Symba Oázis

28/01/2026

https://www.facebook.com/share/17tmi5JzjK/

Amikor egy kapcsolat hosszú időn keresztül traumakötésben működik, vagyis sok a bizonytalanság, remény–csalódottság ciklus, a másik érzelmileg kiszámíthatatlan, nem nyújt stabil, következetes jelenlétet
- akkor az idegrendszer egy ponton kifárad. És ilyenkor nem sír tovább, nem kapaszkodik, nem keres, nem könyörög, hanem lekapcsol és lezár.

Ez az üresség nem azt jelenti, hogy:
nem szeretted,
nem számított,
vagy nem fáj.

Hanem azt, hogy egy folytonos mentális készenlétben túlélő rendszer átadta a helyét a pihenő rendszernek, és megszűnt a túlstimuláltság.

Olyan ez, mint amikor egy zajos szobából hirtelen csendbe lépsz:
először furcsa, kong, idegen.
Nem üres vagy, -
csak nincs több zaj.

kiralyeszter.com

28/01/2026

https://www.facebook.com/share/1Df18dT3Xd/

Felelősség

Sokan összetévesztik az elvárasok nélküli szeretetet a felelősség nélküli szeretettel. Természetesen, ez utóbbi szerintem nem létezik, vagyis a valódi szeretet mindig felelősséggel jár. De ha te azt sulykolod a partnerednek, hogy ne várjon el semmit, azt se, hogy felelősséget vállalj a jelenlétedre, az érzelmi folyamataidra, a kapcsolatotokra és az igényeid kommunikálására, akkor a kapcsolat könnyen félremehet. Ha nem vállaltok felelősséget arányosan, akkor a kapcsolat nem tud stabilan fejlődni, és inkább hiányállapotokon alapuló traumakötésként fog funkcionálni. Az érzelmileg felnőtt embert pontosan a felelősségvállalás mértéke különbözteti meg az éretlen személyiségtől.

28/01/2026

https://www.facebook.com/share/1KFB9W9N2v/

27/01/2026

https://www.facebook.com/share/p/18A6eJ2tmy/

Tényleg csak egy csípőhajlító?

Ha kinyitunk egy anatómia könyvet, a Nagy Horpaszizom (Psoas Major) leírása röviden a következő: ez a legfontosabb csípőhajlító izmunk, amely felemeli a combot és egyenesen tartja a törzset. Egy mechanikus emelőkar.
Az élő testben azonban a Psoas sokkal több ennél. Ez az egyetlen izom, amely közvetlenül összeköti a gerincoszlopot (a felsőtestet) a lábakkal (az alsótesttel). De ami még fontosabb: a Psoas a túlélésünk őre.

A funkcionális anatómia „a lélek izmának” is nevezi, és nem véletlenül.

1. A félelem raktára: A Psoas közvetlen huzalozással be van kötve a hüllőagyba (az agytörzsbe), ahol a „üss vagy fuss” reakciók születnek. Amikor stressz ér minket (megijedünk, szorongunk, vagy csak pörög az agyunk), a Psoas az első, ami megfeszül, hogy a feszüléssel védje a hasi szerveket. Ez az egyetlen izom, ami képes egyszerre hajlítani a csípőt és a gerincet, azaz „összerántani” minket magzatpózba. A modern ember krónikus stresszben él, így a Psoasunk folyamatosan „készültségben” van. Ez a feszültség nem múlik el magától, hanem elraktározódik a szövetekben.

2. A szervek támasza: A Psoas nem csak csontokat mozgat. A veséink konkrétan a Psoason „csúszkálnak” légzés közben. Ha az izom görcsös és merev, az akadályozza a vesék mozgását és keringését is, ami általános gyengeséghez vezethet.

3. A rekeszizom párja: A Psoas felső tapadása összefonódik a rekeszizommal. Ha nem tudunk mélyet lélegezni a stressz miatt, a Psoas is befeszül. És fordítva: egy feszes horpaszizom gátolja a szabad légzést.

