08/11/2025
Kész vagy?
Gyermekként hányszor hallottam ezt a kérdést:
– Kész vagy?
A leckével, a tanulással, a feladatokkal?
Mert addig nincs játék, nincs öröm, nincs semmi sem.
Sokszor csak ültem csendben, nem végezve el a feladatot, nem csináltam látszólag semmit sem.
De a gondolataimban ezer helyen jártam, és belül jól voltam – bármi nélkül is.
Aztán jött a figyelmeztetés: ne álmodozz, az nem visz előre! Előre?!
Ma az ilyen gyerekek sokszor vizsgálatokról vizsgálatokra kerülnek, mondván, hogy baj van velük.
Pedig ők csak nem akarnak.
Nem akarnak mást, mint - szabad gyereknek - lenni.
Ők még tudják, még emlékeznek arra, hogy a világban – az ő világukban – minden rendben van.
De vajon az örökös „tenni akarás” valóban hozzásegít ahhoz, hogy jól legyünk?
Egyik nézőpontból, ahonnan talán te is olvasod, igen.
Ebből lesz a pénz, nem? Mondod, az élethez.
Mert enni kell, és miből is, ha nem abból, amit teszünk?
De valaha is készen leszünk, valaha is lesz elég?
Egy másik nézőpontból viszont már most is készen vagyunk, elég jók vagyunk.
Amikor erre emlékezünk, ez most lehet, hogy új lesz a számodra, de minden más is ehhez igazodik.
Van elég mindenből, jut elég bármire is vágyunk.
Mert itt van minden körülöttünk, csak meg kell látnunk, ám személyiségünk programjai, az elme hamis illúziói korlátoznak ennek meglátásában.
Jó hír viszont, mivel mi hoztuk létre, akkor azt mi is tudjuk lebontani! :)
A „kész vagy már?” – ez az álságos, félrevezető kérdés – elhit***e velünk, hogy nem rendelkezünk elég bölcsességgel, tudással, szeret***el ahhoz, hogy élvezzük az életet csak úgy önmagában. Ezért nem kezdünk bele nagyon nehezen abba, ami örömet is okozna nekünk, vagy éppen hozzá sem fogunk, mert nem vagyunk készen, nem vagyunk elegek. Jó kis 22-es elmecsapda!
Pedig épp ez lenne a kulcs, rátalálni életünk szépséges pillanatain keresztül megérezni a teljességet önmagunkban. Ezáltal világunkban is, mert a világ is mi vagyunk.
Ahogyan én látom a dolgokat, annak a nézőpontnak megfelően jelenik meg körülöttem a világ is, hiszen a világ, az én tükröm.
Ha én hülyének, elviselhetetlennek tartom magamat, a másikat, a helyzetemet, akkor az elme által működtetett emberi játszma ezt szolgálja ki.
Lehet, hogy most azt mondod, ez hülyeség. Számodra lehet. De ha egyszer is megtapasztaod milyen játszmázás nélkül élni, akkor már igaznak tartod.
De ez most valami új, így nem biztonságos, igaz? Jobb a régi, ismerős sz@r, bármi legyen is az.
Egy kedves kliensem tegnap ajándékok sorával érkezett meg ülésünkre. Tele felismerésekkel, megengedéssel élethelyzetei felé.
Már nem akart, engedett.
És ezzel kapta a legtöbbet.
Már nem csak a saját hangját akarta hallatni, hanem figyelt – arra, hogy a másik hol tart, mire látott rá.
Tapasztalatain keresztül egyre közelebb és közelebb került a nagybetűs Élethez, túljutva a cselekvés kényszerének hamis illúzióján keresztül a lét egyszerű örömeihez.
Persze, nem hullanak rózsaszín csillámpónik most az égből, nehézségek, megoldandó feladatok továbbra is akadnak életében.
De már nem ragad bele a helyzetekbe, hanem vesz egy mély levegőt, és megpróbálja másképp.
Vagy éppen csak megfigyel.
A "kész vagy" valójában nem cél, hanem felismerése annak, hogy az ember mindig is kész van, csak ezt elfelejt***e.
Elhitették vele, velünk, így veled is.
Kész vagy ahhoz, hogy a gyermekkor kényszeréből, elvárásából eljuss a valódi megengedésig, a Lét természetes elfogadásáig.
Öröm és hála van.
Klára 🩵
Fotó: https://pin.it/4MNK71RfT
