25/11/2025
Néha évek kellenek ahhoz, hogy az ember rájöjjön: amit keres, mindig is ott volt előtte.
Én, az anyuka, aki „kényszerotthonlétben” próbált kapaszkodót találni, sokszor elgondolkodtam azon, vajon mit tudnék dolgozni úgy, hogy közben a világ legnagyobb kincse, Milla mellett maradhatok.
Festettem… horgoltam… próbálkoztam mindenféle kézművességgel, és bár egyik sem állt tőlem távol, valahogy egyik sem volt az igazi. Aztán egyszer csak ráébredtem: amit örököltem, a kézügyességet, a türelmet, a finom részletek szeretetét – mindez nem véletlen.
És hogy a válasz végig mellettem volt: Milla. ❤️
Ő volt az utam iránytűje, a csendes kis fény, ami mindig súgta, merre menjek tovább.
Így született meg Makramilla – nem csak egy kézműves kis világ, hanem az én új életem, amit két kezemmel építettem, de a szívemben született meg.
A hely, ahol végre megtaláltam önmagam.
Ahol minden egyes csomóban ott van a szeretet, amit Milla ad nekem nap mint nap.
És most már tudom: néha a legnagyobb ajándékok nem kívülről érkeznek, hanem belőlünk nőnek ki – csendesen, kitartóan, ahogy a remény.
És meddig él a remény?! Amíg csak élünk...🤍🪽