A legnagyobb tévhit, hogy a feszes Psoast agresszíven nyújtani kell.
Mivel ez az izom tele van érzelmi feszültséggel és idegvégződésekkel, az erős, fájdalmas nyújtásra gyakran védekezéssel reagál, és még jobban összehúzódik. A gumiszalagszerű nyújtás helyett inkább biztonságot kell adnunk neki: a megfelelő technikákkal meg kell nyugtatni az idegrendszert, hogy az izom magától engedje el a szorítást.

Amikor a Psoas felszabadul, gyakran nemcsak a derékfájás múlik el, hanem egy mély, megmagyarázhatatlan nyugalom is szétárad a testben.

Bejelentkezés vizsgálattal egybekötött kezelésre: +36 70 704 1162

Cím: Budapest VI. kerület, Németh László utca 11.

27/01/2026

https://www.facebook.com/share/p/1GVszNBVox/

Miért nevelünk „törékeny kis királyokat, királylányokat” a gyerekeinkből? – A svéd pszichiáter súlyos figyelmeztetése ⚠️

Te a gyerekeid legjobb barátja akarsz lenni, vagy a szülőjük? Ez a kérdés áll David Eberhard (a képen), neves svéd pszichiáter és hatgyermekes apa elméletének középpontjában, aki szerint a modern, túlzottan megengedő nevelés egyfajta „szörnyeteggenerációt” hoz létre.

De ne értsük félre: nem gonosz gyerekekről beszél. Hanem olyan fiatal felnőttekről, akik: képteelnek feldolgozni a visszautasítást, azonnal összeomlanak, ha az élet nem az ő vágyaik szerint alakul, s hiányzik belőlük a társadalmi empátia, mert soha nem tanulták meg, hol érnek véget az ő jogaik, és hol kezdődnek másoké.

Mi csúszott el? Eberhard szerint a „liberális nevelés” oda vezetett, hogy a szülők félnek nemet mondani. Azt hiszik, a korlátzás egyenlő az elnyomással. Pedig a gyereknek szüksége van a határokra, mint a folyónak a mederre. Ha a szülő lemegy a gyerek szintjére és „haverként” viselkedik, a gyerek magára marad az irányítással – amire mentálisan még nem érett meg.

A következmények fájdalmasak, a pszichiáter rámutat: miközben mindent megadunk a gyerekeinknek, a szorongásos zavarok és az öngyilkossági kísérletek száma nő. Miért? Mert a „vattába csomagolt” gyerekkor után a való világ pofonként éri őket. Az iskola már nem a tudásról, hanem a fegyelmezetlenségről szól, a tanár pedig eszköztelen a „kis főnökökkel” szemben.

A megoldás nem a vasszigor, hanem a felelősség. Szeretni egy gyereket nem azt jelenti, hogy minden kívánságát teljesítjük. Szeretni azt jelenti, hogy felkészítjük őt az életre. Arra, hogy lesz, amikor nemet mondanak neki. Arra, hogy a sikerért meg kell dolgozni.

„Amikor hagyod, hogy a gyerek legyen a főnök, szülőként megbuktál” – mondta Eberhard. Itt az ideje, hogy újra felnőttként viselkedjünk, és merjünk vezetni.

Cs. E. F.

👇 Te mit gondolsz? Lehet valaki egyszerre támogató szülő és határozott tekintély? Hol húzod meg a határt a szabadság és a szabadosság között? Írd meg kommentben!

27/01/2026

https://www.facebook.com/share/17otiRQtmg/

Érdekes az élet, és érdekes az univerzum is. Soha nem hagy minket segítők nélkül, mert minden kapcsolatunk – köztük a párkapcsolat is – lehetőség arra, hogy felnyissa azokat a sebeket, amelyek még mindig ott véreznek bennünk a sebtapasz alatt. Nem azért, hogy bántson, hanem hogy megmutassa, hol van még dolgunk magunkkal.

