Mandala egészségkuckó

02/12/2025

Idegrendszer és a hisztamin

Érdekes esetem volt ma.
Egy férfi idegrendszeri problémák miatt keresett meg. A főbb tünet: belső feszültség, „túlpörgés”, időszakos fejfájás a halánték területén.

Az orvosi kivizsgálások az elmúlt 3 évben nem találtak semmi szervi elváltozást, így idegrendszeri problémának tudták be a tüneteket. Pszichiáterhez küldték.

Az sem tudta megmagyarázni a tünetek okát, de tette azt, amihez ért, - felírt egy receptre kapható kábítószert.
A problémát az sem oldotta meg (ahhoz tudni kellene az alapvető okot), de a mellékhatásokra újabb és újabb orvosságokat kapott. Ma már azokat nem szedi, csak kétféle orvosi drogot, amit az orvosa folyamatosan cserélget – próbálkozik, kísérletezik –, de nincs semmi javulás.
A pszichiáter szerint „az agya akkor is pörög, akkor is működik, amikor nem kellene”, és ezt próbálja drogokkal elnyomni, letompítani.
Ez azonban egyszerűen hülyeség!
A szervezetünk semmit sem csinál feleslegesen. Mellesleg, ha az agya nem „pörög”, nem „működik” valakinek, – akkor halott.

Megbeszéltük, hogy hogy lehet letenni ezeket a kábítószereket, - mert az orvos szerint nem lehet, „élete végéig szednie kell”. Ami viszont hamarosan be is következhet – ha továbbra is szedi.

Közben a férfi megjegyezte, hogy ezt a fejfájását semmilyen orvos sem tudta megmagyarázni. Nem állandóan van, jellemzően akkor jelentkezik (3 év alatt talán ha 2-3-szor fordult elő), amikor megcsípik a méhek. Ugyanis hobbi szinten méhekkel is foglakozik.
Az orvosok szerint nincs összefüggés, nem allergiás a méhcsípésre sem.

És itt jön a képbe a hisztamin.
A rovarcsípésre a szervezet mérgezésként reagál és ilyenkor hisztamint szabadít fel, ami riadóztatja az immunrendszer és a méregtelenítő, lebontó-kiválasztó szerveket is.
Régebben neki is feldagadt a csípés helye, de ma már szinte egyáltalán nem, de attól még a csípés hatására így is nagy mennyiségű hisztamin kerül a véráramba.

A csípés és a hisztamin hatására pedig felgyorsul a vérkeringés és a pulzus, hogy a mérget minél előbb közömbösíteni tudja.

A hisztamin azonban neurotranszmitter, vagyis ideg ingerület átvivő anyag is, vagyis közvetlen hatása van az idegrendszerre, - de ezzel nem foglakozik egyik orvos sem.

(Részlet a Hisztamin intolerancia – könyvből) A hisztamin hatására éberebbé válhatunk, könnyebben tanulunk („pörög az agyunk”), a túl sok miatt pedig izgatottabbá, feszültebbé, agresszívabbá válhatunk.
- Vagyis a túl sok hisztamin alvászavart, belső feszültséget, agresszív magatartást okozhat. A hisztamin és az agyműködés kapcsolatáról egy részletes publikáció itt olvasható: ...

Vagyis a férfinak semmi baj az idegrendszerével, az agyával, csak az orvosai nem tudnak semmit a hisztamin intoleranciáról, de úgy látszik, hogy a hisztamin élettani szerepét sem ismerik.

De persze mindenre van jól eladható „gyógyszer”, a mellékhatásokra pedig újabb és újabb nagy hasznot hozó orvosságok.
És az sem baj, ha a betegből drogfüggőt csináltak, hiszen így élete végéig járni fog pszichiáterhez és a patikába.

21/11/2025

A protokoll szent. Az ember nem számít?

Az orvos számára az adott intézménynek az adott betegségre előírt protokollja (eljárásrend) a szentírás. Attól eltérnie nem lehet. Abban minden le van írva, hogy milyen vizsgálatokat kell elvégeznie, milyen kezeléseket adhat, mit írhat fel. Még gondolkoznia sem kell rajta. Sőt nem is szabad, mert ha ezek szerint jár el, akkor őt semmilyen felelősség sem terheli (a beteggel úgyis mindent aláíratnak). Az orvost csak akkor lehet felelősségre vonni, ha eltér a protokolltól.
És ehhez neki csak egy diagnózist kell KITALÁLNI.
Ez most egy friss eset kapcsán jutott eszembe, de ezáltal feljöttek régebbi esetek is.

