28/08/2020
Ha mi viselkedtünk/viselkedünk bántalmazóan másokkal.
Gyakori jelenség, hogy pici gyerekek oda-vissza csúfolják egymást.
Gyakori jelenség, hogy gyerekek kinéznek egy osztálytársukat, és kinevetik, gúnyolják.
Gyakori jelenség, hogy felnőttek ítélkeznek egymás felett.
Amennyire önmagam felett ítélkezem, annyira ítélkezem mások felett.
Amennyire önmagam elfogadom, annyira vagyok képes másokat elfogadni.
Amennyire önmagam becsülöm, annyira vagyok képes másokat becsülni.
Amennyire önmagam szeretem, annyira vagyok képes másokat szeretni.
Nem vagyunk felelősek azokért a dolgokért, amik gyerekkorunkban történtek velünk, nem vagyunk felelősek azokért a programokért, amiket a szüleinktől, nevelőinktől, a társadalomtól kaptunk.
Azonban azért 100%-ban felelősek vagyunk, hogy felnőttként kijavítjuk-e az esetleges hibákat.
Nekem is vannak emlékeim, amikor gyerekként, felnőttként gúnyosan nyilvánultam meg, kinevettem másokat, ítélkeztem mások felett, és ez minden esetben abból fakadt, hogy a saját bizonytalanságomat, frusztráltságomat vetítettem ki.
Valóban egyszerűbb mással foglalkoznunk, mint saját magunkkal, de attól, hogy egyszerűbb, nem célravezetőbb.
Senki sem úgy születik, mintha Buddhát meg Jézust összegyúrták volna.
Szerintem az élet legfontosabb feladatai közé tartozik, hogy megismerjük önmagunkat, és szembenézzünk az árnyékszemélyiségünkkel, majd képesek legyünk meghaladni önmagunkat, és törekedjünk arra, hogy egyre tudatosabbá és egyre jobb emberré váljunk.
Az, hogy a múltban valaki követett el hibákat, nem minősíti a jelenlegi személyiségét.
Azonban felnőtt, érett személyiségként, a múltban tudatlanságból elkövetett hibáinkért kérdés nélkül vállalnunk kell a felelősséget.
Köszönöm, ha megosztod!❤️