Csupor Ágnes I üvegfestőművész

13/11/2025

Öröm és hála az elmúlt 27 üvegfestő évért #40
🎬🔴FILM-HOZZÁSZÓLÁSBAN🔴🎬Te jártál már penthouse lakásban?
Én korábban sosem, ezért kíváncsian léptem be egy tavaszi napon megrendelőm tetőtéri modern lakásába, amely az egész szintet elfoglalta.
Bár távol áll tőlem ez a fokú technológia, lenyűgözött, mi mindent tud egy ilyen okos otthon.
A tetőkert szintén különleges volt.
A feladatom pedig ennek a nappalinak a felöltöztetése volt.
Minimál bútorok, visszafogott színek – és szabad kezet kaptam!
Szeretek egy képet sokfelé vágni és eltolva elhelyezni, itt próbáltam ki először. Elképesztően sokféle kompozíciós lehetőség van, tobzódtam a tervekben, amelyekből a megrendelő ezt választotta ki.
Az akkor 18 éves fiam fúrta ki a lyukakat a falra – ez nem mindennapi próbatétel volt, de klasszul, precízen megoldotta.
Vörösmarti Anikó pedig egy rövid filmet forgatott róla, link az első hozzászólásnál!!!
🔴🔴
2 éve szüntették meg annak a festéknek a gyártását, amit 27 éve használok, és ami annyira professzionális volt a piacon, hogy több rangos díjat kapott.
Hosszú kutakodás után nem találtam olyat, amivel folytatni tudom az üvegfestést.
Már csak pár tucat üvegfestékem maradt.
Sajnos ez most nem reklámfogás:
HA EDDIG TÖPRENGTÉL AZON, HOGY VÁSÁROLJ VAGY RENDELJ TŐLEM ÜVEGFESTMÉNYT, AKKOR EZ AZ UTOLSÓ LEHETŐSÉG.
Tovább a festményekhez: csuporagnes pont hu
Azon töprengtem, hogy életemnek ezt a fontos szakaszát akár meg is ünnepelhetném, hiszen az elmúlt 27 évben rengeteg ÖRÖMET OKOZOTT AZ ÜVEGFESTÉS.
És az a sok-sok ember, aki a környezetemben volt, velem élt, vagy csak egy röpke időre találkoztunk: mind-mind hozzátett valamit az alkotáshoz, és ők is kivették a részüket az örömből.
Hatalmas utat jártunk be együtt: az üveg, a festék és én.
Ezért a következő hetekben megmutatok nektek egy csomó izgalmas, szép, fontos állomást ebből az útból.
🔴🔴

10/11/2025

Öröm és hála az elmúlt 27 üvegfestő évért #39
🎯🎯Nyár – világító üvegfestmény
Talán emlékszel még arra a #11. bejegyzésre, ahol megmutattam az első világító üvegfestményemet.
Kati, a kedves megrendelő egy újabb világító képet szeretett volna, ezúttal a nappaliba. És hogy miért? Elmeséli az 1 perces videóban. (Kattints az első hozzászólásra.)
🎯🎯2 éve szüntették meg annak a festéknek a gyártását, amit 27 éve használok, és ami annyira professzionális volt a piacon, hogy több rangos díjat kapott.
Hosszú kutakodás után nem találtam olyat, amivel folytatni tudom az üvegfestést.
Már csak pár tucat üvegfestékem maradt.
Sajnos ez most nem reklámfogás:
HA EDDIG TÖPRENGTÉL AZON, HOGY VÁSÁROLJ VAGY RENDELJ TŐLEM ÜVEGFESTMÉNYT, AKKOR EZ AZ UTOLSÓ LEHETŐSÉG.
Tovább a festményekhez: csuporagnes pont hu
🎯🎯
Azon töprengtem, hogy életemnek ezt a fontos szakaszát akár meg is ünnepelhetném, hiszen az elmúlt 27 évben rengeteg ÖRÖMET OKOZOTT AZ ÜVEGFESTÉS.
És az a sok-sok ember, aki a környezetemben volt, velem élt, vagy csak egy röpke időre találkoztunk: mind-mind hozzátett valamit az alkotáshoz, és ők is kivették a részüket az örömből.
Hatalmas utat jártunk be együtt: az üveg, a festék és én.
Ezért a következő hetekben megmutatok nektek egy csomó izgalmas, szép, fontos állomást ebből az útból.
🎯🎯