A mostani esetben a férfit leukémiával „diagnosztizáltak” (Neki ezt mondták), azonban a leletein elsődleges problémaként egy ritka nyirokmirigyrák, limfóma szerepel. https://mandala-egeszsegkucko.hu/a-nyirokrendszer-problemai/
Olyan ritka, hogy a nyirokdaganatoknak csak 1-2%-át teszi ki, és 80-90%-ban csak Afrikában mutatták ki.
De az orvos ezt „állapította” meg, még akkor is, - ha a tünetei nincsenek meg. Az 5, erre a betegségre jellemző tünet közül csak egy állja meg a helyét (de azt az eltérést sok más minden is okozhatja), a többi nem stimmel, és a legfőbb, elsődleges tünet sincs meg.
Konkrétan sehol nem tudtak megnagyobbodott nyirokcsomókat, vagy bármilyen szervi elváltozást sem kimutatni. A beteg valójában jól van, csak egy probléma jelentkezett pár hónapja (azóta sem). De az orvosa szerint ez akkor is nyirok rák és meg is kezdték a protokoll szerint előírt a kemoterápiát. A megijesztett beteg persze mindent aláírt.

Jelenleg tulajdonképen jól van, csak a laborleletei katasztrofálisak.
Súlyos gyulladást jeleznek, a vérképzése szinte nem működik, a májfunkciós értékei a maximum 5-10-szeresei, a nyirokrendszere pedig a labor szerint leállt.
Megnagyobbodott nyirokcsomót még mindig nem találtak, sőt a legutóbbi CT-eredményen konkrétan le van írva, hogy rosszindulatú elváltozás nincs. A leletei jelenleg semmivel sem igazolják az eredeti diagnózist. A 10.17-i szövettani leleten is azt írják, hogy semmilyen „visszamaradt betegség nem igazolható”. Vagyis semmilyen daganatos elváltozást, rákos sejteket sem találtak a szervezetében.

De a protokoll szent, az orvos pedig azt követi, így a betegnek jövő héten is mennie kell még a kemóra. Főleg, mivel az ehhez szükséges csövek még be vannak ültetve a karjába.
Mellesleg az eredetileg kimutatott vérkép eltérés (amire ráfogták a betegséget) még most is fennáll - tehát semmi sem változott.

Valójában az orvosnak még gondolkoznia sem kell a kezelésen, minden elő van írva, hogy miből mennyit, hány alkalommal adjon – és kész. Ezt tanulta, ehhez tartja magát – más nem számít.

Erről jutott eszembe egy régebbi eset is.
Egy 17 éves lány kapcsán kerestek meg, akinél nem műthető agydaganatot diagnosztizáltak. A protokoll szerint sugárkezelést kezdtek el, amitől nagyon rosszul lett, nem folytatta, a kezelésre a daganat nem reagált, nem változott, így az orvosa tehetetlenül tárta szét a karját, ő nem tud mit tenni.
Akkor keresett meg a kétségbe esett család ismerőse, akik szerint a gyerek „halálra van ítélve”, mert az orvosok nem csinálnak semmit.

Utána néztem a dolognak és javasoltam egy daganatgátló-gyulladáscsökkentő-immunerősítő hármas gyógytermék kombinációt és megbeszéltük a táplálkozást, egyéb teendőket is.
A család szegény volt, nem tudta volna finanszírozni az egyébként nem is drága (3-5 ezer forintos) termékeket, így ez a családi barát jött el minden hónapban hozzánk és vásárolt be nekik, rajta keresztül tartottuk a kapcsolatot.
Időközben megjelent egy újabb termék nagyobb hatóanyaggal, kedvezőbb összetételben, így javasoltam is a családnak, hogy cseréljük le a régit egy jobbra. Ők inkább ragaszkodtak az eddigihez – mert a lányuk jól van.

Eltelt két év és bejött hozzánk egy ismeretlen férfi és kérte ezt a hármas kombinációt. Neki is javasoltam az újabb terméket. Ő pedig azt mondta:
- Én ragaszkodnék a régebbihez, - mert én vagyok annak, a most már 19 éves lánynak az apja, akinek a közös ismerősünk ezt rendszeresen vitte.
- Azért jöttem el most személyesen, mert köszönetet szerettem volna mondani. Most voltunk a 2 éves kontrollon – és nincs daganat.

Elmondása szerint ezen az orvosi is nagyon megdöbbent, de a következőket mondta:
- Nem érdekel hol voltak, nem érdekel mit csináltak, vegyük úgy, hogy ez egy csoda.

Én pedig az orvos kijelentésén döbbentem le: hogy hogy nem érdekli a szakembert, hogy mi lenne a megoldás a problémára, mivel lehetne segíteni a beteg gyógyulását?

