17/06/2024
Egyetértünk!
A megfordított étrendi javaslatsor, avagy a változáshoz nincs szükség betegségre. Nem eszem mindent mértékkel. (Olvasási idő: 5 perc.)
Amíg a felnőtt ember egészséges, az orvos azt javasolja neki: mindent egyen teljes nyugalommal, csak mértékkel.
Hús? Kötelező része az étrendnek, kerüljük a szélsőségeket, inkább fehér húsok és hal, sertéshús ritkábban. Bor? Mértékkel, jót fog tenni az emésztésnek. Szalonna és zsír? Nem tiltólistás, de azért óvatosan, és csak naponta keveset, hasznos az epének. Füstölt csülök? Serkenti a gyomornedveket, anélkül nincs bab- és lencseleves. Tehéntej, joghurt, túró, sajt? A csontok legnagyobb védői. Cukrozott, finomított élelmek? Nincs ok ezek kizárására sem, kismértékben nem okoznak bajt, de azért együnk időnként gyümölcsöt, zöldséget is. Kávé? Ha a vérnyomás nem kifejezetten emelkedett, napi 1-2 kávé nem fog megártani, sőt még használ is.
Azután jönnek a kisebb tünetek, elváltozások, ekkor még mindig maradnak az említett ajánlások, nincs étkezési ellenjavallat. „Doktor úr, baj van? Miben kell változtassak?” – „Ne aggódjon, semmi gond nincs, kismértékű eltolódások vannak, azért szedje be a felírt savcsökkentőt, kézben tartjuk a folyamatot. Jöjjön vissza kontrollra a kiírt időben, meglátjuk, mennyire javulnak a tünetek. Csökkentse a stresszt, más teendő egyelőre nincs.”
Javulás sincs, mert változásra biztató javaslat nem volt, minden folyamat halad tovább a lejtőn.
Majd érkeznek a komolyabb egészségügyi problémák – és akkor elindul az irányváltás, a kórképek kényszerítő ereje által. „Doktor úr, miért alakult ki ez a betegség?” – kérdezzük a háziorvost. A válasz: „Nem tudjuk, a genetika, a környezeti ártalmak, stressz, ezeket nem lehet pontosan tudni, egyszerre több oka is lehet. Kérem, jelentkezzen a szakorvosnál, megírtam a beutalót.”
Elindulnak a kellemetlen vizsgálatok, tükrözések, fel kell keresni a dietetikust és a magánorvost, majd elkezdünk aggódni: hova fog ez vezetni és miből fogom tudni kifizetni?
A szakorvos megvizsgál, felállítja a diagnózist, jó esetben kapunk konkrét étrendet – ebben is talán még ott a zsírszegény tehéntej és sajt, a fehér hús, de már a fehér kenyeret lecserélik teljes kiőrlésűre, a füstölt csülköt és a zsírt kiiktatják, a kávét napi egyre maximálják. Ha már fellépett egy belső gyulladás, a rostosat is vissza kell szorítani: ingerszegény étrend, gyulladáscsökkentő gyógyszerek, fájdalmas gyomor- és béltükrözés, biopszia.
Csökkentsük a stresszt - hangzott a tanács -, de a lelki feszültség növekszik - félünk, hogy beteggé váltunk és elkezdődik kiszolgáltatott és szinte reménytelen bolyongásunk az egészségügy labirintusában, amiről már annyi rossz tapasztalatot hallottunk.
Ha nagy a baj, az étrend és az életmód még egészségesebbé válik: ekkor már a szakember teljesen kiiktatja a káros anyagokat, megjelenik a sokat kritizált részletes tiltólista és beemelik a reformkonyha számtalan elemét a táplálkozásba, mivel szabályozó és védő tulajdonságúak. Az étrendet - a korábbiakhoz képest - a feje tetejére állítják és a "mindent szabad, csak mértékkel" elv eltűnik. De miért csak most?
