JoLeszek

12/11/2025

Az érzelmi feszültség erős táptalaja a túlevésnek. Azokban a kapcsolatokban, ahol sok a félreértés a nem megértett működések miatt, mindkét fél érzelmi evés felé fordulhat.
Fontos írás Antóniától, olvassátok!
És ha van kedvetek, gyertek hozzánk, jó lesz :
https://leskovicsandrea.com/termek/figyelemzavar-es-tuleves-kulcsok-az-onszabalyozashoz/

Amikor két világ találkozik: ADHD és neurotipikus kapcsolatban
Egy ADHD-val élő és egy neurotipikus ember kapcsolata sokszor olyan, mintha két külön nyelvet beszélnének.
Nem azért, mert ne szeretnék egymást, hanem mert mást érzékelnek, máshogy reagálnak, és másban merülnek el.
Az ADHD-s agy folyamatosan ingerkereső üzemmódban van.
A figyelem nem hiányzik, csak éppen nem ott marad, ahol szeretnénk.
A neurotipikus partner számára ez sokszor érthetetlen: „Miért nem tudsz odafigyelni rám?” – kérdezi.
A válasz: nem azért, mert nem fontos, hanem mert az ADHD-s agy folyamatosan vált a külső ingerek között.
Ez a különbség azonban a mindennapokban komoly feszültségek forrása lehet.

Gyakori konfliktusforrások, amikre mind két fél reagálhat túlevéssel:
Elfelejtett feladatok és ígéretek
– Az ADHD-s fél gyakran nem szándékosan felejt el dolgokat, hanem elveszik a prioritások között.
– A neurotipikus partner ezt megbízhatatlanságnak élheti meg.
Impulzív reakciók, hirtelen hangulatváltások
– Az ADHD-s fél gyorsabban reagál, gyakran kimondja, amit gondol, mielőtt átgondolná vagy félbeszakítja a másikat.
– A neurotipikus fél számára ez sokszor megbántó lehet.
Időérzékelési nehézségek
– Ami az egyiknek „csak 5 perc”, a másiknak fél óra késés.
– Az ebből fakadó félreértések újabb vitákat szülhetnek.
Túlterheltség és igazságtalanság-érzés
– A neurotipikus partner gyakran több felelősséget érez a „rendszertartásban”, ami idővel kimeríti.
– Az ADHD-s fél közben bűntudatot, tehetetlenséget érezhet.
- kialakulhat egy alá - fölé rendeltség

Mit tehettek másképp?
Ne hibáztassátok egymást
A legfontosabb, hogy egyik fél se a másik akaratát kérdőjelezze meg.
Az ADHD nem jellemhiba, hanem idegrendszeri eltérés.
A cél nem az, hogy „ki a hibás”, hanem hogy hogyan tudunk együttműködni a kialakított rendszerrel.
Teremtsetek közös struktúrát
Rögzített rutinok, közös naptár, vizuális tervezés, rövid megbeszélések.
Nem „gyerekes” dolog – ez az ADHD-s agy legjobb barátja.
Használjatok „Stop – Pause – Structure” technikát a vitákban
Stop: álljatok meg, ha egyikőtök túl intenzív.
Pause: vegyetek pár perc szünetet, mielőtt reagáltok.
Structure: térjetek vissza, és „én-üzenetben” mondjátok el, mit éreztetek („Amikor félbeszakítasz, azt érzem, hogy nem figyelsz rám…”).
Ne azonosítsd a tünetet a személlyel
Az ADHD-s fél nem „szétszórt”, hanem más idegrendszeri mintázattal működik.
Az elfogadás nem felmentés, hanem együttműködés alapja.
Építsetek be mikro-pillanatokat
Napi 10 perc figyelmsziget – minden eszközt félretesztek, egymásra néztek, kapcsolódtok.
Ez segít visszaépíteni az intimitást, amit a hétköznapi stressz elmos.
Mit mondanak a kutatások?
Az American Psychological Association (APA) szakirodalma szerint az ADHD–neurotipikus kapcsolatokban a legjobb eredményt az hozza, ha a pár közösen tanulja meg a figyelem, az idő és az érzelmek strukturálását.
Nem az a cél, hogy „normalizálják” a működést, hanem hogy közös, egyedi, működő rendszert építsenek ki, ahol mindkét fél biztonságban érezheti magát.
Így kevesebb az esélye az érzelmievés megjelenésének.
A terápia, a pszicho edukáció és a közös rutinfejlesztés kombinációja bizonyítottan csökkenti a konfliktusok számát, és növeli az elégedettséget mindkét fél részéről.

Az ADHD nem tesz tönkre egy kapcsolatot, ha tudatosan másképp szerettek, kommunikáltok és szervezitek a közös életetek.

Amikor megértitek egymás működését, a különbségek nem akadállyá, hanem erőforrássá válnak.