De megértettem az orvost:
Hogy álljon oda a következő hasonló betege elé, hogy ne vegye fel a protokoll szerinti kezeléseket, inkább szedjen gyógynövényeket? Ezt nem mondhatja!
De hogy éljen úgy tovább azzal a tudattal, hogy esetleg meg lehetne gyógyítani a beteget és tudja, hogy mi segíthetne, de nem javasolhat rá mást, csak azt amit amit a protokoll előír? Úgy döntött, hogy inkább nem is akar tudni róla és elkönyveli magában csodának.
*
És ezt én is most megtapasztaltam saját magamon: amikor egy fogászati gócot az orvos szerint csak komoly feltáró műtéttel lehetne megoldani, - mert ez szerepel a tankönyvekben, ezt tanulta.
Azonban én összeállítottam egy gyulladásgátló komplexet magamnak.
Amikor 3 hónap múlva a következő röntgenen alig találta meg a gyulladásos gócot, mert az tizedére csökkent – alig akarta elhinni. 3 felvételt is csinált, hogy lásson belőle valamit.
Amikor közöltem vele, hogy hát 3 hónapig dolgoztam azon, hogy az a góc eltűnjön, akkor azt mondta, hogy Ő ezt elhiszi, és látja is, de ez orvosilag nem lehetséges – mert nincs benne a tankönyvekben.

Az orvosok szerint maradjunk inkább a protokollnál – az a biztos.
Vagy nem.
Mert, ha jövő héten megváltozik az a protokoll, akkor azután majd azt követik.
Gondolkodás nélkül.

20/11/2025

12/11/2025

Újabb orvosi babona dőlt meg!

Az apró magvak, olajos magok mégsem okoznak bélgyulladást! Sőt!
Csökkentik a bélgyulladás esélyét!

Az orvoslás is csak egy szakma, amit emberek végeznek. A babona pedig egy olyan minden alapot nélkülöző téves hiedelem, amiben semmilyen logika sincs, mégis hisznek benne.

A hiszékeny ember pedig gondolkodás nélkül elhiszi azt, amit egy magánál okosabbnak gondolt ember (professzor) mondott. Még akkor is, ha az szembe megy a józan ésszel. Akkor sem néz utána, csak elhiszi és nem gondolkozik, - de terjeszti a hiedelmeit.

Egy ilyen orvosi téveszme az is, hogy azok akiknek vastagbél kiöblösödése van (divertikulum), az nem ehet olajos és apró magvakat, mert az „megtapad a kinyúlt vastagbélben és gyulladást okoz”.

Na de hogy?
Ezt már nem tudja megmagyarázni az ezt javasló „okos” belgyógyász-gasztroenterológus sem. De ezt adja tovább a betegeinek, mert ő is ezt hallotta, és el is hiszi. Gondolkodás nélkül.

Ezzel az orvosi babonával én is gyakran találkoztam a teljes körű állapotfelméréseink során.
Amikor a táplálkozásról beszélünk és javaslom, hogy lehetne ám több tápanyagban gazdag olajos magvat enni, akkor ezt hallom:
- Nem ehetek magokat, mert divetikulumom van, és az megtapad a belekben és gyulladást okoz.
- De hogy tapad meg a belekben? – kérdezem ilyenkor.
- Azt nem tudom, de ezt mondta az orvos – hangzik a szokásos válasz.

Na most akkor tisztázzuk a dolgokat:
- A mag nem tapad meg!
- Nem is tud!

Hogy miért nem, ahhoz pedig csak józan ész kell (kellene) és nem orvosi diploma.

Először is a vastagbél az emésztőrendszer kiürítési szakasza. Ide csak az kerül, amire nincs szükségünk, nem tudtuk megemészteni. A vastagbél kiürítését pedig az emésztetlen rostok segítik.

A magvak pedig sok bélmozgást segítő rostot tartalmaznak. Akkor hogyan is okozhat gondot? Hogy tapad meg az, ami segíti, gyorsítja a bélmozgást, a kiürülést?

Amellett magas az olajtartalmuk is, amit ha nem emésztünk meg, akkor síkosítja a beleket és ez is, segíti az ürítést.
Gondoljunk csak a lenmagra, amit pont székrekedés estén, az ürítés elősegítésére alkalmaznak. Akkor hogy tapadna meg, ha segíti a kiürítést?
Sehogy!

Ezt igazolták most a Semmelweis Egyetem kutatói is.
Tehát néhány orvos szembe ment az elterjedt orvosi babonával, elkezdett gondolkozni, utána nézni a tényeknek és (végre) rájött hogy ez az egész értelmetlen.

