15/05/2025
2025. május 03-án, szombaton egy workshoptengerbe csöppenhetett az, aki a Magyar Irodalomterápiás Társaság szervezésében megrendezett Tavaszi Irodalomterápiás Zsongás foglalkozásait választotta.
Én teremfelügyeltem vagy minek mondjam, amit csináltam (többekkel együtt, minden teremnek volt gazdája), ÉS! workshopot is tartottam. Szokásomhoz híven (talán írhatom így) a csoportülésre vitt szöveg szerzője is jelen volt, ez alkalommal Nagy Dániel, költő csatlakozott szívemnek kedves kis projektemhez.
Danival a workshop hetében, egy szép tavaszi napon, a Múzeumkert pázsitján ücsörögve átbeszéltük, mit hogyan, és már akkor éreztem, hogy vele is szuperül megy majd minden, könnyen megtaláltuk a közös hangot, én legalábbis így éreztem. Ez is fontos számomra, hiszen a szöveg mellett a szerző személyisége is lényeges.
A workshopunkat az utolsó, 15:15-től 16:45-ig tartó sávban tartottuk, akkorra eléggé hulla voltam már (csak tudnám, miben pusztultam ki), ezt a csoportban is jeleztem. Macikártyákkal kezdtünk, macikártyákkal zártunk, a végére a pozitív visszajelzések záporoztak, pedig a nap ragyogott be az ablakon (zápor, nap, mindegy). A magam módján keresem a hősöket című versét választottuk Daninak, ezzel dolgoztunk, és kitartott a vers a csoportülés végéig, volt mondanivalója mindenkinek bőven. Dani és a csoport jól egymásra hangolódott, folyamatos párbeszéd volt köztük, a csoporttagok is sok mindent megosztottak, Dani is. Szóba került útkeresés, fejtegették, mire gondolhatott maga a költő, meg még volt szó sok másról is, jócskán megtudtunk mindenkiről dolgokat, de a motivációt, mely a második versszak hívó szava (szerintem), kerülték, így rátereltem a fókuszt. A motivációról való beszélgetést követően, mikor már senki sem szeretett volna megosztani semmit, mert már mindenki megosztotta mindazt, amit szeretett volna, kértem a jelenlévőket, írjanak össze három dolgot, amik motiválják őket. És itt nem álltam meg, ha már hősös a vers címe, azt is kértem, írják le, milyen számukra az ideális hős. Többen is megosztották ezeket, színes, egyedi, különleges volt.
Gyorsan elszaladt a másfél óránk, én jól éltem meg, szerintem jó volt a közös munka. Mindenkinek köszönöm, hogy ott volt, hogy részesévé vált, hogy aktívan és figyelmesen jelen volt a csoport munkájában. Daninak pedig nagyon köszönöm, hogy vállalta a részvételt, ezzel egy különleges élményt adva mindannyiunknak. Hálás vagyok.
És hogy Dani hogyan élte meg a csoportülést, itt olvasható (ezt is köszönöm Daninak, hogy megírta):
"Költőként ritkán van lehetőségem találkozni az olvasókkal, és megtapasztalni, milyen hatással van rájuk a szövegem. Ezen az irodalomterápiás eseményen azonban ebben is részem lehetett. Kezdésként Pityu szuperül vázolta a kereteket, megteremtve ezzel azt, hogy biztonságban oszthassuk meg megéléseinket. Az, hogy az olvasók nagyon szeretik referenciálisan olvasni a szövegeket, nem új, de itt meglepett, hogy azonnal rámolvassák a szövegből sejtett informaciókat. Így nekem is fel kellett tennem a kérdést magamnak, hogy végül is mikor, milyen körülmények között született a szöveg, mi lehetett a motivációm. Ez izgalmas volt. És az is, ahogy másfél óra alatt mennyi mindent tud feloldani magában, verbalizálni, feleleveníteni, hogy aztán felszabadultabban álljon fel az ülés után."