Pont erről szól a most induló „Figyelemzavar és túlevés – Kulcsok az önszabályozáshoz” 4 hetes online programom is.
Nem diétát ad, hanem megértést.
Nem tilt, hanem segít megtalálni, hogy hogyan működsz te.
Ha szeretnéd jobban érteni, mi áll az evésed hátterében, és szeretnél eszközöket kapni a mindennapi önszabályozáshoz,
itt találod a részleteket: https://leskovicsandrea.com/termek/figyelemzavar-es-tuleves-kulcsok-az-onszabalyozashoz/?fbclid=IwY2xjawOBCBhleHRuA2FlbQIxMABicmlkETEzVnRWa1ZtUXVDZUZqRzJOc3J0YwZhcHBfaWQQMjIyMDM5MTc4ODIwMDg5MgABHu24z8O2OGKpUisVrx3apKb4ESrdP7N-EywDXv2mLczh7ubBnLAOpBL7a1RW_aem_K1rfnj_9tAnFebBZCg48Jg&brid=JyqdB8WH30b7FBpdyfXKyw

11/11/2025

Az evés nem mindig éhség.
Néha dopamin, néha biztonság, néha szabadság.
Néha mindhárom egyszerre.

Neurodivergensként az evés nem mindig egyszerű feladat.
Sokkal több annál, mint hogy „mit” és „mennyit” eszünk.
Az ételhez, az étkezéshez számos – mások számára sokszor érthetetlen – szál kapcsolódhat.

Az evés lehet izgalom.
Egy új impulzus, valami, ami feldob, ami változatosságot hoz a hétköznapok egyhangúságába.
Ha a napjaid kiszámíthatatlanok, vagy épp túlságosan is egyformák, az étel lehet az egyik leggyorsabb és legbiztonságosabb forrása annak, hogy valami történjen.

Ilyenkor egy szigorú étrend maga a rémálom.
Hova lesz a spontaneitás, a szabadság, ha még azt is beszabályozzák, mikor, mit ehetek?

Az evés lehet biztonság is.
A kiszámíthatóság, az állandóság az ezerféle változó inger között.
A kedvenc ételek, amik mindig ugyanolyanok – az ízük, az állaguk, a textúrájuk – nyugalmat adnak.
De közben ez megnehezíti a változatosságot, az „egészséges” étkezést.

Az evés lehet érzékszervi élmény is.
Ha valaki nem bírja a paradicsom héját, vagy a banán lisztes állagát, az nem finnyáskodás – hanem szenzoros érzékenység.
Az idegrendszere így védekezik a túl sok inger ellen.
És van, aki épp ellenkezőleg, új ízekkel, textúrákkal keresi a stimulációt, hogy egy kicsit több dopamint szerezzen, és jobban tudjon fókuszálni, működni.

Az evés lehet önszabályozás is.
Nem arról van szó, hogy valaki „nem tud ellenállni” a csokinak.
Hanem arról, hogy az agya ezzel próbálja pótolni a dopamint, csökkenteni a feszültséget, visszahozni egy kis egyensúlyt.

És az evés lehet kimerültség is.
Mert evéshez dönteni kell, tervezni, vásárolni, előkészíteni, mosogatni.
Ha valaki ADHD-s, autisztikus, vagy egyszerűen túlterhelt, ez a folyamat nap végén már egyszerűen túl sok.
A gyors, ismerős étel pedig kéznél van.

Az evés tehát nem egyszerűen biológiai kérdés.
Hanem idegrendszeri, érzékszervi, érzelmi és önszabályozási is.

A legtöbben nem lusták, nem gyengék és nem „rossz evők”.
Csak épp másképp van huzalozva az idegrendszerük.
És ha ezt megértjük, már nem az a cél, hogy „megjavítsuk” magunkat,
hanem hogy megtaláljuk, mi működik nekünk.

Pont erről szól a most induló „Figyelemzavar és túlevés – Kulcsok az önszabályozáshoz” 4 hetes online programom is.
Nem diétát ad, hanem megértést.
Nem tilt, hanem segít megtalálni, hogy hogyan működsz te.

Ha szeretnéd jobban érteni, mi áll az evésed hátterében, és szeretnél eszközöket kapni a mindennapi önszabályozáshoz,
itt találod a részleteket: https://leskovicsandrea.com/termek/figyelemzavar-es-tuleves-kulcsok-az-onszabalyozashoz/

10/11/2025

Köszönöm, köszönöm, köszönöm.
Annyira hálás vagyok nektek a rengeteg visszajelzésért, e-mailért, üzenetért, amit az elmúlt napokban kaptam.

Ahogy sejtettem, sokan írtátok, hogy magatokra ismertetek, vagy valamilyen formában érintettek vagytok a neurodivergencia valamelyik területén — és sokan egyszerűen csak annak örültetek, hogy újra olvashattok felőlem.

Nagyon jól esett olvasni a válaszaitokat a kiküldött levelemre.
Jó hallani felőletek.

Biztatlak benneteket, hogy írjatok továbbra is — nagyszerű újra kapcsolatban lenni veletek.

Sokan kérdeztétek az egyéni lehetőségeket: nálam egyéni konzultációra idén már biztosan nincs lehetőség.
Ha jól tudom, Antóniának talán még van néhány szabad hétvégi időpontja, de ez ügyben neki írjatok a berenyi.antonia@pszichofilter.hu
címre.