Az egyetem kutatói nagyjából 800 ezer ember adatait elemezték, és nem találtak összefüggést a magvak, mogyorófélék fogyasztása és a divertikulitisz kialakulása között – sőt, több adat védő hatásra utalt.
A vizsgálatban gyakran fogyasztott magvak hatásait elemezték – pl. földimogyoró, mandula, dió, pisztácia, napraforgó- és szezámmag, valamint egyes kutatásokban a kukorica és a pattogatott kukorica.

„A divertikulózisban szenvedőknek évtizedeken át azt tanácsolták, hogy kerüljék a mogyoróféléket és magvakat, mert szakmai körökben úgy vélték, hogy ezek apró darabjai a bélfal tasakjaiba szorulhatnak és gyulladást okozhatnak, pedig ezt semmilyen komoly bizonyíték nem támasztotta alá” – mondta a tanulmány első szerzője, a Semmelweis Egyetem Sebészeti, Transzplantációs és Gasztroenterológiai Klinika rezidense.
A kutatás azt is megállapította, hogy a magvakat fogyasztók körében mintegy 11%-kal alacsonyabb volt a divertikulitisz kialakulásának kockázata, mint azoknál a pácienseknél, akik a tünetmentes időszakokban nem ettek magvakat.
Amikor ehhez hozzávették az egészségesebb étrend általános hatásait is, akkor 25%-os kockázatcsökkenést igazoltak.

Tehát az olajosmagvak fogyasztása inkább véd a bélgyulladástól és nem okozza azt!

Ebből pedig az következik, hogy az orvosok évtizedeken át félrevezették a betegeiket és értelmetlen táplálkozási tanácsokat adtak nekik, és gyakorlatilag megtiltották a betegeiknek az egészségesebb táplálkozást, az egészséges magvak fogyasztását.

De ugye higgyünk az orvosnak, mert ő a szakember, ő „tudja”.
Vagy inkább hiszi, - mert ő is gondolkodás nélkül hisz a babonákban.

Az eredeti tudományos publikáció itt olvasható: https://www.mdpi.com/2072-6643/17/13/2122

27/10/2025

Gluténérzékeny, vagy csak azt hiszi?
A legfrissebb kutatás

Egy mérföldkőnek számító tanulmány szerint a világ népességének körülbelül 10%-a gondolja magáról, hogy gluténérzékeny, de valójában nem is a gluténról van szó, hiszen magát a glutén (liszt)érzékenységet csak elenyésző számban tudták igazolni.

A nemzetközileg elismert The Lancet tudományos folyóiratban közzétett tanulmány szerint a kutatók arra jutottak, hogy legtöbb esetben a lisztérzékenységnek tulajdonított tünetek valójában nem állnak kapcsolatban a gluténnal, a gabonafélékkel, hanem inkább az emésztőrendszer és az agy (bél-agy) kapcsolatáról.

Vagyis az emésztőrendszer jelzéseit – az aktuális elvárásoknak megfelelően – az agy a gluténfogyasztásnak tulajdonítja. Még akkor is, ha az illető valójában nem fogyasztott glutént.

A legnagyobb kombinált elemzésben csak néhány szigorúan ellenőrzött vizsgálat talált valódi gluténreakciót. Összességében az emberek válaszai nem különböztek attól, amikor placebót kaptak. Vagyis akkor is produkált gluténnak tulajdonított tüneteket, amikor nem fogyasztott gabonát (nem tudott erről) de azt hitte, hogy gabonát eszik.
Ezzel újra igazolták, hogy a nem-cöliákiás lisztérzékenység valójában nem is létezik, bár ezt az a kutató is elismerte, aki magát a kifejezést megalkotta. Erről részletesen itt: https://mandala-egeszsegkucko.hu/nem-coliakias-liszterzekenyseg/

A mostani kutatást vezető egyetemi docens szerint az eredmények újra írják a gluténérzékenységgel kapcsolatos régóta fennálló feltételezéseket mivel „a közhiedelemmel ellentétben a legtöbb gluténérzékenységben szenvedő ember nem reagál a gluténra”.
„Eredményeink azt mutatják, hogy a tüneteket gyakrabban váltják ki a bélbaktériumok számára emészthető rostok ( FODMAP-ok), más élelmiszer összetevők, illetve az emberek elvárásai és korábbi élelmiszerrel kapcsolatos tapasztalatai alapján.”

Az ausztrál, holland, olasz és brit kutatócsoport szerint a megállapításoknak jelentős következményei vannak a bélrendszeri tüneteket önállóan kezelő emberek, a korlátozó diétákat felíró klinikusok, valamint a közegészségügyi üzeneteket alakító politikai döntéshozók számára.
„Világszerte emberek milliói kerülik a glutént, azt gondolva, hogy károsítja a bélrendszerüket, gyakran miután valódi tüneteket tapasztaltak, amelyek az enyhe kellemetlenségtől a súlyos szenvedésig terjednek.” – mondta Biesiekierski docens.