14/10/2025

Öröm és hála az elmúlt 27 üvegfestő évért #38
Nagy megtiszteltetés ért 2020 tavaszán, amikor Vörösmarti Anikó kiválasztott, hogy filmre vigye a beszélgetésünket. Anikó arra vállalkozott, hogy magyar művésznőkkel forgat riportfilmeket. Pihe-puha női finomságával azonnal a szívembe zártam őt, és pár perc után elfelejtettem, hogy forog a kamera.
Így olyan gondolatokat hallhatsz tőlem, amelyek ott, abban a pillanatban fogalmazódtak meg.

"Miért pont az üveg? Mert az üveg rengeteg lehetőséget ad a kísérletezésre. Lehet formára vágni, színezni, egymás fölé több réteget tenni, világítani elölről...

02/10/2025

Öröm és hála az elmúlt 27 üvegfestő évért #36
🐠🐟Halaaaaaaaaaak
Én a Halak jegyében születtem, és életem során sokszor bukkant elő az ecseteimből ez a téma. Azt látom, hogy más is szereti a halakat üvegen.
Hogy miért? Ki tudja….
De hogy Peti miért választotta, arról be tudok számolni. Peti régi jó barátom, és amikor a Duna partjára költözött, elkezdte halakkal díszíteni a házát. 🐠🐟
Teljesen élethű halakat akart, méghozzá egy sügért és egy keszeget. Lehet, hogy ennek köze van ahhoz, hogy a Keszeg és a Sügér utca sarkán lakik.
(Végül még egy hajós órát is kért tőlem, aminél azt találtam ki, hogy a part menti bokrokat az üveg hátoldalára ragasztottam fel. Nagy kísérlet volt, élveztem. Hogy tetszik?)
🐠🐟
2 éve szüntették meg annak a festéknek a gyártását, amit 27 éve használok, és ami annyira professzionális volt a piacon, hogy több rangos díjat kapott.
Hosszú kutakodás után nem találtam olyat, amivel folytatni tudom az üvegfestést.
Már csak pár tucat üvegfestékem maradt.
Sajnos ez most nem reklámfogás:
🐠🐟HA EDDIG TÖPRENGTÉL AZON, HOGY VÁSÁROLJ VAGY RENDELJ TŐLEM ÜVEGFESTMÉNYT, AKKOR EZ AZ UTOLSÓ LEHETŐSÉG.
Tovább a festményekhez: csuporagnes pont hu
🐠🐟
Azon töprengtem, hogy életemnek ezt a fontos szakaszát akár meg is ünnepelhetném, hiszen az elmúlt 27 évben rengeteg ÖRÖMET OKOZOTT AZ ÜVEGFESTÉS.
És az a sok-sok ember, aki a környezetemben volt, velem élt, vagy csak egy röpke időre találkoztunk: mind-mind hozzátett valamit az alkotáshoz, és ők is kivették a részüket az örömből.
Hatalmas utat jártunk be együtt: az üveg, a festék és én.
Ezért a következő hetekben megmutatok nektek egy csomó izgalmas, szép, fontos állomást ebből az útból.

29/09/2025

🍒🍒Egy emlék a nyárból. Móni barátnőmmel a szülinapján. Pózoltunk és fotózkodtunk, amikor felköszöntöttem a neki festett képpel. A végén –mint az látható- jó nagy rötyögés lett belőle.
Ezt a festményt egyszer korábban már megfestettem.
🍒És utólag tudtam meg, hogy Móninak nagyon tetszett.
🍒És mivel már nincs sok festékem, gondoltam gyorsan megcsinálom neki.
🍒Klassz ünnep kerekedett aznap. Így ezt választottam. A rötyögőset.🍒