A másik gyakori kérdés a csoport volt — szombaton indul, és még lehet jelentkezni.
Megint szuper kis csapat áll össze, várunk benneteket nagy szeretettel!
(részletek: https://leskovicsandrea.com/termek/figyelemzavar-es-tuleves-kulcsok-az-onszabalyozashoz/
)

Köszönöm, hogy itt vagytok, hogy olvastok, és hogy ennyire emberiek vagytok. Jó veletek újra kapcsolódni.
Andi

09/11/2025

Kevesebb, mint egy hét múlva, november 15-én kezdünk.
Olyan neurodivergenciában érintetteket, ADHD, autizmus, AuDHD várunk a csoportba, akik túlevéssel küzdenek.
Nincs szükség diagnózisra, ha úgy érzed szór a figyelmed, bizonytalan vagy szociális helyzetekben, sokszor másnak mutatod magad, hogy elfogadjanak, vagy csak extrém módon elfárasztanak a hétköznapok is, akkor köztünk a helyed.
Ebben a programban abban segítünk, hogy az idegrendszered stabilizálását ne túlevéssel végezd és hogy felismerd és megtanuld kezelni az impulzus evéseket.
Részletek és jelentkezés :
https://leskovicsandrea.com/termek/figyelemzavar-es-tuleves-kulcsok-az-onszabalyozashoz/

09/11/2025

Azt pedig tudjuk, hogy ha borul az alvás, borul az evés is.
Antóniával közös programunkhoz itt csatlakozhatsz:

https://leskovicsandrea.com/termek/figyelemzavar-es-tuleves-kulcsok-az-onszabalyozashoz/

Hogyan aludj el egy zakatoló ADHD-s aggyal?

Ha ADHD-s vagy, valószínűleg ismered azt az érzést, amikor este minden történet, teendő és gondolat egyszerre kezd el pörögni a fejedben.
Az agyad, ami nappal is nehezen fékez, ilyenkor mintha turbó fokozatra kapcsolna.
És te ott fekszel — kimerülten, de ébren.
Ez nem lustaság. Nem „rossz alvási szokás”. Ez neurobiológia.

Az ADHD-s agy másképp működik.
Az alvásért felelős neurotranszmitterek – például a GABA és a melatonin – gyakran késve vagy csökkent mennyiségben termelődnek.
A belső biológiai órád (a cirkadián ritmusod) egyszerűen "későbbre van tolódva". Ezért nem tudsz „csak úgy” elaludni 10-kor, még ha szeretnél is.
Ráadásul a napközbeni figyelemhiányt este gyakran „behozza” az agy: végre csönd van, nincs zavaró inger, és hirtelen minden gondolat, érzés, ötlet előbukkan.

De van jó hír is: az ADHD-s alvás tanulható és szabályozható – nem egyik napról a másikra, hanem tudatos, apró lépésekben.

Mit érdemes megfigyelned?

Kezdd egy alvásnaplóval.

Írd fel pár napig, mikor fekszel le, mikor alszol el, hányszor ébredsz fel, és milyen minőségű az alvásod.
Jegyezd fel azt is, mit csináltál közvetlenül elalvás előtt: telefonozás, evés, koffein, edzés – mind számít.
Pár nap után mintázatok rajzolódnak ki, és látni fogod, min tudsz a legkönnyebben változtatni.

Hogyan segítsd a tested és az agyad az elalvásban?

Adj időt az agyadnak a lelassulásra.
Nem fogsz tudni azonnal „kikapcsolni”. De ha minden este ugyanabban az időben kezdesz el lecsendesedni (fények tompítása, képernyők ki, meleg tea, nyújtás), az agy megtanulja, hogy „ez a rész most a leállás ideje”.

Ne az ágyban küzdj.
Ha 30 perc után sem alszol el, kelj fel, menj át egy másik helyiségbe, és csinálj valami unalmasat (pl. olvass egy ismeretterjesztő könyvet vagy rendezz zoknikat).

A cél: visszaterelni a tested az álmos üzemmódba.

Alakíts ki esti rutint, ami tényleg működik nálad.
Lehet, hogy neked a meleg zuhany, másnak a hűvös szoba segít. Kísérletezz – a tested visszajelzése lesz az iránytűd.

Tanítsd újra az agyad a ritmusra.
Ha most éjjel 2-kor alszol el, ne próbálj meg holnap 10-kor. Haladj 15-20 perces lépésekben. Ma 1:40, holnap 1:20 – így nem lesz „jetlag” érzés.

Kapcsold ki az agyi zajt.
Próbálj relaxációt, légzőgyakorlatot vagy vezetett meditációt. Az ADHD-s agynak szüksége van konkrét „feladatra”, amitől nem szalad el a figyelem.