A Royal Melbourne Hospital gasztroenterológusa szerint a frissített tudományos ismeretek segíthetnek a klinikusoknak pontosabb diagnózisok felállításában és személyre szabott kezelésben a gluténnak tulajdonított tünetekkel jelentkező betegek számára.
„A tényleges lisztérzékenység és a hasonló tüneteket okozó egyéb bélrendszeri problémák megkülönböztetése elengedhetetlen ahhoz, hogy a klinikusok pontos diagnózist és személyre szabott ellátást tudjanak adni, valamint kezelni tudják a mögöttes okokat” – mondta Tye-Din professzor.

„Ez az áttekintés a bélrendszer egészségének bizonyítékokon alapuló megközelítését támogatja, és elkerüli a szükségtelen étrendi korlátozásokat.”
(Forrás: https://www.unimelb.edu.au/newsroom/news/2025/october/gluten-sensitivity-its-not-actually-about-gluten)

Mit jelent valójában? Lisztérzékenységet (cöliákia) vagy „nem cöliákiás lisztérzékenységet” állapítottak meg? A kettő között a különbség Ég és Föld! Már a megnevezés is teljes önellentmondás, értelmetlenség. A lisztérzékenység hivatalos, orvosi megnevezése a cö...

22/10/2025

Alkohol mérgezés? Vagy más?

Egy újabb tanulságos eset.

Egy 67 éves férfi keresett meg „idegkárosodás” miatt. Az elmúlt évben rengeteget romlott az állapota, ami a neurológusa szerint nem lehet, - csak beképzeli. (Magyarul: Hülye vagy!)
Azonban a romlás szemmel is látható, sokat fogyott és ma már csak bottal tud közlekedni (Beképzeli?)

Röviden az előzmények:
Nagyjából másfél évvel ezelőtt a betegnél szédülés, fülzúgás, bizonytalan járás és erős hátfájdalom jelentkezett. A fájdalom, zsibbadás a lábakba is kisugárzott és néha a végtagjai remegtek is.
Elküldték kivizsgálásra, - ahol semmilyen komolyabb elváltozást sem találtak.
A reumatológián kimutatták, hogy a porckorongjai össze vannak száradva-laposodva, van egy kisfokú meszesedése, enyhe gerincferdülése, de gyulladás, komoly elváltozás, porckorongsérv, vagy hasonló nincs.
Az orvos ki is zárta, hogy a a fájdalmat ízületi probléma okozná.

A kardiológián megállapítotték, hogy helyenként enyhe meszesedés van az artériáiban, de a lábakban nincs érszűkület. Vérnyomása egyébként normális, 120-138 között szokott lenni (gyógyszer nélkül), de mégis 4 éve szed vérnyomáscsökkentőt, egy akkori stresszterhelés miatt kiugrott magas vérnyomásra – mert mondták. (A stressz ellen nem segít a vérnyomáscsökkentő).

A vérkép magas húgysavszintet mutatott, amire kapott Milurit-ot (se előtte, sem azóta nem volt magas, most éppen az alsó határon van).

A magas PSA értékre pedig prosztata-gyógyszert kapott, annak ellenére, hogy semmilyen „prosztatás” problémája sincs.

Ezenkívül még Aspirint kapott – mert csak.

A fülészeten kimosták a fülét, de a szédülés okát ott sem találták. https://mandala-egeszsegkucko.hu/a-szedules-okai/

A zsibbadás, remegés miatt neurológushoz került.
Elsőre az sem talált szervi problémát, de amikor megkérdezte a betegtől, hogy mennyi kávét iszik, dohányzik-e és fogyaszt-e alkoholt, az orvos „megvilágosodott” – és megszületett a diagnózis: alkoholmérgezés miatti idegkárosodás.

Ja! az már nem érdekelte, hogy az illető mennyi alkoholt iszik. Ez egyébként napi 3 sör.
Na most ennyitől nem lehet alkoholmérgezést kapni, még akkor sem, ha valaki évek óta issza!
Az alkoholt elsődlegesen a máj bontja le, ezért a túl sok szesz először a májat károsítja, azt teszi tönkre. Amikor a máj már nem működik megfelelően akkor van esély arra, hogy az alkohol – más szervek mellett – az idegeket is károsíthatja.

Ebben az esetben viszont a májfunkciós értekei – bár emelkedettek – mégis normálisak. A májban károsodás nincs.
Akkor hogy is van ez?
A szesz kikerülte a májat és azonnal az idegeket támadta meg? Na, ilyen nincs!

