23/10/2025
Gyakran hallom a párterápiákon azt, hogy nem vonják be a gyerekeket a háztartási munkába. Hallok olyan történetet is, hogy a nagykamasz gyermek még életében nem terített meg és nem rakta ki az evőeszközöket az asztalra, soha nem mosogatógatott el, és egy szendvicset sem készített meg el magának.
Van egy tévhit, hogy az a jó szülő, aki mindent biztosít a gyermekének, és így a gyereknek semmi másra nem kell fókuszálnia, csak a tanulásra. Tulajdonképpen a szülő ilyenkor kiszolgálja a gyerekét és nem helyez rá a korának megfelelő felelősséget. Pedig úgy tudunk egy érett felnőtt embert nevelni, hogy egyre inkább bevonjuk, így helyezünk a vállára korának megfelelő felelősséfet a kis apró feladatokkal. Mégpedig azért, hogy megtanulja azt, hogy ez is hozzá tartozik a felnőtté váláshoz, mert az embernek a kötelessége a saját környezetét rendben tartani, magáról gondoskodni, és ezt nem várhatjuk el minden esetben a másik embertől. Ráadásul, ha elvégzi a feladatokat, akkor elégedettséget és sikerélményt él át, és megtanulja, hogy erre ő képes. Ez egy nagyon fontos érzelmi élmény és felemelő érzés a számára.
A klienseim mesélnek az idősebb szülőkről. Gyakori, hogy a férfi még a levest sem tudja kiszedni magának. Egy kliensem megfogalmazott egy olyan aggodalmat, hogy ha az édesanyja előbb halna meg, mint az apukája, akkor attól tart, hogy az apja képtelen lenne magáról ilyen alapszinten gondoskodni. Olyat is láttam, ahol a nő volt képtelen ügyetintézni, például egy csekket feladni a postán, mert a férfi mindenfajta felelősségvállalással járó dolgot levett a válláról.
Ha nem szeretnénk, hogy a gyerekünk egy tehetetlen felnőtté váljon, akkor már két éves kortól el lehet kezdeni a korának megfelelő feladatokat adni nekik. A gyerekek ezeket a kis apró feladatokat játéknak fogják fel, és közben szocializálódnak arra, hogy vannak az életben megoldandó feladatok. Így folyamatosan, apró lépésekkel megtanulnak felelősségvállalással élni.
