06/11/2025
A hölgy, aki megmentette az életem...❤️🩹❤️
Egy őszinte vallomás az elmúlt évekről, válásról és a belső főnixem újjászületéséről.
Aki engem ismer az tudja, hogy sosem érdekelt az, hogy ki mit gondol rólam, vagy a dolgaimról. Magamhoz mérten próbáltam mindig önazonos lenni, de mégis a helyzetekhez mérten tiszta, tisztelettudó és emberi maradni. Azonban nekem is voltak olyan időszakaim, amikor egyszerűen az életben maradásért harcoltam legbelül.
Voltak olyanok, akik óva intettek, hogy megírjam ezt a bejegyzést, de aki elfordul, vagy megvet, az az ő dolga, de mégis lehet valakinek segíteni tudok.
Körülbelül 1-1,5 éve ültem a konyhaasztalnál és azon merengtem, hogy ha így marad minden, akkor hamarosan megfogok halni. Egyszerűen nem tudtam elszámolni a lelkemmel és azzal az érzéssel, ami bennem volt a mindennapokban. Egy olyan házasságban éltem, ahol azt éreztem, hogy bármit teszek nem lehetek önmagam. Utólag azt gondolom, hogy harcoltam, vívódtam foggal körömmel kisebb-nagyobb sikerekkel, de ami halálra van ítélve, az bizony bekövetkezik. Nem akarok én utólag senkit köpködni, sem bántani, mert ez a bejegyzés nem azért született, hanem hogy a bennem zajló egykori folyamatokat kiadjam magamból és segítsek ezzel azoknak, akik hasonló cipőben járnak.
Sok minden átfut ilyenkor az ember eszén. Az elmúlt évek és a közös küzdelmek. Az anyagi dolgok, vagy majd az újrakezdés. Amikor már olyan testi tüneteim jelentkeztek, hogy befeszült a szám és nehezen beszéltem, állandóan étvágytalan voltam vagy visszaszoktam egy időre a dohányzásra, akkor sejtettem, hogy hatalmas a probléma. Volt is olyan kolléga, akitől segítséget kértem ez ügyben, de legbelül tudtam, hogy a döntést nekem kell meghozzam.
Akkoriban már tényleg csak a munkából állt az életem, egyszerűen ez tartott életben. A hozzám járó vendégektől kaptam annyi szeretetet, megbecsülést, ami annyi energiát tudott biztosítani, amivel kihúztam másnapig. Mint amikor az autón ég a „szegénység jelző” és éppen begurulsz a kútra 1500 Ft-tal. Munkán kívül pedig csak kattogtam és szenvedtem.
Emlékszem, hogy egyszer egy előadást tartottam Budapesten, amikor elhangzott tőlem egy olyan mondat, hogy: „-Ha a kapcsolatodban nem tudsz önmagad lenni és folyton megalkudsz, akkor érdemes elgondolkodni azon, hogy kilépj!”
Előadás után sétálva majdnem pofán köptem saját magam. Azután nem is tartottam előadásokat. Úgy éreztem, hogy elindult bennem egy olyan folyamat, amikor már nem szívből és lélekből beszélek. Pihennem kellett.
Amikor meghoztam a döntést, mert úgy éreztem, hogy nincs tovább, addigra érzelmileg egy olyan állapotban kerültem, hogy meggyászoltam magamban mindent. Az egész addigi életemet. Gyakorlatilag teljesen üresen vártam az elkövetkező időket. Csak nyugalmat és békét akartam. Egyedül lenni és megtalálni valakit, akit időközben elkezdtem elhagyni.
Mindig hittem abban, hogy az életben mindennek meg van a jutalma. Amikor elköltöztem, akkor hívjuk életnek, vagy sorsnak, de hamar meg is lett a jutalma.
Amikor megismertem a mai páromat, akkor egy olyan érzés kerített a hatalmába, ami addigra számomra teljesen ismeretlen volt.
Persze hamar jöttek is a károgások:
„-Túl korai ez még...”
A koraiság relatív, hiszen nem a fizikai idő számít, hanem az, hogy az ember lelkében mi és hogyan van. Sok kapcsolatot például azzal magyaráznak meg kevésbé szarnak, hogy nem történt megcsalás. Hiába nem történt, ha évek óta nincsenek apró ajándékok, ölelések, puszik és becézgetések. Ha nincs figyelem és tisztelet, akkor baszni lehet az egészet. Ilyenkor már sok ember teljesen kiüresedik lelkileg, mire kilép ebből. Így a koraiság az egyik legnagyobb baromság.