Az idegkárosodás igazolására MRI vizsgálatokat végeztek. Azokon pedig az szerepelt, hogy „ép agyidegek” és „normális myelizináció”. Vagyis az idegek is épek.
A diagnózis mégis alkohol okozta idegkárosodás.

Ami még érdekes, hogy a neurológustól semmilyen gyógyszert sem kapott.
Egyedül B1 vitamint írt fel. Amikor az elfogyott, akkor még azt sem, így a beteg magától vett B-komplexet.
A beteg 14 hónapja nem iszik alkoholt, kávéból napi 1-et, a cigit pedig negyedére csökkentette. Az állapota mégsem javult, pedig - elméletileg – a mérgezésnek meg kellett szűnnie. Az alkohol már biztos nem okozhat problémát.

Azonban a beteg állapota folyamatosan romlik.
A szédülés, fülzúgás meg van, az ízületi fájdalom-izomfeszülés is, gyenge, aluszékony, alig bír járni – már csak csoszogva, étvágya van, de mégis fogy. Sokszor fullad, nehézlégzése van, ami eddig nem volt. A látása jelentősen romlott.
A neurológiai kontroll vizsgálat nem állapított meg állapotromlást, - akkor fogta rá a „szakember”, hogy csak beképzeli a tüneteit.

A nálunk végzett teljes körű állapotfelmérés sem talált semmilyen konkrét elváltozást. Nincs szervi, idegi probléma. Csak nyirokterhelést és nyomásfokozódást találtunk az agyburokban. Ez jellemzően a sűrű vér és a lassú keringés következménye.
Ez viszont már okozhat ideg ingerületvezetési zavar, hiszen emiatt az agy bizonyos területei nem mindig jutnak elegendő oxigéndús vérhez. A beteg tünetei egyébként hasonlítanak a stroke tüneteihez.

A probléma oka is kiderült.
Igen, - a mérgezés.
De nem az alkohol, hanem gyógyszermérgezés!

A Dalnessa vérnyomáscsökkentő betegtájékoztatójában ez szerepel:

- fejfájás,
- szédülés,
- aluszékonyság (különösen a kezelés kezdetén)
- forgó jellegű szédülés (vertigo),
- zsibbadás vagy bizsergés a végtagokban,
- látászavar (beleértve a kettőslátást),
- fülzúgás (hangok érzékelése a fülekben),
- szívdobogásérzés (szokatlan szívverés érzés),
- kipirulás,
- szédülékenység az alacsony vérnyomás miatt,
- köhögés,
- légszomj,
- izomgörcsök,
- fáradtság,
- gyengeségérzés,
- remegés,
- hátfájás,
- ízületi fájdalom (artralgia),
- izomfájdalom (mialgia),
- egyes fehérvérsejt számának növekedése (eozinofilia),
- testtömegcsökkenés,
- fokozott izomtónus;
- remegés, merev testtartás, maszkszerű arc, lassú mozdulatok, és csoszogó, kiegyensúlyozatlan járás, az ujjak vagy lábujjak elszíneződése, zsibbadása és fájdalma, stb.
..és ez mind meg is van neki!

Egyébként még kölcsönhatásba léphet és befolyásolhatják egymás hatását (ki tudja mivé) a betegnek felírt Milurit-tal, prosztatagyógyszerrel és az aszpirinnal is.

De ki érdekel! Biztos csak beképzeli!

14/10/2025

Inzulinrezisztencia – Miért az endokrinológushoz tartozik?

Az inzulinrezisztencia NEM BETEGSÉG, nem igényel(ne) semmilyen gyógyszeres kezelést (nincs is rá gyógyszer), sőt a kimutatására alkalmazott terheléses tesztnek sincs sok értelme. Ha csak az nem, hogy így csinálhatnak egy újabb orvosilag kezelhető „betegséget”.

Az inzulinnak elsődleges szerepe a szénhidrátanyagcserében, a vércukor szabályozásában van. Az inzulin rezisztencia meghatározása pedig a „túlzott” (?) inzulintermelést jelenti. (A szervezetünk semmit sem csinál feleslegesen!) A vérben levő magas inzulinszintet a „cukorbetegség előszobájának” is nevezik.
Akkor miért nem a vércukorral foglalkozó diabetológus foglakozik az inzulinrezisztenciával, miért lett ez az endokrinológus területe?

A válasz egyszerű: CSAK
Mert ez inzulin is egy hormon, egy hormonszerű anyag, a hormonok pedig az endokrinológia szakterületéhez tartoznak. (Mondjuk ennyi erővel a D-vitaminnal is nekik kellene foglalkozni, mert az is hormonszerű anyag.)

