08/07/2025
152 éve ezen a napon született Ferenczi Sándor.
1873. július 7-én, Miskolcon született. Édesapja, Baruch Fraenkel (1830-1889) családjával Krakkóból települt át Magyarországra, és részt vett az 1848–49-es forradalom és szabadságharcban. Kitanulta a könyvkereskedő szakmát, és 1856-tól saját könyvesbolttal rendelkezett. Második felesége, Eibenschütz Róza Bécsben nevelkedett. A többnyelvű családban beszéltek magyarul, németül, jiddisül és lengyelül. Sándor maga is kétnyelvű volt (magyar és német), később megtanult angolul és franciául. Nyolcadik gyerekként született a liberális zsidó értelmiségi családba, ahol 10 testvérével együtt nevelkedett. Apja a magyarsághoz való asszimiláció kifejeződéseként 1879-ben magyarosította a család nevét Fränkelről Ferenczire.
A családi könyvesbolt a város kulturális életében jelentős szerepet játszott, hiszen nemcsak könyveladással, kölcsönzéssel, de kiadói tevékenységgel, valamint a város kulturális életének szervezésével is foglalkoztak, amelyben Ferenczi édesanyja is szerepet vállalt. A könyvesboltban neves írók, költők, művészek fordultak meg, akik hatottak Ferenczi érdeklődésére és hozzájárultak későbbi baráti kapcsolatainak alakulásához is.
Ferenczi a középiskola befejeztével Bécsben végezte orvosi tanulmányait, 1894-ben szerzett diplomát. A bécsi évek alatt nagy hatást gyakoroltak rá – többek között – Richard von Krafft-Ebing professzornak a sz*****is rendellenességekről vallott gondolatai, a darwini szelekció elmélet, valamint Jean-Batiste Lamark és Ernst Haeckel tanítása a filogenézis és az ontogenézis kapcsolatáról. Jóllehet Ferenczi még a bécsi évek alatt olvasta Freud és Breuer tanulmányait a hisztéria patogenéziséről, ezek az írások oly nemtetszést ébresztettek benne, hogy évekre elfelejtette őket.
Első állása Budapesten a Szent Rókus Kórház nemibeteg- és prostituáltakkal foglalkozó osztályán volt, amit nem kedvelt. Vigaszul kezdett el foglalkozni a tudatos működések területén kívül eső jelenségekkel (automatikus írás, spiritizmus). Ebben az időszakban ismerkedett meg Lévy Lajossal és Hollós Istvánnal. Lévy közvetítésével jutott el fiatal évei atyai támogatójához, Schähter Miksához, a Gyógyászat című orvosi hetilap tulajdonos főszerkesztőjéhez, aki kinyitotta a lapot Ferenczi korai írásai, majd a pszichoanalízis számára, lehetővé téve, hogy az orvosi körök a kezdetektől fogva megismerkedhessenek a pszichoanalitikus gondolatokkal.
1897 és 1908 között, mielőtt Freuddal és a pszichoanalízissel találkozott volna, Ferenczi 98 cikket, esettanulmányt, esszét és könyvismertetést publikált, melynek legtöbbje a Gyógyászatban jelent meg. Mindenekelőtt a nem tudatos, vagy félig tudatos állapotok foglalkoztatták: a hipnózis, az álom, az okkult jelenségek, de érdekelték a neurológiai betegségek, a lélektani kísérletezés és a szexualitás pszichés vonatkozásai. Gyógyítás szempontjából lényegesnek találta az orvos-beteg együttműködésen alapuló kapcsolatát, mely ellentmondott a korabeli általános szemléletnek, és szembeszállt az orvos társadalom hierarchikus, tekintélyelvű megnyilvánulásaival. Korai írásaiból kirajzolódott az a szemléletmód, amely később pszichoanalitikusi tevékenységének jellegzetességeit is jelentette.
Ferenczi baráti kapcsolatain keresztül irodalmi újságok is megnyíltak a pszichoanalízis számára, többek között a Nyugat, melynek alapítója, Ignotus, Ferenczi barátja, a magyar irodalmi élet egyik vezető egyénisége volt.