25/09/2025

🌳🌳Öröm és hála az elmúlt 27 üvegfestő évért #35
Egyszer láttam valahol az interneten egy képet, ahol fák voltak körben, befelé nyúló gyökerekkel.
Eszembe jutott ez a kép, amikor megszületett bennem a vágy, hogy alkossak.
Elkezdtem rajzolni, és beszélgettek velem a vonalak.
Kiderült, hogy 12 fa akar érkezni.
És a gyökerükkel mélyre akarnak nyúlni.
Mélyre, ahol az Élet van.
Ahol születik Valaki vagy Valami.
🌳
Az elején színesnek láttam ezt az üvegfestményt.
Napokig próbálgattam a színeket, de nem akart összeállni.
És akkor rájöttem, hogy itt még tél van.
Csend és mozdulatlanság.
Várakozás.
Hogy ez is része a folyamatnak. Az Életnek.
A TÉL, ami látszólag mozdulatlan, látszólag nem történik semmi.
De ott belül a magban, a mélyben gyönyörű, lassú folyamatok keringenek.
🌳
És ahogy rájöttem erre, elindult a kezem,
keverte a szürkét, a barnát.
Előjöttek a technikák, amik szerettek volna megjelenni,
és nem volt több kérdés.
Szóval 12 fa.
Először azt hittem, arany fák lesznek.
Aztán kiderült, hogy ezüst színűek, mert női energiát hordoznak magukban.
🌳
Középen van a férfi-energia: a tojás belsejében. Ez kívülről nem látszik.
Nem látszik, hogy a tojás belseje Életet hordoz.
Olyan sokszor van ez így:
terméketlennek, üresnek tűnik minden. Haszontalannak.
Időnként olyan érzés, mintha üres lenne a testem. Csak egy váz, egy héj.
Pedig ott belül valami történik.
Valami megfogant.
És várni kell, hogy akkorára nőjön, hogy elő tudjon bújni a védett és sötét fészekből.
Hogy életerős legyen, és meg tudja mutatni magát.
Igen, van, amikor nincs más dolgom, mint várni, hogy végig menjen bennem a folyamat.
Ami bennem, a jóváhagyásommal,
de mégsem az aktív közreműködésemmel zajlik.
🌳
Talán Te is érzed így magad időnként.
Amikor csak annyit tudunk tenni, hogy összehívjuk a 12 fát, hogy együtt tartsuk a teret.
Hogy várjunk együtt.
Női energiákkal.
Csendesen.
🌳 🌳 🌳 🌳 🌳 🌳 🌳 🌳 🌳 🌳 🌳 🌳
2 éve szüntették meg annak a festéknek a gyártását, amit 27 éve használok, és ami annyira professzionális volt a piacon, hogy több rangos díjat kapott.
Hosszú kutakodás után nem találtam olyat, amivel folytatni tudom az üvegfestést.
Már csak pár tucat üvegfestékem maradt.
Sajnos ez most nem reklámfogás:
HA EDDIG TÖPRENGTÉL AZON, HOGY VÁSÁROLJ VAGY RENDELJ TŐLEM ÜVEGFESTMÉNYT, AKKOR EZ AZ UTOLSÓ LEHETŐSÉG.
Tovább a festményekhez: csuporagnes pont hu
🌳
Azon töprengtem, hogy életemnek ezt a fontos szakaszát akár meg is ünnepelhetném, hiszen az elmúlt 27 évben rengeteg ÖRÖMET OKOZOTT AZ ÜVEGFESTÉS.
És az a sok-sok ember, aki a környezetemben volt, velem élt, vagy csak egy röpke időre találkoztunk: mind-mind hozzátett valamit az alkotáshoz, és ők is kivették a részüket az örömből.
Hatalmas utat jártunk be együtt: az üveg, a festék és én.
Ezért a következő hetekben megmutatok nektek egy csomó izgalmas, szép, fontos állomást ebből az útból.