Az endokrinológus azonban nem ismeri az inzulin szerteágazó szerepét, nem foglalkozik a vércukorral, a szénhidrátanyagcserével, hiszen az nem rá tartozik. De nem is kell tudnia, mivel azzal a diabetológia foglalkozik.
Neki csak annyi dolga, hogy megcsináltasson egy (értelmetlen) tesztet, és ha abban a protokoll szerinti rossz, magas érték jön ki (mindegy miért), akkor felírjon egy vércukorcsökkentőt.

Igen. A „gyógyszer” vércukrot csökkenti, nem a vérben levő inzulint, mert olyan tabletta nem létezik.
Az pedig egyáltalán nem is érdekli az orvost, hogy a páciens vércukra egyébként normális, vagy éppen alacsony. Vércukorcsökkentőt neki! Ez a protokoll! Gondolkozni sem kell rajta. (Pláne nem a probléma okát kideríteni.)

Amellett hormonRENDSZERről van szó – amivel legalább négy orvosi szakág foglalkozik, külön-külön, a saját részével. A teljes rendszer működését pedig egyik orvos sem látja át. Nem ez a dolga.
Ha viszont értelmetlenül beavatkoznak egy rendszer működésébe, az a rendszer többi elemére is hatással van. https://mandala-egeszsegkucko.hu/hormonok-es-problemak/
Nem számít! A kollégának is élnie kell valamiből!

Tehát a vérben levő pillanatnyilag magas inzulinszint okát az endokrinológus nem ismeri, de nagyjából 15 éve már hozzá tartozik, mint új betegség. Ha az okokat nem ismeri, akkor gyógyítani sem tudja. De ma nem is ez a cél.

Viszont az inzulinrezisztencia kezelésére felírt szerek hosszabb távon akár cukorbetegséget is okozhatnak (sok más mellett).

A diagnosztizálásához alkalmazott terheléses cukorteszt sem alkalmas a szénhidrát anyagcsere vizsgálatára. De ez a protokoll! A többi senkit sem érdekel!

Hogy pontosan mi az inzulinrezisztencia és hogy mit mutat meg a teszt, arról itt olvashat részletesen: https://mandala-egeszsegkucko.hu/az-inzulinrezisztencia-kezelese/

Érdemes lenne rajta elgondolkozni.
Legalább a betegnek.
Ha már az orvost nem is érdekli.

Az inzulinrezisztencia valójában nem betegség. Orvosi módszerekkel nem is lehet kezelni. Ez erre felírt tabletták csak kárt okoznak. A megoldás az

08/10/2025

Miért fogyok, amikor eszek?
Míg sokak a fogyókúrával küzdenek, másoknál pont az a probléma, hogy hiába esznek sokat mégsem tudnak hízni, sőt inkább fogynak.

Mostanában többen jöttek hozzánk állapotfelmérésre emésztési problémával és az „indokolatlan” fogyással. Nem értik, hogy miért fogynak, miközben próbálnak egészségesen és sokat enni.

A probléma pedig – bármilyen furcsa is – éppen a túl sok evés.

A fogyás-hízás alapja, a „kalória-mérleg”. Vagyis ha több energiát (kalóriát) viszünk be, mint amit elhasználunk akkor a szervezet a felesleget félre rakja, vagyis hízunk, míg ha kevesebbet viszünk be annál mint amit elhasználunk, akkor fogyunk.
De akkor miért nem hízik az az ember, aki sokat eszik?

Ennek jellemző két fő oka van:
Az egyik a felszívódási zavar. Ennek oka, hogy valamilyen gyulladás, vagy savas erjedés károsította a vékonybél felszínét, ahol a tápanyagok felszívódnának a véráramba. Ez jellemzően szinte állandó hasmenéssel is jár.

A másik ok pedig az, hogy nem emészti meg az ételt. Ugyanis ha valamit nem emésztünk meg rendesen, abból nem lesz hasznosítható tápanyag sem.

Vagyis attól, hogy valakit sokszor, vagy sokat eszik, az még nem jelenti azt, hogy abból elegendő tápanyaghoz, energiához is jut.
A probléma oka pedig nagyon sokszor éppen a túl gyakori étkezés.
Az állapotfelmérések során gyakran még az előző napi ételt is az emésztőrendszerben találjuk, és sokszor én mondom meg, hogy mit evett az illető, mert ő már nem is emlékezett rá.

