagy levegőt. Aztan lassan fújd ki. Ne vedd magadra. Ez nem rólad szól. Ez arról szól, hogy még nem tanulta meg, hogy a beszélgetés nem csak tartalom, hanem kapcsolat is.

20/09/2025

20/09/2025

20/09/2025

09/08/2025

Akár írhattam volna én is ezekt a gondolatokat 🖤

"MI NEM VAGYUNK EGY PUSZILGATÓS, ÖLELGETŐS CSALÁD" - hallom sokszor az anyukáktól.

Ilyenkor mindig összeszorul a szívem.
.. Vajon tudják ezek az anyukák, hogy ölelés, érintés és puszi nélkül megdöglünk?.. Vajon tudják, hogy az egész világ attól szenved, hogy gyerekkorunkban nem kaptunk elég ölelést, érintést, csillogó szempárt és dicséretet?.. Vajon tudják, hogy nincs az a legó készlet, nincs az az iphone, ami egy őszinte érintéssel felér?.. Hát hogyan lehet másképp szeretni?.. És hogyan érdemes?

Száz és száz történetet hallottam, száz és száz zokogó nőt láttam, akik felnőtt fejjel is azért szenvedek, mert nem szerette őket az anyjuk, vagy az apjuk.

Nem volt jelen az anyuka, csak mosot, főzött és takarított.
Nem ölelt, nem figyelt, nem empatizált, nem játszott, hanem csak szidalmazott, becsmérelt, rideg volt és távolságtartó.

Mindenki az empátia és az érintés hiányától szenved.
Van, aki bevallja magának, van, aki lehasítja és azt hazudja, hogy milyen jól van egyedül.

Egyedül csak megdögleni lehet ...

Szelíd érintés nélkül csak elsorvadni lehet ...

Nem nagy dolgokba halunk bele, csak egészen kicsikbe... csak egy kézbe, ami nem cirógatott, csak ütött... csak egy szempárba, ami mindig dühösen lángolt, de sohasem csillogott... csak egy vállrándításba, csak egy legyintésbe, csak egy kettévágott mondatba.

"Mi nem vagyunk egy puszilgatós, ölelgetős család!"
DE!!!
Legyél az!!!.. mert ha nem tudsz azzá válni, az ükunokáid is nyögni fogják a szeretet hiányát!”
/ Bihari Viktória /

Oldalajánló:

patreon.com/valtozhassgyongyi

03/08/2025

a kudarc valódi lényege

HOGYAN NE ADJUK FEL NEHÉZ HELYZETEKBEN? - Ne a kudarcra fókuszáljunk! GESZTI+Almási Kitti ...