06/11/2025
Nap-Szaturnusz gondolatok a ragyogásról
Ismerkedjünk meg először mind két planéta természetével, hogy kapcsolódásukba mélyebb betekintést nyerjünk. Fontos, hogy egyik sem jó vagy rossz. Csak a természete szerint működik, pont úgy mint mi emberek.
A Nap az egyik fő világosító, személyes radixban jelöli az én-t, az ego-t, az életerőt a vitalitást, a nappali ébertudatot ha úgy tetszik.
Természetében ott van a ragyogás, a sugárzás. A teremtő tűz azon aspektusa, mely inspirál, éltet, kreatív erőforrással lát el. Táplál, de ez amolyan tüzes, melegítő, érlelő táplálás, másfajta, mint amit a holdi minőség magában hordoz. Ha nem ismerjük a természetét, nem tudjuk hogyan bánjunk vele bizony az is hozzátartozik a teljességhez, hogy meg tud perzselni, égetni. Égetheti belül önön magunkat ha elfojtjuk, ha viszont túl toljuk külső környezetünk számára is válhatunk perzselővé.
A Szaturnusz a már sokat emlegetett kapu őr, az idő ura jellegében igencsak eltér a Nap minőségétől. Esszenciája egy összehúzóbb, befelé fordulóbb minőséget hordoz. Lassan érlel, komoly, felelősségteljes mintázatot hordoz magában és ha megértjük tanítását, akkor rájöhetünk arra, hogy minden gát, nehézség, akár krízishelyzet ami szaturnuszi erőpróbáló helyzetet termet arra sarkall, hogy érettebb, bölcsebb, tapasztaltabb lélekké nemesedjünk. Sokan emlegetik még mindig a nagy szerencsétlenség bolygójaként, ami összefüggésbe hozható azzal is, hogy szintén a Szaturnusz princípiumához társított karma törvényét is csak negatív erővel ruházzák fel. A kvantum fizika kimondja, hogy az adott kísérlet eredménye függ a megfigyelőtől. Ennek tükrében, az hogy hogyan látjuk a nehézségeinket, kihívásainkat, gátlásainkat függ attól, hogy hogyan szemléljük azokat.
Ha ez a két planéta egy képletben feszült kapcsolódásban találkozik egymással, az hozhat nehézségeket az én megnyilvánításának képességeivel kapcsolatban. Ez elsődlegesen a belvilágban hoz létre nehézséget, gátlást de természetesen a külvilágban is találkozik vele az egyén. Amolyan visszafogom magam, hogy átélhessem az elfogadás érzését és/vagy más komfortosan érezze magát mintázatot mutat, holott az önazonosság megnyilvánítása belső elégedettséghez vezethetne és inspiráló, tápláló lehetne a külső környezet számára is. Erről persze sokkal könnyebb írni, mint valójában megvalósítani egy ilyen aspektussal.
Hol a buktató?
Elődlegesen az egyénben bújik meg a gát, a szorongás attól, hogy önön lényét megnyilvánítsa. Tarozik hozzá egy komplexus, aminek mélymagjában megbújhat az el nem fogadottság érzése, a valamilyennek lenni kell, hogy elfogadjanak mintázata. Ha ezen az egyén át is vergődi magát még mindig ott lesz a külső környezet, hiszen benne van a pakliban, hogy bizony az önazonosság, a napszerű ragyogás szálka lehet más emberek szemében, mert esetlegesen fejlődésre inspirálja, kilépésre készteti a komfortzónájából azt, akire rávilágít és bizony bevilágíthat olyan tartalmakat is az egyénben, amire nem akart rálátni. Ez pedig valljuk be, nem mindig egy hálás “feladat”. De megérkezünk ennél a pontnál a történet elejére… ilyen a Nap természete. Az égen ragyogó Napé és a bennünk ragyogóé is. Ahogyan egy dalban is hangzik: “Tisztán ragyogó fény vagy, tisztán ragyogó fénymag.”
Hát miért ne ragyoghatnánk? - teszem fel a kérdést Nap-Szaturnusz szembenállással magamnak is, minden olyan helyzetben, ahol a megfelelést választom az önazonosság helyett.
B.