Régen az életem töréspontjain megszakadtam volna. Ma már tudom, hogy ezek nem azért jöttek, hogy összetörjenek, hanem hogy ébresszenek. Másfél év mély önmunka, transzgenerációs minták felismerése és gyógyítása, sok csend, sok belső szembenézés vezetett el ide. Anyaseb, apaseb, mire felismertem hogy a legmélyebb a testvérseb. Mert rá razonált a partnerem. És ezekkel szembe akartam nézni vállalva hogy a kapcsolat dinamikája megváltozik, de eljön az a pont amikor az ember már nem vágyik másra csak hogy boldog legyen. Egy biztonságos kapcsolatban. Ahhoz viszont szembe kell nézni a múlttal. A múlttal ami jelen van.

Hiszen a spiritualitás nem ott kezdődik, hogy füstölőt gyújtunk, hanem ott, hogy őszintén belenézünk önmagunkba. Persze, most is ég a füstölő, mellette a gyertyák, de már nem menekülésből, hanem jelenlétből.

A legtöbbünk nem úgy nőtt fel, hogy szakember segítsége nélkül tovább tudjon lépni a gyerekkori traumákon.
És hidd el ettől a szüleidet még ugyanúgy szeretheted, nem árulod el őket, pont azt adták neked amire szükséged volt a fejlődésedhez.

Az önreflexió fontos, de sokszor nem elég. Van, amikor szükség van egy másik nézőpontra, egy megtartó térre, egy kísérőre az úton. És ebben nincs semmi szégyellnivaló. Meg akartam gyógyulni, ezért fordultam segítséghez, és ezért nincsenek ma már pánikrohamaim, mint évekkel ezelőtt. Mert a gyógyulás döntés, és felelősség.

Ha megnézzük, honnan jövünk, megértjük, honnan hozzuk a kötődési mintáinkat, és azt is, kikkel rezonálunk. A párunkban gyakran felismerjük a szüleink vonásait, néha még mélyebben, a testvéreinkét is. Nem véletlenül. Nem véletlenül kapjuk egymást. A kérdés mindig az, mit kezdünk vele.

Benne ragadunk a helyzetekben, vagy hajlandók vagyunk gyógyulni. Hibáztatunk, vagy belenézünk a tükörbe. Mert a másik nem ellenség, hanem tanító. A tudatos ember nem kifelé keresi a hibát, hanem befelé figyel, és megkeresi azt a gyerekkori törésvonalat, amely még mindig hat rá. Esetleg a későbbi kapcsolataiban szerezhetet mélyebb traumát ami továbbrombolta mintáját.
Biztos hogy a jelenlegi a hibás vagy a múlt van jelen?
Azt mondják a múlt az elmúlt. De igazából a múlt még jelen van. És mindig a múltban kell kezdeni.

És ott kezdj el dolgozni.

Mert amikor gyógyulunk, nemcsak magunkat szabadítjuk fel, hanem a kapcsolatainkat is. És akkor már nem sebek találkoznak, hanem két ébredő lélek, akik nem egymást akarják megjavítani, hanem együtt akarnak növekedni.

Homonnai Ági

27/01/2026

https://www.facebook.com/share/p/1C4bXVBDm4/

🔮 HOGYAN NE OMOLJ ÖSSZE, ÉS ŐRIZD MEG A MÉLTÓSÁGOD A NEHÉZ IDŐKBEN?
A 𝙢𝙚́𝙡𝙩𝙤́𝙨𝙖́𝙜 mint 𝙚𝙣𝙚𝙧𝙜𝙞𝙖.

Ebben a világban, ahol már lassan csak túlélünk, teljesítünk, szerepelünk.
Vannak, akik elveszítik a belső tartást, a csendes jelenlét erejét.
A méltóság nem egy póz, hanem állapot.
A vese Qi megtartott csendje.

📜 „Aki méltósággal él, az nem hajol meg a világ előtt – mert már belül egyenes.”
Kínai belső tanítás

❓ Folyton magyarázkodsz?
Nem mersz nemet mondani? Vagy csak csendben elhúzódsz, hogy „ne legyél teher”?

A méltóság ilyenkor nem tűnik el, csak elhalványul, mert a tested nem tudja megtartani.
A kínai medicina szerint a 𝙢𝙚́𝙡𝙩𝙤́𝙨𝙖́𝙜 𝙚𝙣𝙚𝙧𝙜𝙞𝙖, amit a vese Qi táplál, és az egyenes testtartásban, halk jelenlétben, nyugodt tekintetben mutatkozik meg.