-„Neked azért volt könnyű kilépni, mert nem voltál egyedül...”
Én más miatt sosem lépnék ki egy kapcsolatból és másoknak is ezt szoktam mondani. Magadért kell kilépni, nem másért.
Na de menjünk tovább. Megismertem az én Krisztimet, ami egy metrózásnak volt köszönhető. Már-már filmbe illő, vagy tündérmese szerű volt az egész, ahogy a mai napig az.
A korábbi kapcsolatomban rengeteget voltam feszült, vagy idegbeteg módon viselkedtem olyan dolgokon is, amiken lehet, hogy teljesen felesleges volt. Kimerültem és kikészültem.
Emberek milliói élnek így. Ez azért van, mert minden ember mást hoz ki belőlünk. Más érzelmeket és viselkedést. Van olyan, hogy két ember egyszerűen kisüti egymást.
Ma megkérdezte tőlem egy hölgy, hogy mit tanított nekem az elmúlt egy év?
Amire azt válaszoltam, hogy azt, hogy az anyagi dolgoknál és a pénznél sokkal fontosabb a szeretet. Lehet nélküle érni, de egyszerűen nem érdemes. Halálra van ítélve a lelked nélküle.
Én a legőszintébben mondom, hogy ebben a kapcsolatban megtanultam szeretni és szeretve lenni.
Olyan tiszteletet, önzetlenséget kaptam és tudok adni, ami szerintem az életben nagyon nagyon kevés ember között van meg, nemhogy párkapcsolatban.
Kriszti szavaival élve „mi egy csapat vagyunk” ami a mai világban és a mély kapcsolatokban nagyon fontos.
Pár napja egy este arról beszélgettünk, hogy ami velünk történt az teljes egészében a jó isten ajándéka, mert mind a ketten kitartottunk, vagy döntöttünk, hogy olyan lehetőségek kapjunk, ahol megtalálhatjuk egymást.
Sokat beszéltem az életben eddig is a szeretetről és annak fontosságáról, de talán itt értettem meg igazán azt, hogy ez mit is jelent.
Az itt kapott és adott szeretet által nem csak meggyógyultam, hanem formálódtam és egy olyan oldalam rajzolódott ki, akit eddig még én sem ismertem.
Ehhez nem kell éveknek eltelnie egy kapcsolatban, hanem érezni kell azt, hogy az mit ad nekünk lelkileg.
Leírhatatlan érzés az, amikor ülsz a másikkal szembe és potyognak a könnyeid, azért mert úgy szereted a másikat, vagy amikor sírva nevetsz, vagy csak hozzábújsz és a csendben tudod azt, hogy otthon vagy. Itt tapasztaltam meg életemben először az otthon érzést is és jöttem rá, hogy az otthont nem a falak adják és a ház, hanem az, hogy mi van a szívedben, annak hol az otthona.
Már újra tudok örülni és mosolyogni, vannak céljaim és azt érzem, hogy többet tudok adni mint valaha. Amit pedig mindenképp szeretnék, hogy megtanítsam az embereket arra, hogy merjenek döntést hozni és szeretni. Megmutatni azt az oldalukat, amely gyógyulásra szorul, mert bármilyen félelmetes helyzetekbe is kerülünk, de tényleg igaz, hogy a felhők felett mindig süt a nap.
Jövőre egész biztos, hogy indítani fogok egy országos előadássorozatot, ahol ezeket a dolgokat elmesélem és azt bővebben kifejtve, amit kaptam, hiszen ez egy isteni csoda, amit szerintem minden ember megérdemel és meg kellene, hogy éljen. Nekem ez az egész folyamat nem csak emberileg, de szakmailag is nagyon-nagyon sokat adott. Biztos vagyok benne, hogy ezekből a küzdelmekből és csodákból rengeteg hozzám forduló ember tud majd meríteni és mélyebben tudok majd segíteni.
Amikor megszellőztettem ezt a dolgot, akkor körülbelül 100 üzenetet kaptam és a szüleim is párat, hogy sokan sejtették a háttérben, hogy a sors erre tereli majd az életem és sok-sok boldogságot kívántak/kívántatok.
Nem tudtam még ennyi üzenetre válaszolni, de hálás szívvel köszönöm/köszönjük mindenkinek!❤️
Zsóri Péter
