29/10/2025
Mikor forduljak szakemberhez – és kihez?
Ez az egyik leggyakoribb (és legnehezebb) kérdés, amit szülőként felteszünk magunknak.
Ha valami furcsát, aggasztót vagy épp szokatlant látunk a gyermekünk viselkedésében, mozgásában vagy fejlődésében, az első reakció általában az:
„Ez normális? Más gyereknél is ilyen?”
💙 Őszintén ajánlom a Szenzoros (SPD) Gyerekek Szüleinek Segítő Csoportját – a KÉK Erdő Alapítvány csoportját –, ahol rengeteg támogatást, tapasztalatot és valódi megértést kaphatnak a szülők.
Ez az egyik legértékesebb közösség, amit ezen a területen ismerek.
Mostanában egyre több olyan posztot is látok a közösségi médiában, ahol szülők 1–2 tünet alapján próbálnak tájékozódni, és kérdezik a tapasztaltabb szülőtársakat:
👉 „Ez vajon autizmus?”
👉 „Ez SPD?”
👉 „Kinek volt hasonló?”
A válaszok sokszor jó szándékúak, de mégis félrevihetnek:
„Nálunk is pont ilyen volt, kinőtte!”
„Ez biztos ADHD.”
„Menjetek neurológushoz!”
Ezek a megosztások nem a segítő szándék ellen szólnak, hanem arra hívják fel a figyelmet, hogy egy-egy tapasztalat alapján könnyen túl- vagy alulbecsülhetjük a helyzetet, pedig minden gyerek idegrendszere másképp érik, és ugyanaz a tünet teljesen eltérő hátteret takarhat.
🧭 Ezért fontos tudni, kihez forduljunk.
Nem mindig a „legnagyobb” szakorvossal kell kezdeni!
Egy neurológus például a súlyos organikus eltéréseket vizsgálja, de a finomabb idegrendszeri eltéréseket nem feltétlenül látja.
Ezzel szemben egy TSMT- vagy szenzomotoros felmérés gyakran pontosabb képet ad a mozgás, egyensúly, figyelem és szenzoros működés állapotáról.
A pedagógiai szakszolgálatok is nagy segítséget nyújthatnak, ha tanulási, viselkedési vagy beilleszkedési nehézség merül fel — ráadásul ezek a vizsgálatok ingyenesek.
A gyermekorvos és a védőnő pedig azok a szakemberek, akik a legkorábban észrevehetik a problémákat, és elindíthatják a családot a megfelelő irányba.
❤️ A legfontosabb, amit szülőként tehetünk:
Ne diagnosztizáljunk kommentekből.
Ne várjunk, ha gyanúnk van – de ne is kapkodjunk.
És mindig kérjünk szakmai vizsgálatot, mielőtt következtetéseket vonnánk le.
Korai felismerés = lehetőség.
A „felesleges” vizsgálat sosem baj,
a kihagyott viszont sokszor pótolhatatlan.
👉 Erről részletesen is írtam:
Mikor forduljunk szakemberhez, és melyikhez? – Útmutató szülőknek
🔗 https://szenzorosfejlodes.hu/szulok-az-utvesztoben-hova.../
A Kék Erdő Alapítvány támogató és szakmai közösségét pedig itt találjátok:
👉 https://www.facebook.com/groups/938600362872846