És ami a legfontosabb:

Ne hibáztasd magad azért, hogy másképp működsz.
Az ADHD nem a lustaságról szól, hanem egy idegrendszeri sajátosságról, amit megtanulhatsz jól kezelni.
A pihentető alvás nem luxus, hanem alapfeltétele annak, hogy másnap koncentrálni tudj, nyugodtabb legyél, és ne érezd magad túlterheltnek.

Adj magadnak türelmet.
Minden este, amikor kicsit is jobban sikerül ellazulni, az már egy lépés afelé, hogy végre valóban kipihenten ébredj.

https://leskovicsandrea.com/termek/figyelemzavar-es-tuleves-kulcsok-az-onszabalyozashoz/?fbclid=IwY2xjawN9q89leHRuA2FlbQIxMABicmlkETEzVnRWa1ZtUXVDZUZqRzJOc3J0YwZhcHBfaWQQMjIyMDM5MTc4ODIwMDg5MgABHm-MSNV1tet47wbyNXHP3ejp9BP1brDLzrF_5D0gqUIsl3-hWh_NR0tiNITC_aem_vX8Z1GqYr60hjK3BEKzsbQ&brid=vpF_V9Mh6lyPBaWVy2ryDg

08/11/2025

Kérhetek valamit?

Kérlek, ne szólj be.
Akkor se, ha csak segíteni akarsz. Akkor se, ha van egy remek ötleted vagy módszered.

Ne mondj okosat annak, akinek láthatóan túlsúlya van.

Tudom, hihetetlen, de aki túlsúlyos, tud róla. És próbálta már… próbált mindent, ami neked most így hirtelen, ránézésre eszedbe jut. Csak épp hosszú távon nem tudta működtetni.

Nem azért, mert akaratgyenge, nem azért, mert lusta, és nem is azért, mert igénytelen.
Szeretne szép, izmos, f**t lenni – legalább annyira, mint bármelyikünk.
Akaratereje is van, teljesíti a hétköznapjait, elvégzi a munkáját, gondoskodik a szeretteiről.

Valami mégsem úgy működik nála, mint az átlagembernél.
Lehet, hogy a hormonrendszere, az idegrendszere, az érzelemkezelése vagy az emésztőrendszere működik másként.
Valahol valami másképp van beállítva, és ő próbálja megtalálni, keresi a kulcsot önmagához – de még nem találta meg.

Amikor javaslod, hogy egyen kevesebbet, mozogjon többet, vagy próbálja ki a legújabb keto-, vegán-, paleo- vagy épp ezoterikus diétát, azzal nem segítesz.
Nem azt fogja érezni, hogy „de jó, segíteni akarnak nekem, milyen hálás vagyok, hogy valaki végre elhozta a szent grált”.
Csalódni fog.

Elkönyveli magában, hogy nemcsak nyilvánvalóan több a felesleg rajta, mint ami elfogadott, de még totál hülyének is nézik. Hiszen nyilván csak egy hülye nem tudja, mit kell tenni.

Nem fog szólni neked. Amit észrevehetsz, az legfeljebb egy zavart mosoly, egy lesütött tekintet, egy megfagyott arc, vagy egy pillanatra átsuhanó, lélekig hatoló fájdalom, ami tovaszáll – és te már nem is fogsz emlékezni rá.
Benne viszont fájó tüskeként megmarad. Napokig, hetekig emészti magát miatta.

Azt szeretném kérni tőled, amit az ügyfeleimmel is gyakorlunk:
ha érzed a késztetést, állj meg egy pillanatra. Azonosítsd, mi a szándékod.
Ha pedig csak az átmeneti megkönnyebbülést keresed – hogy elmondhasd a remek meglátásod –, akkor kérlek, állj ellen neki, és maradj csöndben.

Tudom, sokaknak ez éppolyan nehéz, mint ellenállni a vágynak, hogy megegyék a csokit.
De kérlek, próbáld meg – talán menni fog.

08/11/2025

Kérdések és válaszok a „Figyelemzavar és túlevés – Kulcsok az önszabályozáshoz” programról:

Kell hozzá diagnózis?
Nem, nincs szükség diagnózisra, ha úgy érzed, hadilábon állsz a figyelmed fenntartásával, az átlagosnál jobban kifárasztanak a hétköznapok, és ennek talán köze van ahhoz, hogy többet eszel, mint szeretnél, akkor ez a program neked szól.
Jelentkezz bátran!

És ha az evéssel nincs bajom?
Annak nagyon örülünk :)
A program alapvetően a túlevés egy újszerű megközelítéséről fog szólni. Sokat fogunk beszélni különböző módszerekről, amikkel segíthetsz magadnak a hétköznapokban, de valahogy mindig az evéshez fogunk visszatérni. Ha te nem vagy túlevésben érintett, akkor ez a program nem neked szól.
Ha viszont gyakran érzed úgy, hogy az evésed valamilyen módon az önszabályozásodról szól, akkor itt nagyon sok felismerés vár rád.

