30/11/2025
Szeretnék megosztani Veled egy történetet, ami talán ismerősen csenghet azoknak, akik gyermekkorukban nem kapták meg azt a figyelmet, szeretetet vagy elismerést, amire minden kis léleknek szüksége lenne.
Volt egyszer egy kislány, aki egyetlen dologra vágyott: hogy az édesapja úgy nézzen rá, ahogyan egy apa néz a lányára. Szeretettel, büszkeséggel, gyönyörködve.
De ez a pillantás soha nem érkezett meg.
Az apja fiút szeretett volna. Dühöt, csalódást hordozott magában, és ez a kislány már megszületése előtt egy olyan elvárásnak kellett volna megfeleljen, amit nem ő választott. Így nőtt fel abban az árnyékban, hogy „nem elég jó”, „nem olyan, mint amilyennek lennie kellene”.
Nyolcéves volt, amikor az apja kimondta a legfájdalmasabb mondatot: „Számodra én többé nem létezem.”
Egy új kapcsolat kedvéért egyszerűen kivonult a kislány életéből.
Ez a seb mélyre ment.
És ahogy az lenni szokott, a múlt beárnyékolta a jövőt is: felnőttként újra és újra olyan férfiakat vonzott be, akik nem tudtak rá úgy nézni, ahogyan egy nőre nézni kellene. Instabil, érzelmileg elérhetetlen vagy éppen túl problémás férfiakat. Mert a lélek azt keresi, ami ismerős – még ha fáj is.
Aztán egy napon eljött hozzám oldásra.
Megnyíltak a régi, elzárt emlékek, és végre gyógyulni kezdett az a seb, amit gyermekként csendben cipelt tovább. Ahogy kiengedte magából a fájdalmat, az önvádat és az évtizedeken át cipelt hiányt, valami megváltozott.
Már nem olyan férfiakat vonzott, akik újraírják a régi történetet.
Hanem olyat, aki mellett nő lehet.
Olyat, aki egyenrangú társként néz rá.
Olyat, aki észreveszi, meghallja és megbecsüli.
Amikor begyógyul az apa-seb, a kapcsolatok is gyógyulnak.
Ha úgy érzed, hogy Téged is érint ez a minta…
Ha magadra ismertél akár csak egy mondat erejéig…
Ha szeretnél végre meghaladni olyan sebeket, amelyek már nem szolgálnak…
Szeretettel várlak egy oldásra.
Lépjünk együtt tovább egy olyan élet felé, ahol már nem a múlt írja a jelenedet — hanem Te magad.
Bejelentkezni +36304547088
Messenger üzenetben
Dóra