24/07/2025

Öröm és hála az elmúlt 27 üvegfestő évért #34
2018 őszén költöztünk Vácra. Attól kezdve, amikor csak kimentem a Dunapartra, összegyűjtöttem a törött üvegcserepeket.
Gyűjtöttem őket és vártam, hogy elmeséljék, milyen üvegfestményre vágynak ők, hová szeretnének kerülni.
Aztán egyszer csak megkaptam tőlük a választ. A kezem megfestett egy képet, amelynek „Oltalom” lett a címe.
Persze ebből is egy kalandos utazás kerekedett:
Egy nap elkezdtem válogatni az üvegcserepek között. Színük, méretük, formájuk alapján tologattam őket az asztalon. Láttam, hogy milyen koszosak.
Teleeresztettem a mosogatót vízzel, és óvatosan beleöntöttem az üvegeket. Kezemmel finoman mozgattam, kevertem, öblögettem őket, és hamarosan elvarázsolt a szépségük.
És a meséjük, amivel megleptek engem. Csak álltam a mosogató fölött és hallgattam, mit mondanak. Mit mesélnek ezek a félrehajított, csorba és hasznavehetetlen, kallódó üvegcserepek.
Amikre senkinek nincs már szüksége.
Amelyeket használtak, és utána eldobtak.
Akik azért törtek apró darabokra, mert nem volt rájuk szükség.
Élesre törtek a kövek között.
Van, aki ott marad a parton, így a mezítlábas emberek, ha rájuk lépnek, szitkozódnak.
Aztán van, akit elvisz a víz.
Sodorja az ár, koptatja a víz, a homok hosszú, hosszú időn át.
Ismeretlen tájakra kerül, idegen környezetbe.
Sosem tudja, mit hoz a következő perc.
Bármely pillanatban megsemmisülhet.
Aztán végre partra vetődik ismét.
Pont az én kezembe kerül.
Nézem, forgatom és lám: az élei eltűntek, felülete fakó, karcos, finoman belesimul a tenyerembe.
Gyűlnek a kezemben, a zsebeimben az üvegdarabok.
Van, amelyik még éles, vág,
van, amelyik ráncosra repedt,
és vannak régóta vándorló, bölcs üvegek is.
És a mosogatóban, ahogy a vízbe öntöttem őket,
gyönyörű kép tárul elém:
a kis darabok oldalra csusszannak,
félig a másik elé mozdulnak,
és addig izegnek-mozognak,
míg egy gyönyörű alkotás nem lesz belőlük.
Gyönyörűek így együtt, ugye?
Mindegyik megtalálta a helyét.
A szerepét.
…
Vajon melyik vagyok én?
Nem véletlenül törött üvegcserepeket vettem elő.
Jó ideje küzdök az érzéssel, hogy törött szilánkok ostromolják a bőröm.
Szúrnak, vágnak, véresre sebeznek.
Annyira, hogy már félek tőlük, s félelmemben összeszűkülök. Minden pillanatban behúzott vállal, dobogó szívvel várom a támadást.
Beszűkült, görcsös állapot ez, aki átélte, tudja, hogy milyen kimerítő ez hosszútávon.
Én is elfáradtam, és amikor már sajgó izmokkal hevertem a földön, akkor vettem észre, hogy a szilánkok mintha belülről szúrnák a bőrömet.
„Micsoda????” – hördült fel a gyomrom. Ki bánt, sebez, szúr itt belül? Ki? Csak nem… én?!…

Van egy pont, amikor az ember nem küzd tovább.
Elfárad, halálosan kimerül.
Megadja magát.
Hever.
Liheg.
Vár.
És akkor…
Valami történik.
Meleg fuvallat, szellő érkezik.
Fény.
Puha, bársonyos csönd.
És egyszer csak egy gyönyörű, fényes, erős, biztonságos burkot látsz magad körül.
Megérkezett a burok, és neked nem kell tenned semmit.
Ott van és véd.
Védelmez.
Oltalmaz.
És tudod, hogy semmi, de semmi nem hatol át ezen a meleg, rugalmas, erős, belül puha pajzson.
Biztonságban vagy.
Oltalomban.

Egy különleges út bontakozik ki előttem.
Minden nap lépek rajta egyet – ez az én dolgom.
A lépés.
Minden nap új lehetőségek bukkannak elő a semmiből, a Semmiből – ez nem az én dolgom.
Nem rajtam múlik.
Csak az, hogy válasszak.
És lépjek.
Arra lépjek, amelyik ösvény, lehetőség hív, vonz.
Képek bomlanak ki bennem,
amelyek üvegre akarnak kerülni,
és az időm egy részét ebben a csodálatos, belső világban tölthetem.
Hálás vagyok.