Hogy fog kinézni a program a gyakorlatban?
Ez egy 4 hetes on-line program, ahol hetente egyszer találkozunk az online térben, többnyire szombaton 17.00 órától másfél órára. Ezeken az alkalmakon elmondjuk a hét témáját, gyakorlatokat mutatunk, nehézségekről és lehetséges megoldásokról beszélünk és természetesen csoportosan is beszélgetünk, kérdezhettek tőlünk bátran.
Aztán a hét során a zárt, külön erre a célra létrejött Facebook csoportunkban beszéljük át az aktuális kérdéseket, feladatokat, nehézségeket. Így a program ideje alatt végig közösségi és szakmai támogatásban leszel. (Napi e-mailek most nem lesznek.)

Mi van, ha nem tudok élőben ott lenni a Zoomon?
Semmi gond, visszanézheted később, és a kérdéseidet írásban is felteheted. Az élő alkalmakat mindig rögzítjük, és feltöltjük a csoportba.

Kötelező az aktív részvétel? Mi van, ha nem tudok, nem akarok megszólalni, hozzászólást írni?
Semmi nem kötelező. Csak annyira várjuk el az aktivitást, amennyire az neked belefér. Természetesen biztatunk, hogy kérdezz bátran, vegyél részt a beszélgetésekben, mert ebből lehet a legtöbbet tanulni, de ha ehhez nincs kedved, vagy nem komfortos számodra, az is teljesen rendben van.

Ki ez az Antónia?
Pszichofilter by Berényi Antónia mentálhigiénés szakember, coach aki sokat tud az ADHD-ról, figyelemzavarról és a túlevésről is - kiváló szakember. Vele közösen dolgozzuk ki ezt az új módszert és együtt fogjuk vezetni most ezt a csoportot, hogy a lehető legjobban tudjunk segíteni nektek. Ketten együtt olyan tapasztalatot és szemléletet hozunk, amivel a résztvevők valódi megértést és kapaszkodókat kapnak a mindennapi önszabályozáshoz.

Ha szeretnéd jobban érteni, miért működsz úgy, ahogy, és megtalálni azokat az önsegítő módszereket, amik neked tényleg működnek, akkor várunk szeretettel a csoportban.

Ha maradt benned kérdés vagy bizonytalanság, ne tartsd magadban — írd meg hozzászólásban vagy küldd el e-mailben, segítünk eligazodni.

Részletek és jelentkezés:
https://leskovicsandrea.com/termek/figyelemzavar-es-tuleves-kulcsok-az-onszabalyozashoz/

06/11/2025

A falásról másképp
Binge eating, falásroham, farkaséhség, kontrollálatlan evés... rengeteg neve van, de a lényege ugyanaz.
Kontrollvesztett állapotban történő, extrém nagy mennyiségű kalóriabevitel, amelynek szinte csak a fizikai befogadóképesség – vagyis amennyi a gyomorba fér – szab (átmeneti) határt. Olyasmi ez, mint egy evésben kifejeződő meltdown.
Ez az állapot szégyennel jár; nem jó annak, akivel történik, és nem is direkt csinálja.

De mi is történik ilyenkor?
Feszültségcsökkentés.
Tényleg ennyire egyszerű. Olyan mértékű belső feszültség halmozódik fel, aminek valamilyen formában ki kell robbannia. Ez a „robbanás” szinte mindenkivel előfordul – csak a legtöbben kiabálnak vagy csapkodnak, ami bár nem szép, mégis társadalmilag elfogadottabb.
A feszültségnek számtalan oka lehet, a napi stressztől, a krónikus fájdalmon keresztül, az állandóan jelen lévő „csapdában vagyok – tehetetlen vagyok” érzésen át, az éhezésig (megvonásos fogyókúra) szinte minden. Ha egy bizonyos szintet elért a kiborulás, onnantól a "robbanás" csak nagyon nehezen állítható meg.

Amikor ez a robbanás falás formájában történik, az embert könnyen bélyegzik akaratgyengének – olyannak, aki igazából nem is akar változni vagy lefogyni, hiszen akkor „nem enne mindent össze-vissza”.

Ezek a kiborulások bárkivel előfordulhatnak, viszont a neurodivergenciában érintetteknél jóval nagyobb lehet az aránya. Mégpedig azért, mert az ő idegrendszerük sokkal érzékenyebb, ezért könnyebben túltelítődhetnek.
Emellett belső érzékenységük – akár érzelmi, akár testi szinten – sokszor nem elég erős: nem veszik észre, ha túlzottan belevonódtak valamibe, ha éhesek, feszültek vagy idegesek. Ezt a diffúz szorongást aztán szinte ok nélkül felválthatja a falás.

Fontos tudni és érteni, hogy a falások legtöbbször biztonságos környezetben – például otthon, egyedül – történnek. Odáig az utolsó idegszálával is tartja magát az ember, de amikor végre hazaér, nyugalom van, és kiengedhet, akár szokássá is válhat, hogy kontrollálatlan evéssel szabadul meg a belső feszültségeitől.

Itt a megoldáshoz a belső figyelmünk érzékenyítésén, a belső állapotaink megfigyelésén, megtanulásán és a belső állapotainkra adott szeretetteljes válaszok adásán keresztül vezet.

