A Yin Jóga egy passzív jóga, amely kiegészítője lehet az aktív, dinamikus, hőt termelő (jang típusú jógának). A Yin, a női, passzív, tápláló, befogadó, hűsítő, stabil, lefelé áramló, földelő minőséget foglalja magába, míg a Jang a férfi, aktív, melegítő hatású, emelkedő, felfelé szálló, cselekvő minőséget, a valami felé törekvést jelenti. Ily módon meg tudunk különböztetni az ősi kínai filozófia alapján jang típusú és a jin típusú jógát is. A Yin jóga jellemzője, hogy hosszan tartunk ki bizonyos testhelyzeteket, ászanákat, nagyjából 3-5 percig maradunk egy-egy pózban, látszólag statikusan.
Ám a látszat ellenére nagyon is sok minden történik ebben a mozdulatlanságban, a gravitáció segítségével, és ahogy egy-egy testrész ránehezedik egy másikra. Teljesen elengedjük magunkat, a kötőszövetekben található úgynevezett meridiánokra nyomást gyakorlunk (energia csatornák), hol hosszanti irányba nyújtjuk őket, hol egy stabil közepes erős nyomást is kapnak. A nyomást perceken keresztül kapja a meridián, és mikor kijövünk a pózból, hirtelen a nyomás alól felszabadul az áramlás a meridiánokban. Minden meridiánunkhoz megfelelő yin pózok kapcsolhatók, és ha ezeket tudatosan gyakoroljuk, akkor mély gyógyító, kiegyenlítő, energiafeltöltő hatásuknak örvendhetünk, akár egy akupunktúrás kezelés alkalmával. A meridiánok az érzelmeinkre, a mentális egészségünkre is kihatnak, egy-egy jin gyakorlás alkalmával, rendkívül sok minden tisztulhat fel bennünk, lelkileg és szellemileg is. A yin jóga további el nem hanyagolható hatása még, hogy az ízületeket, szalagokat, porcokat és csontokat fiatalon tartja, táplálja, megakadályozza a kiszáradást, ami a korral jár, így fiatalon tart és megújít újra és újra. A Yin jóga gyökereit a régmúltban kereshetjük, hiszen sokak szerint a hatha jóga őse volt, a hosszan kitartott pózok ugyanis az indiai tradicionális Hatha jógában is voltak. De annak a Yin jógának az eredetét, amit ma Nyugat-Europa szerte és Amerikában nagy lelkesedéssel egyre többen és többen gyakorolnak, a Kínai Taoista szerzetesek körében találjuk meg. Ők gyakoroltak egyfajta energetikai alkímiát, amelyben bizonyos pózokat tartottak ki hosszabban, meghatározott sorrendben. Az 1970-es években hozta el ezeket a gyakorlatokat Paulie Zink az USA-ba, aki kínai harcművészeteken keresztül közelített ezekhez a hajlékonyságot fejlesztő gyakorlatokhoz.