Ahogy szoktam mondani: Melyik kőtáblára volt felvésve, hogy naponta háromszor-ötször kell étkezni?
Igazából nem időre kellene enni, hanem akkor, amikor a szervezetünknek tápanyagra van szüksége, illetve már lebontottuk, felhasználtuk az előző étkezéssel bevitt anyagokat. Hogy ez mikorra történik meg, az viszont nagyon sok egyéni tényezőtől is függ - és legkevésbé attól, hogy éppen hány óra van.

Ha nem a szervezete szükségleteinek megfelelően, hanem időre eszik, akkor könnyen lehet, hogy a még gyomorban pangó, előző ételre csak „ráküldi” következő adagot, ami emiatt emésztetlenül halad tovább a vékonybélbe. Amit a gyomorsav nem mar szét, azt az enzimek sem tudják lebontani, - tehát feleslegesen ette meg. Hasznosítható tápanyag, energia nem lesz belőle, csak felesleges „meló”, energiapazarlás, és egy adag bomló „szemét”.

Ha az ételt nem bontja le megfelelően, akkor hiába eszik akárhányszor is, abból nem jut elegendő, hasznosítható tápanyaghoz, - tehát nem tud hízni, rosszabb esetben még fogyni is fog.
* A legutóbbi esetnél a férfi 10 kilót fogyott pár hónap alatt, úgy, hogy nem sportol, nem diétázik, és szerinte „rendesen” eszik. A felmérésnél kiderült, hogy a 2 napja evett csirkehús és a 2 napja reggelire evett sajt is a vékonybelében pang, úgy, hogy minden reggel elmegy wc-re. Ha pedig nem bontotta le, akkor ugye feleslegesen is ette.
* Más esetben az illető úgy gondolja, hogy egészségesen étkezik és él, de még sem tud hízni. Ő rendszeresen sportol – nőnek is az izmai -, de egy dekát sem képes hízni. A szervezetünk számára elsődleges energiaforrásokat, a szénhidrátokat kerüli, bedőlve a „glutén-hisztériának” gluténmentesen étkezik, helyette sok sovány húst és zöldségeket eszik.
Amikor közöltem vele, hogy akkor most gyakorlatilag fogyókúrás étrenden van, nagyon elcsodálkozott. A húsok emésztése a leglassabb és az emésztésük jellemzően több energiát igényel, mint amit a hús ad. És persze Ő is betartotta a háromszori étkezést, - így csak 2 napi étel rohadt a beleiben, - feleslegesen.
* De találkoztam olyannal is, aki 37 kilósan került hozzánk, emiatt napi ötször evett, de állandó hányingerrel, émelygéssel küzdött. Amikor közöltem vele, hogy hiába jött éhgyomorral a vizsgálatra, a gyomra 16 órája aktívan próbálja feldolgozni a tegnapi ételeit. Erre pedig feleslegesen „eszik rá”.
Tehát hiába eszik gyakran, tápanyaghoz, energiához mégsem jut, mivel nem ad időt a szervezetének a megfelelő lebontáshoz, hasznosításhoz.
Két hét múlva felhívott, hogy még mindig rosszul van, állandóan émelyeg. Közöltem vele, hogy azért, mert a gyomrában pang-erjed az étel. A megoldás az, ha megvárja, amíg a gyomra normálisan kiürül, és éhes lesz, és a csak akkor eszik. Ha nem korog a gyomra, akkor nem üres!
• Azt nem merem megvárni, mert már csak 34 kiló vagyok. - mondta erre.
Ő nem fogta fel, hogyha nem várja meg amíg megemészti az ételt, akkor sem fog tápanyaghoz sem jutni, hiába eszik 3 óránként.
Folytatta a gyakori (felesleges) evést, így újabb 3 hét elteltével 32 kilósan, bélgyulladással került kórházba, ahol 1,5 méter gyulladt, az emésztetlen étel savas erjedése miatt szétmart vékonybelet vágtak ki belőle.
*
Tehát hiába eszik valaki, ha nem emészti meg az ételt, akkor nem jut tápanyaghoz sem. Nem az a lényeg, hogy hányszor eszik, hanem – ha hízni szeretne - könnyen emészthető, jól hasznosítható tápanyagot vigyen be.
Ez pedig pont az, ami fogyókúránál kerülendő: a könnyen emészthető szénhidrátok, és a zsírok. Ha pedig ezekből többet visz be, mint amit elhasznál, - akkor hízni fog. De ha ezek lebontására sem hagy időt az emésztőrendszerének, akkor minden hiába.

- avagy miért eszik, ha nem is éhes? A nyugati társadalmakban a legtöbb ember naponta háromszor étkezik, de ez csak egy modern „találmány”, az időzített életmódunk következménye és nem felel meg a valódi szükségleteinknek. Azt mondják, hogy a reggeli a nap legfontosabb étkez....