Többek között erről is tanulhatsz a Figyelemzavar és túlevés – Kulcsok az önszabályozáshoz programunkban.

Részletek és jelentkezés:
https://leskovicsandrea.com/termek/figyelemzavar-es-tuleves-kulcsok-az-onszabalyozashoz/

05/11/2025

Pszichofilter by Berényi Antónia fontos gondolatai a figyelemzavarról.
Nem lustaság, nem akaratgyengeség, hanem más működési mód.
Figyelemzavar és túlevés - kulcsok az önszabályozáshoz programunka azért hoztuk létre, hogy közös erővel tudjunk segíteni a túlevés megértésében és legyőzésében.
Részletek:
https://leskovicsandrea.com/termek/figyelemzavar-es-tuleves-kulcsok-az-onszabalyozashoz/

„Mi van, ha nem a lustaságom a baj, hanem az agyam működik másképp?”

Van az a fajta fáradtság, ami nem testből jön, hanem agyból.
Amikor egyszerű dolgok is aránytalanul nehéznek érződnek.
Amikor a fejedben száz gondolat versenyez, és nem érted, mások hogy tudnak „csak úgy” nekiállni a dolgoknak.
Ha ez ismerős, lehet, hogy nem veled van a baj — és az sem, hogy eddig nem értetted, miért működsz másként.

Ha ezt olvasod, lehet, hogy benned is felmerült már a kérdés:
„Mi van, ha nem csak fáradt vagyok, hanem tényleg valami másról van szó?”
Ez a kérdés nem túlzás, nem önsajnálat, nem „divatdiagnózis”.
Ez egy belső jelzés. És nagyon sokan érzik ugyanezt — főleg felnőttként.
Sokan középkorúként jutnak el odáig, hogy gyanakodni kezdenek: lehet, hogy ADHD-m van?
Nem azért, mert hirtelen „problémássá” váltak, hanem mert egyre nehezebb elnyomni a feszültséget, a szétszórtságot, a folyamatos küzdést a fókuszért és az energiáért.
Tudjuk, hogy „másoknak is nehéz. — csak közben valahol belül ott marad az érzés, hogy „de nekem mintha másként lenne nehéz…”

Az ADHD nem „lustaság”, nem „szétszórtság”, nem „akaraterő hiánya”
Az ADHD (figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar) egy idegrendszeri sajátosság, nem pedig egy szokás vagy viselkedési hiba.

Az agy dopaminrendszerének működése kicsit eltér: az érdeklődést, motivációt, fókuszt, érzelemszabályozást más mintázatok mozgatják.
Ez azt jelenti, hogy ami másnak „egyszerű rutin”, az ADHD-s agynak gyakran aránytalanul nagy erőfeszítés.

Nem azért marad el valami, mert nem érdekel — hanem mert a figyelem nehezen „ragad meg”, a kezdés pedig gyakran lebénító.

Nem azért halogatsz, mert nem tudod, mit kellene tenned, hanem mert az induláshoz szükséges agyi aktiváció (amit dopamin indít be) nem jön automatikusan.

És nem csak azért vagy kimerült estére, mert dolgoztál, hanem mert a nap során a fókusz megtartása önmagában hatalmas energia.

A „rejtett” felnőtt ADHD: amikor évekig kompenzálunk
Nagyon sok felnőtt évtizedekig jól „működik” kívülről.
Kiemelkedő teljesítményt nyújtanak, miközben belül szorongás, önvád, fáradtság és állandó belső zaj kíséri őket.

Ezt nevezzük maszkolásnak — amikor az ember megtanulja elfedni a nehézségeit, és beleolvadni a „normális működésbe”.

De a maszkolás ára magas.

Az állandó önkontroll, a túlkészülés, a „csak bírjam ki még ezt a hetet” típusú feszültség hosszú távon kimeríti a mentális energiatartalékokat.
A végén pedig ott a csendes önvád: „Felnőttként már rég ki kellett volna találnom, hogyan kell működni.”

Pedig az ADHD nem a gyengeség jele.
Ez egy működési mód.
Egy olyan idegrendszeri beállítódás, ami máshogyan kezeli az ingereket, az időt, a feladatokat és a motivációt.

• Óriási lelkesedéssel belevágsz valamibe, majd pár nap múlva mintha elvágták volna a lendületet.
• A határidők addig nem léteznek, amíg a stressz be nem kapcsolja az „utolsó pillanatos” fókuszt.
• Ha valami érdekel, belemerülsz, megszűnik a külvilág — ez a hiperfókusz.
• Ha nem érdekel, hiába próbálod: a figyelem elúszik, a tested jelen van, az agyad máshol jár.
• A hétköznapok végén csak az önostorozás marad: „megint nem csináltam semmit rendesen…”

De ami eddig „problémának” tűnt, az lehet, hogy csak más működés.
Az ADHD-s agy másképp szervezi a világot: nem lineárisan, hanem mozaikszerűen.
Ezért nehéz a hagyományos időbeosztás, a monoton feladat, a „csináld végig, amíg kész nem lesz” rendszer.