A Zhi, a belső tartás szellemi energiája:

A vesében él a „Zhi” (志) a belső akarat, hit, kitartás és irány.
Ez az energia:

✅️ Tartást ad, amikor külső kapaszkodók eltűnnek
✅️ Segít méltósággal viselni a nehéz helyzeteket
✅️ Nem hagy összeomlani, csendben felemel.

Ha a Zhi gyenge, megjelenik:

🔸️ Behódolás vagy túlkompenzálás
🔸️ Megalkuvás
🔸️ Önsajnálat
🔸️ Szorongás a „ki vagyok én mások szemében” kérdéstől.

Ez nem jellemhiba. Ez vese energiahiány.

A méltóság nem külső elvárás, hanem energetikai közép.

Nem harsány. Nem védekező.
𝙉𝙚𝙢 𝙖𝙠𝙖𝙧 𝙨𝙚𝙢𝙢𝙞𝙩 𝙗𝙞𝙯𝙤𝙣𝙮𝙞́𝙩𝙖𝙣𝙞.
Egyszerűen jelen van. És ez a jelenlét: erő.

✋ Mini gyakorlatsor:
A méltóság belső energetikájának újrahívására.

𝟭. „𝙂𝙚𝙧𝙞𝙣𝙘𝙩𝙖𝙧𝙩𝙖́𝙨 a 𝙗𝙚𝙡𝙨𝙤̋ 𝙚𝙜𝙮𝙚𝙣𝙚𝙨𝙚𝙙𝙚́𝙨”

🔹️Ülj le egyenes háttal, talpak a földön, kezek a combon.
🔹️ Képzeld el, hogy a gerinced egy fényoszlop, nem merev fém valami, hanem élő, mozgó.
🔹️Belégzésnél képzeld: „Megemelkedem”, 🔹️Kilégzésnél: „Stabilan vagyok.”
–》 Ismételd 9 légzéscikluson keresztül.

✅ A test visszaveszi a központját, nem testtartásból, hanem Qi-ből.

𝟮. „𝙑𝙚𝙨𝙚 𝙌𝙞 𝙨𝙞𝙢𝙞́𝙩𝙖́𝙨” 𝙖 𝙩𝙞𝙨𝙯𝙩𝙖 𝙟𝙚𝙡𝙚𝙣𝙡𝙚́𝙩 𝙢𝙚𝙜𝙞𝙙𝙚́𝙯𝙚́𝙨𝙚

🔹️ Állj vagy ülj.
🔹️ Tedd a kezed a vesetájékra.
🔹️ Simítsd felfelé a kezedet a deréktól a bordák aljáig, majd engedd vissza.
– 》Ismételd lassan, 36×, légzéssel összehangolva.

✅ A vese Qi aktiválódik, a belső közép visszatér. -》 Csendes, mély jelenlét.

𝟯. 𝙈𝙚́𝙡𝙩𝙤́𝙨𝙖́𝙜-𝙢𝙖𝙣𝙩𝙧𝙖 𝙖 𝙕𝙝𝙞 𝙛𝙚𝙡𝙚́𝙗𝙧𝙚𝙨𝙯𝙩𝙚́𝙨𝙚

- > „Nem kell bizonyítanom, hogy vagyok.
- > Már az, hogy lélegzem, elég.
- > A méltóság bennem él csendben, biztosan.”

– 👄 Mondd ki vagy írd le naponta. A test megérti, ha energiát kap a szavakon keresztül.

📖 Ősi kínai tanítás:

„A méltóság nem azt jelenti, hogy nem hajolsz meg, hanem hogy tudod, mikor hajolsz, és mikor állsz fel.”

A vese Qi nem csak egy szervi energia.
Ez az a belső erő, ami tart, amikor fáradt vagy.
Ami összerak, amikor szétestél darabokra.

A vese Qi az életünk gyökere. Innen indul minden: az öngyógyításunk, alvásunk minősége, az idegrendszerünk egyensúlya, a döntéseink bátorsága, a testtartásunk méltósága.