2 éve szüntették meg annak a festéknek a gyártását, amit 27 éve használok, és ami annyira professzionális volt a piacon, hogy több rangos díjat kapott.
Hosszú kutakodás után nem találtam olyat, amivel folytatni tudom az üvegfestést.
Már csak pár tucat üvegfestékem maradt.

Sajnos ez most nem reklámfogás:
HA EDDIG TÖPRENGTÉL AZON, HOGY VÁSÁROLJ VAGY RENDELJ TŐLEM ÜVEGFESTMÉNYT, AKKOR EZ AZ UTOLSÓ LEHETŐSÉG.
Tovább a festményekhez: csuporagnes pont hu

Azon töprengtem, hogy életemnek ezt a fontos szakaszát akár meg is ünnepelhetném, hiszen az elmúlt 27 évben rengeteg ÖRÖMET OKOZOTT AZ ÜVEGFESTÉS.
És az a sok-sok ember, aki a környezetemben volt, velem élt, vagy csak egy röpke időre találkoztunk: mind-mind hozzátett valamit az alkotáshoz, és ők is kivették a részüket az örömből.
Hatalmas utat jártunk be együtt: az üveg, a festék és én.
Ezért a következő hetekben megmutatok nektek egy csomó izgalmas, szép, fontos állomást ebből az útból.

14/07/2025

Öröm és hála az elmúlt 27 üvegfestő évért #33
❤❤ 2018-ban egy óriási megtiszteltetés ért. Felkérést kaptam, hogy a XII. kerületi, frissen elkészült Hegyvidéki Kulturális Szalonban állítsam ki a festményeimet. A vadonatúj falakon az enyém lehetett a második kiállítás. (Szinte napra pontosan 20 évvel életem első üvegfestmény kiállítása után, amely az I. kerületi Attila úton volt.)
❤❤Egyszer hallottam, hogy mekkora stressz éri az embert, amikor végre szabadon engedik a börtönből. Kilép a kapun és nyakába szakad a szabadság. Bármit, vagyis szinte bármit megtehet.
És ez félelemmel tölti el.
Sokszor nem tudunk mit kezdeni a lehetőségek kitágulásával.
Valahogy én is így éreztem magam, amikor májusban egy fantasztikus lehetőséget kaptam. A Hegyvidéki Kulturális Szalon felkért, hogy rendezzek egy önálló kiállítást a frissen megnyílt épületükben.
❤❤Huh!
„Bármit!!! festhetek az üvegekre!” – Ujjongott bennem egy hang.
„Nincs megrendelő, nincs koncepció, nincsenek korlátok.
Gyerünk, alkoss, amit szeretnél!”
És akkor leültem egy hatalmas ív papír elé.
Bármit!
Sokként ért a felismerés, milyen rég csináltam ezt.
Az elmúlt években mások bőrébe bújtam, az ő szájízük szerint próbáltam alkotni, az volt a cél, hogy az ő lakásukba illeszkedjen harmonikusan az alkotásom.
De most bármit!!!
❤❤Hetekbe telt, mire ezzel a szabadsággal megbirkóztam.
Mire megtaláltam poros padlásomon egy régen odavetett zsákban a 20 éve dédelgetett ötletemet.
Mire kinyitottam, és meg mertem nézni.
Mire elhittem, hogy meg tudom csinálni.
Mire megtaláltam az eszközeimet hozzá.
Mire el mertem végre kezdeni csinálni…
Tényleg nehéz folyamat ez. Az első hónapokban nem csak a forró nyár miatt izzadtam. Nagy küzdelem volt legbelül, és amikor végre megengedtem magamnak, hogy szabadon fessek, akkor egy fantasztikus folyamat kezdődött.
❤❤Weöres Sándor: A teljesség felé című kötete 20 éves korom táján került a kezembe, és nagyon megszerettem. Mivel folyton képeket „dob” ki az agyam, ezért már az első olvasáskor rajzolni kezdtem az egyik írást, illusztrálni, de még csak papíron.
Később sokszor gondoltam rá, hogy folytatnom kellene a többi írással, de mindig azt gondoltam, hogy nem tapasztaltam még eleget. Azt gondoltam, hogy tapasztalnom, élnem kell ahhoz, hogy mélyebbre lássak ezekbe a művekbe.
Amikor Menyhárt Évától, a Hegyvidéki Kulturális Szalon vezetőjétől megkaptam a felkérést egy önálló kiállítás megrendezésére, akkor azonnal ez jutott eszembe: MOST lehetne ezt megcsinálni.
Hiszen az elmúlt 25 évben újra és újra elővettem Weöres Sándor kötetét, és mindig új jelentést fedeztem fel az általa tolmácsolt bölcsességekben. Nagyon sokat jelentettek nekem ezek a tudás-rétegek, amelyek olyan szépen simultak egymásra, mint a hagyma héjai.
Hosszú folyamat volt, mire ezeket a gyönyörű írásokat üvegre tudtam vinni. Hatalmas képek születettek, 1 négyzetméter körüli üvegtáblákra dolgoztam, és olyan technikákat alkalmaztam, amelyeket korábban sosem.
A Hegyvidék TV 2018. december 12.-i műsora bemutatta a kiállításomat (link az első hozzászólásnál).
❤❤

