31/01/2026
Kaptam egy kérdést, írjak már arról is, hogyan lesz új párkapcsolat válás után 40-50 évesen. Azon túl, hogy személyesen is testhez álló, azért a családi rendelmélethez fordulok. Én nem tudom különválasztani, nincs külön az életem meg a családállítás. Váradi Andi és Dömötör Aletta elég jól „a fejembe verte”, hogy a családállító nemcsak munkaidőben az, hanem a teljes életében. Úgyhogy sokszor mondanám azt legszívesebben annak, aki a magánéletemben kérdez, hogy olvassa el az írásaimat, hallgassa meg a videókat, és mindent megtud rólam.
Szóval ismerkedni és párkapcsolatot akarni válás után 40-50 évesen. Szerintem az a különbség a 20-30 évestől, hogy ezt már tudatosan akarjuk. Nem feltétlenül azért tudatosan, mert egyet már „elcsesztünk” (ami nem is helytálló meglátás). Hanem mert eddigre már tudatossá váltunk. Aki azzá vált. Most róluk fogok beszélni. Nincs már az a rózsaszín köd a fejünkben. Miért is akarunk párkapcsolatot? Nem a másik felünket keressük. Kialakult már az önállóságunk, egyedül is nagyon jól vagyunk, nincs bennünk hiány, nem oda kell bepasszolni az új párnak. Azért választunk, mert együtt még jobb, mint egyedül, egymással még többé tudunk válni, mint egyedül. És akkor tényleg legyen olyan, akivel ezt lehet. Meg mi is. Azt szoktam mondani: Legyen magasan a léc. Magunknak is. Nőként ne pasit akarj, férfiként meg ne csajt. Hanem férfit és nőt. Tedd fel magadnak a kérdést: Te választanád magadat? Persze aki túl kritikus magával, annak ez a kérdés gyilkos, de lehet jó kiindulópont.
És szerintem ne keresd. Válj azzá, aki az a férfi/nő, és meg fog érkezni hozzá az, aki oda passzol. Ezt nem nagyon szokták elhinni, pedig mindenben így van. Az energia vonz, csak azt kell követni. És éppen ezért igaz az, hogy mindenkinek olyan a párja, aki hozzá passzol. Na ezen érdemes elgondolkodni. Zsák a foltját, persze, csak nem mindegy, hogy traumából vagy már anélkül. Csak legyél rá nyitott, ha szeretnél kapcsolatot. És vedd észre, amikor betoppan a lehetőség. Van, aki azt mondja, ő nem is akart, másra fókuszált, aztán mégis betoppant. Hát a lélek sokszor előbb meghallja a szív hangját, sokkal jobban tudja, hogy mit akarunk, mi lenne nekünk a jó. Szóval ha betoppant, akkor a hívásodra jött, ezt hidd el. És akkor készen is állsz rá, még ha nem úgy érzed, akkor is. Meg hát ne felejtsük el azt se, hogy a párkapcsolat alapja a szerelem. Szóval 40-50 évesen is csak szerelmes lesz az ember. Az meg azt jelenti, hogy kell a másik úgy, ahogy van, szőröstül-bőröstül, és szereted mindig, örökké. Na ezt vagy érted vagy nem. Bocs, ezt nem elég elmagyarázni.
Két 40-es, 50-es embernek kialakult élete, életritmusa van. Mert megtanult egyedül is jól lenni, és akár le is tudná élni az életét egyedül is, úgy is boldog lenne. De ha mégis párt választ, azt tudtaos döntésből teszi. Szóval kialakult életritmusuk van. És azt nem kell feladni az új kapcsolatban sem. Csak össze kéne passzítani. Ja hogy az nem olyan könnyű. Hát legyen valami kihívás is. Értem aztán ne adja fel magát senki sem, és tőlem se kérje ezt. Ne kelljen már megváltoznunk, lehessünk olyanok, amilyenek vagyunk. Pont azért tetszünk egymásnak. Vagy nem? Tudatosan már nincs az, hogy oké, ez is tetszik benne, meg az is, de ez nem, és azt majd elérem, hogy változtassa meg. Tudatosan úgy tetszik, ahogy van. Az egész csomag cakk-pakk. Ezt már mondtam. Olyan szépen lehet írni a szerelemről. Ilyeneket olvasok pl. a fb-on: „Szeretlek, mert magamat szeretem. Tisztellek, mert a tükrödben látom az istenségemet. Nem azért jöttél, hogy kiegészíts, hanem azért, hogy emlékeztess arra, hogy én már egész vagyok, hogy te már világos vagy.” (Dániel Zsuzsanna) Meg ezek is: „Nem azt szeretem, aki tetszik. - Az tetszik, akit szeretek.” „Talán hozzá se nyúlj. Csak nézd és nézd, míg csak gyönyörű nem lesz.” (Fodor Ákos)
Akkor tud működni a kapcsolat, ha a férfi férfi, a nő pedig nő. Ez lehet, hogy a nőknek nehezebb. Mert van egy olyan szakasz a nők életében, amikor önálló, talpraesett, mindent is elintézni tudó, öntudatos nőkké válnak és az nagyon tetszik is nekik. Meg a férfiaknak is tetszenek az öntudatos nők. Csak melléjük nem fér be egy férfi. Ez nem baj, majd eljön az ideje annak, hogy elég volt már ebből és képes a nő hátrébb lépni és helyet adni a férfinak. Aki meg addigra jön, mert az a férfi dolga. És az a női amazon szakasz a férfiaknak is hasznos, mert ők is megtalálják magukban általa az igazi férfit. Aki már az ismerkedésnél férfiként viselkedik. A nővel. Mert azzal a nőnemű lénnyel, aki nem nőként viselkedik, azzal képtelenség. Na ezt is jó megszívlelni. Mert szokták kérdezni a nők, hogy miért nem viselkednek velük férfiként a férfiak. Hát ezért. És fordítva is igaz.