Tisztelem, becsülöm a szakma képviselőit, de az elmúlt 50 évem alatt nagyon ritkán hallottam orvosi rendelőben egyetlen gyógynövénynek (talán a kamilla és a kakukkfű elhangzott), kiemelt antioxidánsnak (kivéve a C-vitamint), bármilyen értékes reformélelmiszernek, egészséges alapanyagnak a nevét, vagy egyáltalán azt a szót, hogy "változtatás".
Csicseriborsó, vöröslencse, sörélesztő, zabpehely, köles és vadköles, bulgur, kurkuma, szőlőmag, homoktövis, csicsóka, cikória, csíráztatott magvak, cékla- és sárgarépalé, bogyós- és zöld turmixok, fekete kömény, illóolajok, paradicsomlé, kápiakrém, chiamag, aszalványok, növényi pástétomok, a pre- és probiotikus élelmek és a számtalan egyéb érték – ezek közreadása elmarad, sőt maga a szakember is igen stresszes, túlterhelt, türelmetlen, szétszórt, sok esetben túlsúlyos, beteges küllemű - bocsánat - nem hiteles.
Tényleg, bárhogy erőltetem a memóriámat, nem nagyon hangoztak el a minőségi táplálékok és a gyógyító növények azokon a helyeken, ahol annak helye volna, mert az emberek elfogadnák. Gyerekorvosunk mondta egyszer, amikor a gyerekek fertőzések miatt ápolásra szorultak: ebben az időszakban ne kapjanak tehéntejet és tejterméket, mert az súlyosbítja a tüneteket.
Vajon a szakember közreadja-e az élelmiszeripar tendenciáit és az élelmiszer-összetevők pontos hatásmechanizmusát a kórképek kialakulásában? Segít-e a változtatásban a konzervatív szakma, vagy csak a 80-as évek bevett téziseit ismétli? Azóta a világ és a tudomány már sokat változott.
A zsír görcsös epeösszehúzódást okoz (néma, alvó epekövek kimozdulhatnak), az új generációs krémjoghurtokban a tejszín (tejzsír) adja a krémességet, a gyorsérlelésű tömegsajtok sokat árthatnak, a füstölt húskészítmények pedig a reflux előszobái. Az alkohol kis mennyiségben is pusztítja a bélflórát, a koffein adása pedig stressz jelenléte mellett különösen nem ajánlott.
A finomított élelmiszerek B-vitaminhiányt okozhatnak, és a gyermekek szinte cink, réz, szelén, mangán, króm és számos egyéb antioxidáns, szabályozó (edukátor és karmester) vegyület nélkül nőnek fel.
A természetes növényi hatóanyagok védőhatásairól szóló tanulmányokkal, bizonyítékokkal könyvtárak telnek meg. A gyógymódoknak sorrendje van: először is életmód- és étrendváltás, majd külön adott növényi hatóanyagok, ezután gyógynövények és gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású anyagok, természetes kezelések és kúrák, és csak legvégső, elkerülhetetlen esetben a gyógyszer – ha az előzőek nem hatnak. (Nyilván akut esetben más a sorrend, de krónikus állapotnál az említettek.)
Nem mondok titkot: az időben elkapott problémát természetes módszerekkel, vegyületekkel, kúrákkal javítani lehet, különösen, ha életmód-eredetű.
Nem engedhetjük meg azt a luxust, hogy a szervezetnek felesleges és hiányos élelmiszereket adjunk, akkor sem, ha ezek jó ideig nem okoznak panaszt. Minden gramm értékes tápláléknak jelentősége van.
Merjünk tiltólistákat felállítani és merjünk változtatni, akár széllel szemben is – ez nem szélsőség, hiszen a betegség idején úgyis ezt fogjuk a kezünkbe kapni a klinikai dietetikustól: az egyedi diétánkat, benne azokkal az élelmekkel, amit már nem fogyaszthatunk. A tehéntej nélkül készült, natúr zabkását pedig zabnyáknak fogják hívni, mint amely kiváló gyomornyugtató, gyomorvédő táplálék.
Hasznos, ha a változtatást már a legelejétől megtesszük, így a baj sok esetben ki sem alakul, vagy jóval enyhébb formában.