2 éve szüntették meg annak a festéknek a gyártását, amit 27 éve használok, és ami annyira professzionális volt a piacon, hogy több rangos díjat kapott.
Hosszú kutakodás után nem találtam olyat, amivel folytatni tudom az üvegfestést.
Már csak pár tucat üvegfestékem maradt.

Sajnos ez most nem reklámfogás:
HA EDDIG TÖPRENGTÉL AZON, HOGY VÁSÁROLJ VAGY RENDELJ TŐLEM ÜVEGFESTMÉNYT, AKKOR EZ AZ UTOLSÓ LEHETŐSÉG.
Tovább a festményekhez: csuporagnes pont hu
❤❤
Azon töprengtem, hogy életemnek ezt a fontos szakaszát akár meg is ünnepelhetném, hiszen az elmúlt 27 évben rengeteg ÖRÖMET OKOZOTT AZ ÜVEGFESTÉS.
És az a sok-sok ember, aki a környezetemben volt, velem élt, vagy csak egy röpke időre találkoztunk: mind-mind hozzátett valamit az alkotáshoz, és ők is kivették a részüket az örömből.
Hatalmas utat jártunk be együtt: az üveg, a festék és én.
Ezért a következő hetekben megmutatok nektek egy csomó izgalmas, szép, fontos állomást ebből az útból.

13/07/2025

🐱🐱 Öröm és hála az elmúlt 27 üvegfestő évért #32
Szerinted kinek készült ez a cicás tükör?
Igeeeeeen – egy kislánynak rendelte az apukája. A kedvenc színeit és állatait láthatod körbe-körbe a festett üvegen, melyre ráragasztottam a fazettázott tükröt.
🐱🐱
2 éve szüntették meg annak a festéknek a gyártását, amit 27 éve használok, és ami annyira professzionális volt a piacon, hogy több rangos díjat kapott.
Hosszú kutakodás után nem találtam olyat, amivel folytatni tudom az üvegfestést.
Már csak pár tucat üvegfestékem maradt.
🐱🐱
Sajnos ez most nem reklámfogás:
HA EDDIG TÖPRENGTÉL AZON, HOGY VÁSÁROLJ VAGY RENDELJ TŐLEM ÜVEGFESTMÉNYT, AKKOR EZ AZ UTOLSÓ LEHETŐSÉG.
Tovább a festményekhez: csuporagnes pont hu
🐱🐱
Azon töprengtem, hogy életemnek ezt a fontos szakaszát akár meg is ünnepelhetném, hiszen az elmúlt 27 évben rengeteg ÖRÖMET OKOZOTT AZ ÜVEGFESTÉS.
És az a sok-sok ember, aki a környezetemben volt, velem élt, vagy csak egy röpke időre találkoztunk: mind-mind hozzátett valamit az alkotáshoz, és ők is kivették a részüket az örömből.
Hatalmas utat jártunk be együtt: az üveg, a festék és én.
Ezért a következő hetekben megmutatok nektek egy csomó izgalmas, szép, fontos állomást ebből az útból.