Szóval a férfi legyen férfi, a nő pedig nő. Már a randin is. Mert az legyen. Olyan szép fázisa ez is a kapcsolatnak, a kialakulása, ki ne hagyjuk. És nem azért ismerkedünk, hogy felderítsük a terepet, jó lesz-e ő, őt akarjuk-e. Az első randi idejére már el vagyunk köteleződve -ha nem, a fene megette. Legalábbis az, aki nem próbafülkének használja a másikat. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, én vásárolni is úgy szeretek, hogy megvan az elképzelésem arról, mit szeretnék, nem keresgélem boltról boltra, hanem észreveszem, amikor meglátom. És akkor az olyan, mintha rám szabták volna. Szóval a randik. Csak azért nem sietünk, mert szeretnénk megélni ezt a szakaszt is. Ez egyszer van, ha kimarad, nem lehet pótolni. Ha már a rendről akarunk tanulni a Rend a lelke programban: a randinak is van rendje. A férfi lép, ő udvarol, ő fizet. Csak úgy kérdezem: elbírjuk mi nők, ha a férfi udvarol? És amit tilos: a nő nem ír először, nem veszi át a terepet, nem ő szedi fel a férfit (bocs, már a kifejezés is csúnya) nem ő fizet, nem ő találja ki, hova, mikor, mert ez szerepcsere. Nem ez jelenti az egyenlőséget. A férfi a cselekvő, a nő a befogadó. A férfi igenis vállalja a kockázatot. A nő meg türelmes, befogadó és elfogadó, teret ad a férfinak a férfiasságra. Bízzunk már a férfiban, hogy el tudja ezt intézni. Ha már ezt sem, akkor mit fog tudni majd a közös életben.
Ha egy férfi nem keres, nem hív, nem ír, azt a nőnek kéne érteni. Ez van.
És mi van a randik után. Amit most leírok, arra rá lehet fogni, hogy kőkorszaki. Oké. Nem akarok senkit sem meggyőzni. Szóval a férfi kéri meg a nő kezét, a nő mond igent és ő költözik a férfihoz, vagy legalább a közös lakásba, semmiképpen sem a férfi a nőhöz. Pont.
40 felett általában vannak gyerekek a korábbi házasságból. Ők élnek valamelyik szülővel. Lesz egy mozaikcsalád. Ilyen fogalom nincs a rendelméletben. Viszont a valóságban van. Mivel a gyerekeknek vannak szüleik, az új pár nem lesz az. Ez megint olyan alapvetés, mint az, hogy ne vegye át egymás helyét a férfi és nő. Az új párkapcsolat nem előzheti meg az előző kapcsolatban született gyerekekkel való kapcsolatot. Ez van. Én ezt pl. tudom, hogy nem lehetnék én az első annak a férfinak, aki a párom lenne gyerekekkel. És mivel meggyógyult bennem az a sebzett gyermeki rész, aki nem kapott elég figyelmet és szeretetet a szüleitől, azt hiszem, ezzel nem lenne probléma. Ha mindkettőjüknek vannak gyerekei, az kész káosz, bocs!, de nem megoldhatatlan. Erről biztos fogunk beszélni a Rend a lelke programban. Meg kivel miről. Arról, amiben éppen van.
Meg arról is, hogy a férfi keressen több pénzt a közös kasszába (bocs!), és ehhez a nő nagyban hozzá tud járulni. Hogyan? Megbeszéljük és megtanulhatod júliusig, ha jössz.