Freuddal 1908 elején találkozott először és élethosszig tartó baráti és munkatársi kapcsolat alakul ki közöttük. Ferenczi azonnal elkötelezte magát a pszichoanalízis mellett. Hamarosan megjelent az első, már a kialakuló tárgykapcsolati szemléletet tükröző munka: Ferenczi ugyanis a projekció mellett felismerte az én másik jellegzetes működését, az introjekciót. 1910-ben Sigmund Freud előszavával jelent meg első pszichoanalitikus írásait tartalmazó kötete (Lélekelemzés. Értekezések a pszichoanalízis köréből). Ferenczi nagy erőket mozgósított a nemzetközi és a magyarországi pszichoanalitikus mozgalom fejődésének elősegítésére. 1910-ben a nürnbergi pszichoanalitikus kongresszuson Ferenczi tett javaslatot a Nemzetközi Pszichoanalitikus Egyesület (IPA) létrehozására; 1913-ban megalapította a Magyarországi Pszichoanalitikai Egyesületet, és nevéhez fűződik az International Journal of Psychoanalysis (1920) létrehozása. A magyarországi egyesület alapítói között volt Lévy Lajos, Hollós István, Radó Sándor (titkár) és Ignotus. Ferenczi haláláig (1933) az egyesület elnöke maradt.
Ferenczi interdiszciplináris nyitottságának és a pszichoanalízist aktívan népszerűsítő tevékenységének köszönhetően, a pszichoanalízis az orvosi, a társadalomtudományi körökben és a szimpatizáló érdeklődők között is visszhangra lelt. A pszichoanalízis kapcsolatokat alakított ki az irodalom, a pedagógia, a néprajz, a művészetek képviselőivel és összefonódott a magyarországi progresszió és polgári radikalizmus szellemi mozgalmaival. Ferenczi írásaiban is hangsúlyt kaptak a radikális társadalomkritikai megfontolások.
Az I. világháborúban katonaorvosként szolgált és az ott szerzett tapasztalatai alapján dolgozta ki a háborús neurózisok kialakulásának és kezelésének pszichoanalitikus megközelítését, amely vezető témája lett a háború utolsó hónapjaiban Budapesten megrendezésre kerülő 5. Nemzetközi Pszichoanalitikus Kongresszusnak. Ferenczit ezen a kongresszuson a nemzetközi egyesület elnökévé választották. Röviddel a háború befejezése előtt, 1918 októberében az osztrák-magyar hadvezetés rendelet hozott arról, hogy a katonai pszichiátriai központokban a pszichoanalízis alkalmazása ajánlott a háborús sérültek kezelésében.
Az 1918-1920 közötti két év magyarországi politikai és társadalmi változásai a pszichoanalitikus mozgalomra is meghatározó hatást gyakoroltak. Az Osztrák-Magyar Monarchia szétesése után a közép-európai térség országai között a korábbihoz képest nehézkessé vált az utazás és a kommunikáció, ezért 1919-ben Ferenczi Ernest Jones nyomására és Freud egyetértésével lemondott IPA elnöki tisztségéről.
1919 áprilisában, a Tanácsköztársaság idején – az orvostanhallgatók korábbi kezdeményezésére – Ferenczi professzori kinevezést, a pszichoanalízis pedig tanszéket kapott a budapesti egyetem orvosi karán. A pszichoanalízis, történetében először, az orvosi képzés része lett. A Tanácsköztársaság bukása után a politikai tisztogatás következtében Ferenczit megfosztották katedrájától és megszüntették a tanszéket. A pszichoanalízis elvesztette egyetemi képviseletét (1919), amelyre legközelebb 1944-ben került ismét sor New Yorkban a Columbia Egyetemen. Ferenczi magánéletében is változás következett be. Majd húszéves párkapcsolat után 1919-ben feleségül vette Pálos Gizellát.
