04/12/2025
A MEGFELELÉS ára – amikor a lábunk helyett a félelmeink vezetnek
„Túl régóta tartom magam….” – mondja halkan a test.
„Tudom.” – feleli a lélek. – „Ezt tanultad: erősnek kell lenni, még akkor is, amikor belül már fáradt vagy.”
„Azt érzem, folyton bizonyítanom kell… hogy megfeleljek, hogy elég legyek.” – súgja a test.
„Ezért szorul össze néha a gyomrod.” – mondja a lélek halkan. – „Mert benned dolgozik a régi félelem: mi lesz, ha hibázol?”
„Szorít a mellkasom… mintha nem lenne hely bennem.” – rebben a test.
„Mert régóta másoknak adsz helyet magad helyett.” – feleli a lélek.
„Szorul a torkom… mintha nem mondhatnék ki dolgokat.” – vallja be a test.
„A ’ne szólj vissza’, ’légy jó’, ’ne okozz gondot’ félelme ott maradt a torkodban.” – mondja a lélek.
Aztán a láb is megszólal:
„Mintha nehéz lenne rálépni a saját utamra…” – mondja a test.
„Mert eddig azt hitted, nincs hozzá jogod.” – feleli a lélek.
„Túl régóta mész mások iránya felé — nem a sajátod felé.”
„Néha belenyilall a sarkamba… mintha túl nagy súlyt vinnék.”
„Mert valóban nagy súlyt cipelsz.” – mondja a lélek.
„Túl régóta állsz helyben olyan élethelyzetekben, amelyek már nem tartoznak hozzád.”
„Mit tegyek akkor?” – kérdezi a test félve.
„Kezdd ott…” – feleli a lélek –,
„…hogy megengeded magadnak: nem kell tökéletesnek lenned.”
És ekkor történik valami:
a lábad már nem a félelmek irányát követi,
hanem azt, ahol levegő, tér és saját út vár.❤️