💬 Mai kérdésed:
Mikor vesztettem el a belső egyenességem, és kinek akartam megfelelni helyette? 🤔

A méltóság nem karakter, hanem Qi.
És ha visszatérsz a tested közepébe, visszatér hozzád. ❤️

Szeretettel,
𝙌𝙞𝙇𝙚́𝙜𝙯𝙚́𝙨 – 𝙆𝙚𝙡𝙚𝙩𝙞 𝙀𝙣𝙚𝙧𝙜𝙞𝙖𝙪́𝙩 🩵

27/01/2026

https://www.facebook.com/share/1E75Rw5gsk/

A Caduceus tűz: miért tudja a tested, hogy február közeledik? Neptunusz a Kosban. Az idegrendszer újrakalibrálása 2026. január 25.
Kedves barátaim, belépünk január utolsó hetébe, és a Caduceus tűz energiája aktív – az a finom, intelligens áramlat, amely a gerincen keresztül emelkedik, és az ellentéteket koherenciába fonja. Ahogy Neptunusz átlép a Kosba, ez a tűz nem hirtelen cselekvésként érkezik, hanem belső összehangolásként. Ez az a fajta hő, amely a teljes áramellátás helyreállítása előtt beállítja a vezetékeket, és arra kéri a rendszert, hogy a továbblépés előtt rendeződjön a valóságba.
Január utolsó napjaiban a test lesz a hírvivő. Sokan érzik a gerinc mentén a meleget, a mellkasban vagy a torokban a nyomást, a kimerültség hullámait, amelyek rövid pillanatokra tisztasággal, élénk álmokkal vagy zavart alvási ritmusokkal párosulnak. Ezek nem működési zavarok. Ezek a újrahangolás jelei. Az idegrendszer átszerveződik, felkészülve a februárban áthaladó erősebb áramlatra.
Érzelmileg ez a hét feloldó jellegű. Az érzések történet nélkül jelennek meg – gyengédség, bánat, megkönnyebbülés, ingerlékenység vagy váratlan nyugalom. A régi reakciók gyengébbek. A magyarázkodás vagy igazolás szükségessége elhalványul. A Caduceus Tűz csendesen működik, fellazítva azokat a mintákat, amelyek nem tudnak veled előrehaladni. Ami most levedlik, az dráma nélkül történik, ha hagyod.
Ha a tested nyitottabbnak, érzékenyebbnek vagy könnyen túlterhelhetőnek érzi magát január utolsó hetében, ez a pillanat a visszafogottságra szól, nem a nyomásra.
Most, hogy Neptunusz a Kosban van, a látás kezd felébredni, de még nem követel mozgást. A Kos kezdeményezőkészséget hoz, Neptunusz pedig lágyítja a formát. Együtt tudatos készenlétet teremtenek. Érezheted, mi akar majd következni, de nem érzed a cselekvés sürgető szükségességét. Ez nem késlekedés, hanem pontosság. A túl korai cselekvés szétszórná azt, ami még integrálódik.
Január utolsó hete egy átmeneti időszak. A Kígyó befejezi belső átalakulását. A Főnix felmelegszik, de még nem emelkedik fel. A tűz megtanítja az idegrendszernek, hogyan tarthat fenn nagyobb tisztaságot, irányultságot és intenzitást anélkül, hogy kiégne. A lassúság itt nem stagnálás, hanem intelligencia.
Február másfajta energiát hoz – kifelé irányuló, katalizáló, előrehaladó energiát. A január utolsó hetének Caduceus-tüze a híd. Biztosítja, hogy ami ezután lángra lobban, az megtestesült, fenntartható és valós legyen. Ha csendesebbnek, befelé fordultabbnak vagy kevésbé fogékonynak érzed magad a zajra, akkor semmi baj nincs. Csak felkészülsz a következőkre. Kellemes hetet kívánok, és maradj velünk a hónap utolsó hetének további híreiért! Sok szeretettel
EGYEK VAGYUNK ♡
Diego E. Berman ©2026