A Horthy rendszer kezdetén uralkodó fehérterror időszakában a felszított antiszemitizmus miatt elindult az első emigrációs hullám Magyarországról, mely során művészek, tudósok, írók és a numerus clausus miatt az egyetemekről kiszorult tanulni vágyó fiatalok hagyták el az országot; közöttük többen a magyar egyesület akkori tagjai, illetve később nemzetközi hírnevet szerzett pszichoanalitikusok. Radó Sándor, Melanie Klein, Margaret Mahler, Bálint Mihály és felesége Bálint Alice vagy Franz Alexander ekkor telepedtek le Berlinben, illetve Bécsben.
Ferenczi munkásságában a húszas években a pszichoanalízis technikája és a terápiás hatékonyság növelése került érdeklődése középpontjába. A korábban háttérbe szorított viszontáttételt a terápiás munka szolgálatába állította (1919), ezáltal az áttétel-viszontáttetel dinamika a pszichoanalitikus terápiás kapcsolat tengelye lett. Kísérletezett az aktív technikával éppúgy, mint később a pacienssel folytatott kölcsönös analízissel. Végül mindkét technikát elvetette, de tapasztalatai komoly fejlődést jelentettek a pszichoanalízis elméletében és gyakorlatában. Felismerte, hogy a pszichoanalitikus képzés alappillére az megfelelő szintű tanulmányi-analízis, mégpedig azért, hogy saját feldolgozatlan problémai ne korlátozzák a pácienssel való munkáját. Ezzel Ferenczi alapvető szemponttal járult hozzá a standard képzési rendszer kialakításához. Ráirányította a figyelmet a korai anya-gyermek kapcsolat jelentőségére és a szülői felelősségre a személyiségfejlődésben. A gyermekkori traumatizációt új megvilágításba helyezte, hangsúlyozva, az interperszonális, és intrapszichés folyamatok egymásra hatását, és a traumatikus élmények valóság alapját, amellyel megteremtette a modern trauma elmélet alapjait.
A New School for Social Reseach meghívására 1926 és 1927 között előadásokat tartott New Yorkban és egyesületek szervezésében Washington környékén. Előadásai hatással voltak az akkoriban kibontakozó interperszonális irányzatra, amelynek kiemelkedő képviselői közül Harry Stack Sullivannel személyes kapcsolatba került és Clara M. Thompson analitikusa lett, Amerikában aktívan támogatta a nemcsak orvosi diplomához kötött analitikusi tevékenységet, amely népszerűsége mellett ellenállást kiváltott. Budapestre történő visszatérését követően folytatta a nehéz esetek (ma elnevezés szerint személyiségzavar, borderline szindróma) pszichoanalízisét és ezzel óriási szolgálatot tett a modern pszichoanalízis fejlődésének.
A budapesti iskola szemléletének alakulásában világosan felismerhetőek Ferenczi kezdeményezései. A húszas-harmincas évekre jellemzővé vált az áttétel-viszontáttétel dinamikáján alapuló szemlélet érvényesítése (Bálint Mihály, Bálint Alice, Benedek Teréz, Hann-Kende F***y), a korai anya gyermek kapcsolatra irányuló figyelem, a pszichoanalitikus pszichoszomatika (Lévy Lajos, Bálint Mihály) és a pszichoanalítikus gondolkodásmód interdiszciplináris kiterjesztése, például a pszichoanalitikus antropológia megteremtésében (Róheim Géza).
Ferenczi és Freud kapcsolata a harmincas évek elejére megromlott és ez mindkettőjük számára fájdalmas konfliktusokat okozott. Hatvanadik születésnapja előtt, váratlanul, vészes vérszegénységben halt meg.
Halálát követően Ernest Jones híresztelése Ferenczi elmebetegségéről évtizedekig komoly szerepet játszott annak megakadályozásában, hogy Ferenczi gondolatai megkaphassák valódi helyüket a pszichoanalízis fejlődéstörtében.
Ferenczi, mint a „kapcsolat-alapú pszichoanalízis megalapítója” (A. Haynal) elméleti és terápiás kezdeményezéseivel a Freud utáni pszichoanalízis egyik legjelentősebb előfutára lett.
Mészáros Judit
forrás: https://ferenczisandor.hu/ferenczi-sandor/
Kép: Halmi Béla: Ferenczi Sándor képmása
Forrás: OSZK