Viszont ez a működés rendkívül kreatív, intuitív, asszociatív.
Gyorsan kapcsol, erősen érzékel, és képes mély elmélyülésre, ha érzelmileg kötődik valamihez.

A kulcs nem az, hogy „megfelelj a normának”, hanem hogy megtanuld a saját működésed logikáját, és ehhez igazítsd a környezetedet, a napirendedet, a feladataidat.

Ez nem önsajnálat, hanem önismeret.
És ez az a pont, ahol a megértés átválthat elfogadásba — és abból cselekvés születhet.

Amikor ezt megérted, hirtelen sok minden értelmet nyer: miért égsz ki időről időre, miért nem működik nálad, ami másoknál igen, és miért van az, hogy csak akkor tudsz működni igazán, ha ég a ház.

Ez a felismerés nem arról szól, hogy „megjavítod magad”.
Hanem arról, hogy végre megtanulod érteni magad — és aszerint élsz, ahogy az agyad valójában működik.

https://leskovicsandrea.com/termek/figyelemzavar-es-tuleves-kulcsok-az-onszabalyozashoz/?fbclid=IwY2xjawN9q89leHRuA2FlbQIxMABicmlkETEzVnRWa1ZtUXVDZUZqRzJOc3J0YwZhcHBfaWQQMjIyMDM5MTc4ODIwMDg5MgABHm-MSNV1tet47wbyNXHP3ejp9BP1brDLzrF_5D0gqUIsl3-hWh_NR0tiNITC_aem_vX8Z1GqYr60hjK3BEKzsbQ&brid=vpF_V9Mh6lyPBaWVy2ryDg

04/11/2025

Létrehoztunk nektek valamit:

Mióta rábukkantam a neurodivergencia és a túlevés kapcsolatára, nagyon sok kirakós a helyére került.
Miért működnek egyeseknek különféle terápiák a túlevés megváltozatásában és mások miért akadnak meg, hiába próbálkoznak teljes akaratukkal?
Persze, az érzelemkezelés egy fontos kulcs - de miért nem tudják egyesek azonosítani az érzéseiket?
Miért fáradnak el ugyanabban a tevékenységben bizonyos emberek lényegesen jobban, mint mások?

Sokkal több dolog vezethet túlevéshez, mint gondoltam. És a megoldások is eltérőek a hagyományostól.

Kértem és kaptam segítséget, Pszichofilter by Berényi Antónia -tól, aki csodás szakember és hatalmas tudással rendelkezik a figyelemzavarról, ADHD-ról.

Közösen létrehoztunk egy olyan 4 hetes on-line programot, ami a figyelemzavar megértésén és átkeretezésén keresztül segít a túlevés kezelésében.
Kicsit eltér a megszokott JoLeszek programoktól, több gyakorlat, közös munka lesz benne.
Ami nem változik, az a maximális jelenlétünk és támogatásunk a program alatt.

Ha úgy érzed, ideje lenne más nézőpontból ránézni a túlevésre és a figyelemzavarra, várunk szeretettel ebben a négyhetes, új szemléletű csoportban.
Részletek:
https://leskovicsandrea.com/termek/figyelemzavar-es-tuleves-kulcsok-az-onszabalyozashoz/

04/11/2025

Nagyon fontos írás Antóniától.
A szégyen szinte minden nem átlagos idegrendszerrel rendelkező ember sajátja, de azzal, hogy bántjuk magunkat, csak még rosszabbul, még szétesettebben leszünk.
Van kiút, de az nem az önítélet és nem az önbántás.

Az érzelmi teher, szégyen és önvád ADHD-val élő nőknél mindennapos.

Sok ADHD-val küzdő nő már gyerekkorától azt érzi, hogy „valami baj van vele”.
Nehezebben tudnak koncentrálni, gyakrabban hibáznak, feledékenyek – és ezért rendszeresen kritikát kapnak.
Ezek a visszajelzések lassan beépülnek:
„Miért nem figyelsz?”
„Megint elfelejtetted?”
„Hogy lehetsz ilyen rendetlen?”

Egy idő után nem a hibát élik meg, hanem önmagukat kezdik hibásnak látni.

A szégyen ilyenkor nem egyszerű érzelem – hanem egy belső, krónikus séma, ami felnőttként is aktiválódik:

„Megint elrontottam – biztos mindenki hülyének néz.”
„Nem vagyok elég.”

A szégyen gyakran teljesítménykényszert szül: túlteljesítés, perfekcionizmus, halogatás, vagy épp a felelősség hárítása.

Mindez önvédelem – hogy ne derüljön ki, „mások szerint” nem elég jók.

Pedig a figyelmet nem akaraterővel lehet „megjavítani”, hanem külső kapaszkodókkal támogatni – ahogy egy szemüveg segít élesen látni.

Időzítők, vizuális emlékeztetők
Strukturált környezet
Rendszeres mozgás, rövid szünetek
Hangkulisszák, ritmus
Ezek nem „gyerekes trükkök”, hanem tudományosan igazolt figyelemsegítő eszközök.

A cél nem az, hogy olyan legyél, mint mások.
Hanem hogy megértsd, hogyan működsz te magad.
Ha felismered, hogy az idegrendszered nem hibás, csak másképp hangolt, a szégyen lassan oldódni kezd.
Nem baj, ha segítséget kérsz.
Nem baj, ha a fókuszod hullámzó.

A baj az, ha elhiszed, hogy emiatt kevesebb vagy.

https://leskovicsandrea.com/termek/figyelemzavar-es-tuleves-kulcsok-az-onszabalyozashoz/?fbclid=IwY2xjawN9q89leHRuA2FlbQIxMABicmlkETEzVnRWa1ZtUXVDZUZqRzJOc3J0YwZhcHBfaWQQMjIyMDM5MTc4ODIwMDg5MgABHm-MSNV1tet47wbyNXHP3ejp9BP1brDLzrF_5D0gqUIsl3-hWh_NR0tiNITC_aem_vX8Z1GqYr60hjK3BEKzsbQ&brid=vpF_V9Mh6lyPBaWVy2ryDg

03/11/2025

Stimmelés (stim) mint túlevés?
Előfordul. Gyakrabban, mint hinnénk.

A stimmelés (vagy stim) ismétlődő, önstimuláló viselkedés, amely az idegrendszer szabályozását szolgálja.
Ilyen lehet a ringatózás,
- pörgés,
- láb ritmikus mozgatása,
- kéz rázása,
- ujjakkal babrálás,
- haj csavargatása,
- ismétlődő hangok kiadása,
- száj rágcsálása, igazából bármi rágcsálása és még nagyon sok minden más.

Vagyis olyan ismétlődő tevékenységekről beszélünk, ami megnyugtat, segít fókuszálni, csillapítja az érzelmeket, vagy épp csökkenti az unatkozás okozta kínszenvedést.
Ami szinte biztos, hogy a környezet számára zavaró és a
"Maradj, már nyugton!"
"Miért nem viselkedsz normálisan?"
"Nem hiszem el, hogy nem tudod abbahagyni!"
"Már megint azt csinálod..." válaszokat váltja ki.

Nagyon sokszor elmondom, hogy az ember társas lény (és prédaállat) vagyis az, hogy a közvetlen környezete elfogadja, mindennél fontosabb számára. Minél fiatalabb, annál fontosabb a túléléséhez, hogy beilleszkedjen. Bármi áron.

Így az önmegnyugtató tevékenységeit, a stimjeit igyekszik elfedni, miközben megtanulja, hogy ő, úgy ahogy van, a fura szokásaival, nem elfogadható. Ez azért is nagyon szomorú, mert így folyamatos stresszt él át, állandóan monitorozza a viselkedését, szavait, hogy a számára olyan fontos elfogadást és biztonságot elérje. Pedig épp a stressz szabályozásához lenne szükségük a stimre — amit viszont el kell titkolniuk.

Itt lép be több ponton a túlevés. A rágás önmagában is lehet stim: ilyenkor nem az étel minősége számít, hanem a rágás, nyelés és az állkapocsmozgás.
De segíthet a túlevés a komfortételeken keresztül is, a kedves, kedvenc, biztonságos ételek fogyasztása megnyugtatást, biztonságérzetet ad. A gond az, hogy a neurodiverzitásban érintett emberek belső érzékelése sem átlagos, így simán előfordulhat, hogy elképzelése sincs, mikor van tele a hasa, finomat enni viszont jó, megnyugtató, megállni nehéz, így túleszik.
Megállni nehéz, ezt minden ADHD-s tudja, a végrehajtó funkció zavar miatt 2 dolog extrém nehéz, elkezdeni és abbahagyni dolgokat. Már rég tudja, hogy nem kellene enni, de még ezt és ezt és ezt a falatot le kell küldeni, mert muszáj.
ADHD esetén a dopaminhiány is hozzájárulhat az étkezési viselkedéshez: édes, intenzív vagy változatos ételek rövid távú jutalmat adnak.

Természetesen az érzelmi evésnél tanult érzelemkezelő evések neurodiverz emberekél is ugyanúgy jelen vannak, mint a neurotipikusaknál. Az érzelmi evés hátterében náluk gyakran állhat a maszkolás és a stim elfojtásából fakadó erős szorongás, fásultság vagy kétségbeesés.

Mit tehetünk? Ha sejtjük vagy tudjuk, hogy nem átlagos az idegrendszerünk, próbáljuk meg direkt módon a stimmelést: csettintés, lábmozgatás, lassú ringatózás — ha megkönnyebbülést hoz, engedjük meg magunknak.

Tudom, furán hangzik direkt csettingetni az ujjunkkal vagy ringatózni állás vagy ülés közben, de amennyiben azt érezzük, hogy ettől megkönnyebbülünk, hogy ez egy jó érzés, akkor csináljuk bátran. Engedjük meg az idegrendszerünknek, hogy megmutassa, hogy tudjuk az evésen kívül jól szabályozni, nyugtatni magunkat.